BAMDALE

2. fejezet

Mindketten belenyögtünk. Majd gyengéd és erőteljes mozdulatok váltották egymást. Mikor elváltunk egymástól Chars nyögött még egyet a hatás kedvéért, de ezen csak nevettem. Pár perc múlva csak a szuszogását hallottam, majd engem is elnyomott az álom. Ismét egy csodás éjszakát töltöttem el vele.

**
Reggel arra keltem, hogy nincs mellettem.
- Jó reggelt. Milyen éjszakája volt? - jött be megint azzal a huncut mosolyával és tálcán a reggimmel.
- Jobb nem is lehetett volna. Szeretlek.
- Én is. De...
- Mi de? - néztem rá kérdően, mert valamit keresett. Majd egy kis bársony dobozt vett elő a fiókból.
- Boldog 6 hónapot! - a dobozban egy ezüst nyaklánc volt egy szívecskés medállal amibe azt volt beleírva, hogy "2017. 02. 21" ekkor jöttünk össze hivatalosan.
- Ez gyönyörű, köszönöm. - majd feltette rám. - De én is készültem valamivel. - vettem elő egy közepes méretű díszdobozt. Egy Guccis hoodie volt benne, régen szeretett volna ilyet, de sosem vette meg. Ami fura mert mindig mindent megvesz.
- Imádlak. - vette föl és nézegette magát a tükörbe. 100 kép plussz egy instára és sztoriba is azzal a szöveggel hogy "from my world"

**
Egy igazán szép hétvégét töltöttünk el Charssal. Ránk fért, Charlienak az elmúlt hetekben elég sok koncertje volt, nem sokára kijön az új albumuk és pár szám még nincs felvéve, 2 hónap és Jacobbal kezdődik az 1 hónapos túrné. Nekem pedig az egyetemi tanulás mellett nincs sok időm. Igen, igen egyetemre járok, közgazdaságra. Első éves vagyok. Szóval miután hazaértünk Chars hazavitt és neki álltam tanulni, mert vizsga időszakkal kedzek szeptemberben ami 2 hét múla lesz.
- Még fel se vettem a tantárgyaimat, de már vizsga. Elmentek ezeknél vagy mi? - dünyögtem egy sort a kocsiban, ő pedig csak nevetett és hálákodott istennek, hogy neki ezt nem kell csinálni.
- Durci - nevetett, de mikor rámnézett abbahagyta, mert látta, hogy ez most komoly. - Jól van már nyugi. Sikerülni fog. Mindenre képes vagy. - tette az egyik kezét a combomra.

**
A nyarat összegezve nagyon jól töltöttem. Ilyen nyaram még nem volt. Charliekat meghívta egy német család, Geissek Saint-Tropez-be. A nyár többi részében Charlieval néha elmentünk bulizni, de főképp otthon voltunk. Ki kellett pihennie magát a mostani húzós időszakra.
4 hét elteltével sikeresen átmentem a vizsgáimon amit még nem mondtam neki, mert meglepetésnek szántam. (már ha ezt lehet annak) Chars valami nagy bejelentésre készült, úgyhogy átjön hozzánk.
- Szóval úgye tudod, hogy 1 hónap múlva túrné, igaz? - nézett rám. Elég fura tekintete volt, amiből nem tudtam kiszűrni, hogy ezzel mit is akar mondani,
- Persze tudom, és akkor ez azt jelenti, hogy 1 hónapig nem látlak? - néztem rá ő pedig csak mosolygott. Amit nem értettem, miért örül neki? - Te ennek örülsz? - támadtam le szegényt.
- Ezzel kapcsolatban akartam veled beszélni. - szegeszte le a tekintetét a földre.
- Kezdek félni. - néztem rá aggodó szemekkel, mert én tényleg nem értettem.
- Szóval... - vett egy mély levegőt....