BAMDALE

6. fejezet

* Charlie szemszöge *

- Leo, figyelj! - kivette a fülest a füléből és a mogyoróbarna szemeivel rám nézett. Mintha egy ártatlan  kölyök kutyát látnék. - Úgye te is észrevetted, hogy Chloe nagyon fura? Nem tudom miért és attól félek, hogy nem érzi jól magát vagy velem van baja...Lehetséges, hogy titkol valamit. Próbál nyugtatni, mikor rákérdezek, hogy miért ilyen és azt hiszi, hogy sikerül, de nem. Érzem, hogy most más.
- Héé, Chalie. 1 napja sem vagyunk itt, ma érkeztünk. Lehet hirtelen jött neki és meg kell szoknia. Emlékszel mikor mi az első turnénkra mentünk? - itt egy széles mosoly bukkant elő az arcomon, hisz tudtam mit akar mondani - Annyira berezeltünk, hogy az első éjszakán egymást és a macinkat ölelve aludtunk el? Idővel megszokjuk és ő is meg fogja. De aztán lehet, hogy unalmas vagy már számára.
- Hahahaha - gördült le az a bizonyos széles mosoly.
- Te is tudod, hogy nem úgy értettem. De gondolj csak bele, az elsőbe. De beszélhetnél is vele...
- Lehet igazad van. De akkoe se említsd neki ezt! Oké? Csak aggódom.
- Oké. - majd újra bedugta a fülest a fülébe. Én pedig gondolataimmal sétáltam tovább. Chloe és Jacob jóval  előttem sétáltak, jól megértik egymást. Eléggé elmélyülhettem, mert mikor felnéztem már a bowling terem előtt voltunk. Jó ötlet volt Jacob részéről, hogy jöjjünk el. Legalább ki tudtam kapcsolni és nem a chloes dolgora gondoltam. Rengeteget nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Egy kis idő múlva láttam, hogy Leo és Chloe elég komolyan beszélgetnek, féltem attól hogy Leo majd elmodja. De bíztam benne vagyis csak reméltem, hogy nem.

**
- Charlie, figyelj! - fogta meg két kezével az arcom. Kezdte el a mondandóját. Leo sikeresen elmondta neki, pedig külön megkértem, hogy ne. Lehet jobb is így. Végül sikerült mindent megbeszélni. Arra a döntéstre jutottam, hogy adok neki edőt megszokni. Bár más választási lehetőségem úgysem volt. Mivel láttam rajta, hogy nem esett neki túl jól, hogy nem neki mondtam el hanem Leonak. Tehát úgy gondoltam kiengesztelem. Már épp ott tartottunk, hogy megszabadítjuk  egymást a ruháinktól, de valaki kopogott.
- Pont jókor. Persze, hogy neked is ilyenkor kell jönni. - morgolódtam  magamban miközben húztam fel a pólóm és az ajtóhoz sétáltam. Kinéztem az ajtón lévő kis lyukon, hogy megtudjam ki az. - Leo, miaaaz? - nyítottam ki az ajtót és láttam 2 ijedt 16 évest.  
- Neked is szia. Nyugi már. Csak gondoltam szólók, hogy Jacob és én lemegyünk vacsorázni és ti is jöhetnétek. Csak 9ig van és már lassan 8.
- Tudod, épp valami közepén voltunk. - céloztam a kigombolt nadrágomra mutatva.
- Jó munkához teli has kell. - mondta és kacsintott - Tehát? Jöttök?
- Szerintem hagyjuk őket. - húzta volna el Jacob Leo kezét.
- Hagyd csak Jacob, megyünk. - visszasétáltam Chloehoz és el indultunk az étterem felé.

**
- Elmegyünk kaját keresni. - közölte Leo és a kezemnél fogva elhúzott.  - Hallooood, kitaláltam valamit.
- Te meg a kitalációid...pff - féltem, hogy megint valami faszságot talál ki.
- Ne mondd, hogy nem élvezed őket. - be kellett vallanom, hogy mindig élvezem. Sosem sül ki belőle jó dolog amit egyedül Marianne szív meg.  - Tehát nincs az étlapon spagetti és spagetti nélkül meghalok. A konyhában sincs is sen...
- Nee, Leo csak ezt ne! Kérlek!
- Csak csinálunk gyors spagettit. Nem veszi észre senki. - ezzel le is zárta a témát. 1 perc múlva már konyhában is voltunk. Tényleg nem ott volt senki, de féltem, hogy ez rövid időn belül változni fog. Meglepetésemre Leo elég otthonosan mozgott mintha ezer éve itt dolgozona. Én pedig csak álltam és őrködtem.
- Ebbe a konyhába nem jár senki? - mérgelődtem Leonak mert vagy fél órája ott álltam és egy árva lélek sem szándékozott jönni. Ennek persze örültem mert ha lebukunk nem lesz jó vége.
- Ahelyett, hogy durciznál segíthetnél. Például hozd ide a sót! Már csak ez hiányzik és kész.
- És az hol van? - honnan tudnám hogy mi hol van? Azt se tudom hol vagyok...
- Ott van ahol ki van írvha, hogy "só" - mutatott a fejem fölé. Csak kicsit meg kellett volna mozdulnom. Mikor a nyúltam volna a sóért véletlen egy másik zacskót fogtam meg. Amiben liszt volt. Ekkor bevillant, hogy ilyenkor csinálnak a filmekben és nem a süti sütésre gondoltam. Tehát mint a filmekbe, elővettem és Leo arcába öntöttem egy maroknyit. Ő kikapta a kezemből a zacskót és ugyanezt a műveletet hajtotta végre az én arcommal is. Ez után lehet kicsit sokat vettem a markomba mert mikor Leo arcába ért teljesen beterítette azt. Leo elkezdett hadonászni  hogy kivegye a kezemből. De nem látott semmit így a pulton lévő, kikészített spagettibe tenyerelt az pedig egyenesen a rám repült. Majd onnan leérve pedig egy nagyot csattant.
- Basszus! - mondtuk egyszerre majd a létező összes hotel dolgozó berontott a konyhába. Eddig nem jutott eszükbe bejönni akkor miért pont most?! Nem voltak valami kedves a tekintetűek mikor 2 idegen fiút megláttak. Akiknek tiszta liszt az arcuk. Ráadásul az egyiken egy adag spagetti is díszeleg. Mondtak valamit de nem értettük hisz nem értettünk franciául. Nagy valószínűséggel káromkodtak. Mi folyton azt mondtuk, hogy "Sajnáljuk, nem direkt volt, de nem volt spagetti az étlapon" Az egyik nő fejét rázva odajött hozzánk és kitessékelt minket. Az ajtón kilépve Marianne paradicsom piros feje jelent meg, mellette pedig Jacob aki mindjárt összeesik a röhögéstől. Chloe pedig azt se tudta mit csináljon. Sírjon vagy nevessen.

**
- Charlie, Charlie muszáj volt ezt? Nem is ti lennétek. - törölgette az ingem Chloe, mert tiszta paradicsomos szósz lett.
- De azt hittük, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ez az egész Leo hibája, ha nem tenyerel bele akkor most jó ízzel elfogyaszthatnánk.
- És ki kezdte a liszt dobálást?! - már könnyezetem a nevetéstől, de láthatóan ennek Chloe nem annyira örült. Akkor nem volt vicces, de most az. A hotel dolgozói és Marianne nem nagyon örül neki, de az utóbbi személy megszokhatta. Ilyenkor nem tud mást tenni minthogy kifizeti a kelettkezett károkat. Gyors gondolat váltáson estem át. Mondta, hogy vegyem le az ingem, 1 órával ez előtt pedig nem fejeztünk be valamit. Úgy gondoltam, hogy akkor most befejezzük. És egybekötöm az inglevételt egy "striptíz showal"-val ez pedig nem mást mint egy vágyakkal teli éjszakát eredményezhet. Ezek után minden úgy történt ahogyan azt én szerettem volna. Chloet sikerült teljesen kielégítenem és ezzel magamat is.
**
-  Tökéletes mint mindig. - pusziltam meg a homlokát, de ekkor egy üzenetet kapott. Kezeimmel elengedtem és hagytam, hogy megnézze. Mikor megnyitotta az üzenetet fal fehér lett. 2 percig csak bámult maga elé, de mikor megkérdeztem mi az csak annyit mondott, hogy....