FROSTHEIM SAGA - ÁTOK (Befejezett)

TIZENHARMADIK FEJEZET

– Szóval azt akarod mondani, hogy ha megszakad a körforgás, akkor az átok megtörik, de Markland elpusztul? – nézett komoran az asszonyra Einar.

– Nem szükségszerűen! – emelte fel a mutatóujját Helga, hogy nyomatékosítsa szavait. – Halála előtt az öreg vándor szót ejtett arról, miképpen lehet gátat vetni a pusztításnak.

– Feltételezem, hogy ez sem veszélytelen, igaz?

– Nagyon is veszélyes.

– Mindjárt gondoltam – fintorodott el a lovag, ám a javasasszony pillanatnyi türelmet kérve a másik helyiségbe sietett. Mikor visszatért egy apró bőrerszényt tartott a kezében.

– Most pedig jól figyelj arra, amit mondok! – szólt Helga, és megosztotta tudását a férfival.

Mire befejezte mondandóját, Einar csak pislogni tudott, miközben feldolgozta a hallottakat. Sokat látott és tapasztalt személy volt, de az asszony magyarázata még őt is meglepte. Sokáig beszélgettek még, aztán a fáradtság ismét erőt vett a lovagon, ezért nyugovóra tért. Másnap Helga különböző gyökerekből főzött levest neki, amitől a férfi erőre kapott, és az alkonyat közeledtével szedelőzködni kezdett.

– Ma éjjel megtelik a Hold – jegyezte meg Helga, aki kunyhójának ajtajában állva nézte, ahogy Einar felnyergeli a lovát.

– Igen, ma véget ér valami – bólintott a férfi, és az asszonyra pillantott. – Nem feledem a tanácsod!

– Járj sikerrel, bátor lovag! – intett a javasasszony, mire Einar halványan elmosolyodott, és felszállt a lovára.

– Mindent köszönök!

Ezt követően búcsút intett Helgának, és mozgásra ösztökélte hátasát. Rövid időn belül poroszkálásból ügetésbe fogott, majd hamarosan már annyira eltávolodtak a kunyhótól, hogy az asszony elől végképp eltakarták a fák ágai őket. Helga hosszasan bámult a férfi után, majd mélyet sóhajtva összehúzta magán szőrmekabátját, és visszatért a ház melegébe.

Az istenek óvjanak minket!

***

Einar gondolataiba merülve vágtatott, a csípős hideg sem zavarta, miközben lovának patái felverték mögötte a frissen hullott havat. Tudta, mit kell tennie, bár tartott a következményektől, ám Mikaela számított rá, nem volt más reménye. Einar nem hagyhatta cserben. Ezen az éjszakán megfordul a Sors kereke, Marklandra lesújt a végzet, és a lovag csak remélte, hogy legalább néhányan túlélik majd.

Számtalanszor nézett már szembe a halállal, de ezúttal egy megfoghatatlan félelem vert gyökeret a szívében, jeges érintése felkúszott a gerincén, baljós gondolatok ébresztve elméjében. Csakhogy bármilyen csekély esélye is legyen, Einar megacélozta akaratát, és elcsitította gondolatait. Nem hagyhatott helyet a kételynek, s inkább elmormogott egy fohászt a Hollóistenhez.

Thorak, adj erőt!