FROSTHEIM SAGA - ÁTOK (Befejezett)

HETEDIK FEJEZET

Párviadaluk közepette egyre inkább eltávolodtak a kavargó sokaságtól, vissza a sáncok és a földbe ásott, karókkal tűzdelt gödrök felé. Egyelőre csak kóstolgatták egymást, felmérték egymás erejét és gyorsaságát. Einar a pajzsa miatt bízott benne, hogy némi előnyre tehet szert, azonban Vasmarkú felkapott egy elejtett lándzsát a szabad kezével, így valamelyest kiegyenlítődött a harcuk.

Einar többször is megpróbálkozott áthatolni a férfi védelmén, azonban a lándzsa minduntalan hátrálásra késztette, ahogy keményen nekicsapódott a pajzsának. A banditavezér fürgén mozgott, hirtelen a lovag arca felé döfött, aki pajzsával félreütötte a szúrófegyvert, ám ugyanazzal a lendülettel Vasmarkú előrelépett, és kardjával Einar oldala felé kaszált. A lovagnak sikerült hárítania a vágást, majd hátrataszította ellenfelét, és pajzsával rontott előre, akár egy felbőszült bika.

Vasmarkú felnyögött, ahogy a pajzs a testének vágódott, azonban szilárdan megvetette a lábát, így csupán egy-két lépésnyit csúszott hátra a havas talajon. Egyforma magasak és súlyosak voltak Einarral, ennek köszönhetően pusztán testi erővel nem tudtak felülkerekedni egymáson, ahogy közben kardjaik pengéi szintén összeakaszkodtak. Lándzsáját elengedve Vasmarkú gyorsan megragadta a pajzsot, és megpróbálta kirántani a lovag kezéből. Einar szorosan tartotta, ám ekkor a haramiák közül kivált egy vörös hajú férfi, és Einarra rontott, hogy segítsen urának. Buzogányát lóbálva támadt a lovagra, ak az utolsó pillanatban vette csak észre a veszélyt, majd rövid mérlegelést követően nagy nehezen elengedte a pajzsát, és kitért a zsoldos útjából.

Vasmarkú meglepődött a reakción, de arcára ismét gúnyos mosoly ült ki, miközben félrehajította a pajzsot. Nem avatkozott közbe, kíváncsian figyelte Einar küzdelmét saját emberével. A lovag hárított és hárított, majd oldalra lépve egyetlen rövid, de gyors vágással ártalmatlanná tette a haramiát, aki a földre rogyott, s vére vörösre festette körülötte a havat.

– Ügyes – jegyezte meg Vasmarkú. – Reméltem is, hogy méltó ellenfél leszel.

– Akkor jobb, ha nem okozok csalódást! – vágott vissza Einar, és a férfira támadt.

Vasmarkú lábai felé kaszált, aki máris védekezett, ám a lovag ekkor villámgyorsan előredöfött, s a váratlan mozdulat meglepte a banditavezért. A penge belemart a jobb karjába, s a vágás nyomán vér serkent ki, melynek következtében Vasmarkú szemére vörös köd ereszkedett. Kardjával vadul hadonászva nyomult előre, és Einar nem győzött védekezni. Szinte falat emelt maga elé fegyverével, ahogy újra és újra hárított, pengéjéből szinte csak egy-egy villanás látszódott.

Viadaluk során folyamatosan mozgásban maradtak, apróbb vágásokat mindketten elszenvedtek, ütöttek és rúgtak, kardjaik élei szikrázva találkoztak. Egymásnak feszültek a pengék, arcukat csupán néhány centiméter választotta el, s Einar hirtelen meglátta a lehetőséget. Egy váratlan mozdulattal keményen belefejelt ellenfele arcába, aki vérző orral megtántorodott. A lovag ekkor - nem hagyva időt a férfinak felocsúdni - oldalról indított egy vágást, mire a banditavezér rögvest a kard útjába lendítette sajátját. Csakhogy Einar pont erre számított. Abban a pillanatban kirúgott a lábával, gyomorszájon találva Vasmarkút, aki elvesztette az egyensúlyát, majd egy meglepett kiáltással eltűnt a mögötte ásítozó gödörben.

A lovag lenézett a mélyedésbe, de már csak a karók által felnyársalt banditavezér üveges szemei bámultak vissza rá.

– Ennyit erről – visszhangozta Vasmarkú korábbi szavait, aztán visszafordult a falusiak és a haramiák felé, akik még mindig könyörtelen harcot folytattak az átjárónál.

Habozás nélkül lódult meg a tömeg irányába, majd elérve a küzdő feleket keresztüldöfött egy zsoldost, aztán szélsebesen levágott egy másikat. Mire észrevették a veszélyt már négy társuk feküdt holtan, arccal a hóban. Rövidesen, miután rájöttek, hogy a vezérük nincs többé, véget ért a harc. A banditák fülüket-farkukat behúzva menekültek vissza az erdőbe, hátrahagyva halottaikat.

Markland lakosainak győzelemittas kiáltása még sokáig szállt utánuk a levegőben.