Music School (Hungarian ZerVis fanfiction)

3. Fejezet - Születésnap

~ Mavis ~

Gyorsan eltelt két hét... Apa tegnap jött haza és a suliról és a barátaimról kérdezgetett. Egyébként nagyon jó az iskola, élvezem is, de még nem találok meg mindent egyedül. Szerencsémre jó barátok lettünk Zeref-fel és ő mindig segít nekem eljutni egyik helyről a másikra.

"Lassan meg kéne tanulnom, hogy hol vannak a termek... Így csak azt érzem, hogy Zeref terhére vagyok..." - gondolkoztam, majd kopogtatásra lettem figyelmes:

- Kicsim! Kelj fel, különben el fogsz késni az iskolából! - szólt Anya az ajtóm mögül.

- Megyek, megyek... - feleltem, majd kimásztam az ágyamból, felöltöztem, megfésülködtem és lementem a konyhába. - Jó reggelt Anya és Apa! - köszöntem nekik fáradtan.

- Mi a baj, Mavis? Nem tudtál aludni? - kérdezte Apa.

- Nem... Azon gondolkoztam, hogy nem-e vagyok teher az egyik barátomnak... Tudjátok, mindig ő kísér el az órákra, mert egyedül valószínűleg még nem találnám meg a termeket. - meséltem el a gondolataimat a szüleimnek, miközben leültünk az asztalhoz.

- Arról az osztálytársadról beszélsz, akivel az első napodon összebarátkoztál? - kérdezte Anya.

- Igen... - mondtam és elkezdtem enni a palacsintámat.

- Ő nem az osztálytársad? - szólalt meg újra Apa.

- De. Miért? - emeltem fel a fejem.

- Akkor ugyanott vannak óráitok, nemde?

- Uhum...

- Akkor nem hiszem, hogy terhére lennél. - mosolyodott el Anya.

- Ha te mondod... - feleltem, majd befejeztem a reggelit. Felálltam a helyemről és elmosogattam a tányéromat. Amint befejeztem, a lecsepegőbe tettem, megtöröltem a kezem és a szüleim felé fordultam: - Most viszont indulok a suliba. - mosolyogtam és a hátamra vettem az iskolatáskámat.

- Jut eszembe, ma sokára érünk haza. - mondta Apa.

- Rendben, akkor majd főzök vacsorát. - mosolyogtam rájuk.

- Nem szükséges, de azért köszönjük. - mosolygott Anya. - De most tényleg indulj, vagy elkésel.

- Okés, akkor elmentem! Sziasztok! - köszöntem el tőlük, majd átmentem az előszobába felvettem a cipőm és elindultam a suliba. Amikor megérkeztem, a bejáratnál összefutottam Natsu-val:

- Szia, Mavis! Épp téged kerestelek! - mosolygott rám.

- Engem? Miért? - néztem fel rá zavartan.

- Ma van Zeref szülinapja és meg szeretnélek kérni, hogy segíts bulit szervezni neki.

- Nagyon szívesen! - mosolyodtam el. - Ha szeretnéd, tarthatjuk nálunk, mert a szüleim ma sokára érnek haza és így enyém a ház! - vigyorogtam.

- Jó ötlet! Hol laksz?

- Kawauso utca 1/A.

- Oké, akkor kettőre ott leszünk. De most megyek. - mondta, megfordult és már indult is volna, de megfogtam a csuklóját.

- Várj! Hogy érted azt, hogy ott leszünk?

- Elhozom néhány barátunkat a bulira. Ne aggódj, kedvesek nem úgy, mint én. - vigyorgott. Elnevettem magam, majd újra megszólalt: - Na de most tényleg megyek, mert még beszélnem kell a többiekkel is Zeref bulijáról. Majd nálatok találkozunk! Szia!