A meleg ikrem, és én

11. rész

Megint kinyílt az ajtó. Az orvos lépett be rajta mosollyal az arcán.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jobban. - válaszoltam begatívan.
- Jó látni, hogy vannak barátaid, akiknek ennyire fontos vagy. - mondata boldogan. Ha tudná mi is az igazság nem ezt mondaná.
- El akarok menni! - mondtam halkan.
- Hát ma biztos nem! A nyugtatónak lehetnek mellékhatásai meg még, meg is kell majd vizsgálnunk, és majd azután hazamehetsz. Bár ha jól tudom szüleid nincsenek itthon ezért még ez is gond lehet. Apropó értesítettük szüleidet az esetről, de nem tudnak hazajönni.
- Nem kell rám vigyázni! Már majdnem felnött vagyok, tehát meg tudom oldani magam is!
- Ez nem így megy kisfiam! - próbált fenyegető lenni, de inkább látszik egy kedves kisgyerekes apának mint szigorú felnőtnek.
- Na de! Hajj! Inkább egyedül hagyna a rohadt életbe már! - jöttem ki a sodromból.
- Na de!
- Kérem!
- Én próbálok neked segíteni! Kérlek engedd meg, hogy segítsek!
- Jó! Segítsen abba, hogy elmehessek inenn holnap!
- Megnézem mit tehetek.
Azzal kisétált a szobából engem egyedül hagyva.
Mivel mosdóban ki tudja mikor voltam ezért nagy nehezen kibotorkáltam.
- Aú! Jézusom! - most észleltem a varrásokat azon a bizonyos részen.
Nem volt valami kellemes érzés.
Miután visszakecmeregtem odamentem ablakomhoz, és kitekintettem.
- Sötét van. - állapítom meg - Vajon Kazu hol leht? Jól van?
Csak bámulok előre, és gondolkodom. Emlékszem hallottam, hogy utánam kiállt. Lehet leütötték? Meg ha nem került elő akkor elvitték? Engem akkor miért nem? De mégis itt volt Mark... Ne! Inkább hagyjuk ezt mára! Inkább elmegyek aludni.

Eközben Kazu szemszögéből:
Fáj a fejem, meg lehet fagyni, és meg van kötve a kezem egy falból kiálló kampó szerűséghez vagy mi ez. Szerencsére letudok ülni, de ez így akkoris kényelmetlen. Vajon mi van Toruval? Jól van? Komolyan mondom, hogy ezeket a mocskos férgeket kinyírom egytől egyig! Nincs kivétel!
Hirtelen kinyíllódott az ajtó ami tőlem balra van. Egy fura alak lépett be fején kapucnival. Na ez meg ki?
- Helló Kazu! Rég találkoztunk.  - szólalt meg a... a... a csukjás! Legyen Csukjás!
- Te meg ki a faszom vagy? - kérdeztem udvariasan.
- Valaki a múltból akihez tartozol.
- Mivan?? Agyadra ment a sok hülyeség? Még hogy tartozni! Én senkihez sem tartozom! - csakis Toruhoz! Ő az enyém!!!
- Látom nem ismersz fel. Kár. Na de így már ismerősebb lesz a helyzet! - fogta kapucniját, és hátradobta. Amint megláttam ki is az megállt a lélegzetem. - Na mivan? Felismertél?
- Te!? - döbbentem le.

Toru szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy az orvos benyitott.
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?
- Jól.
- Na! Ha megvizsgáltunk, és rendben vagy akkor hazamehetsz!
- Komolyan? - mondtam mosolyogva.
- Igen! Sikerült elintézni. Nem volt egyszerű, de sikerült! - mondta boldogan.
- Köszönöm!
Ezután megvizsgáltak, és mindent rendben találtak. Felírtak egy krémet meg adtak egy pszihológusnak a névjegykártyáját amit erősen ajánlanak aztán már mehetek is! Végre!
Egyből hazavettem az irányt. Persze azt elfelejtettem, hogy kulcs az nincs nálam, de van egy tartalék elrejtve a kicsi virágok közé.
A mint megszereztem már bennt is voltam. Minden ugyanúgy mint mikor az volt. Gyorsan megkerestem telefonom amin 10 millió hívás meg üzenet van. ( Na jó annyi nem de na!)
Nagy részük anyué meg apué. Most mit csináljak? Mit tegyek? Mit mondok majd nekik?Kitől kérjek segítséget? Megvan! Viktorék! Ők tudnak segíteni!
- Halló Viktor?
- Toru! Jézusom! Jól vagy?
- Igen megvagyok. De Kazu... ő nincs meg. - hajtottam le a fejem.
- Várj hol vagy?
- A házunkban.
- Megyünk ne félj!
- Köszönöm! - mosolyodtam el kicsit.
Amint letettem egyből jött egy hívás. Ez a telefon egy túlélő!  Megnézem ki az. Anyu...
Most mit tegyek??? Felvegyem?

---------

Itt van, meg van, még friss lehet vinni!
És ha ez boldoggá tesz titeket akkor: csak azért fennmaradtam hogy ezt a részt megírjam! Legyetek hálásak!
Meg vajon mennyire fog kuszálódni még ez az egész? Kiderül majd! Addigis sziasztok!