A meleg ikrem, és én

8. rész

Kazu szemszöge:

Már órák óta járjuk a várost. Sehol sincsen. Hova tűnt? Mivan vele? Jól van?
- Kazu! Jól vagy? - kérdezte Kevin aggodalmasan.
- Nem! Nem vagyok jól! Eltűnt az öcsém! Akit... akit tudod!
- Igen Kazu tudom. De szerintem menjünk megint haza hátha végre hazament! - mondta mosolyogva hátha fel tud egy jicsit majd vidítani, de nem sikerült.
- Rendben. - válaszoltam rá szomorúan.
Érzem, hogy valami rossz fog történni! Nem tudom hogyan, de van egy nagyon rossz előérzetem!
Amint odaértünk a házunk hoz egyből berontottam. Semmi! Tudtam! 
Épp le akartam ülni amikor is hirtelen megszólalt a telefonom. Olyan sebességgel vettem fel mint még soha!
- Halló Toru! Merre vagy?
- Hahaha! Komolyan így veszed fel mindenkinek a telefont? Meg se nézed a kijelzőjét? - megfagyott bennem minden, és közben gyorsan megnéztem ki is hívott. Ismeretlen.
- Ki vagy te, és hol van az öcsém!? Ha bántani mered megöllek megértetted!! - kaptam fel a vizet.
- Meg sem ismersz? Semmi szia vagy mi?
- Kérdeztem valamit! Válaszolj!
- Na és minek?
- Ne hergelj fel!
- Ha látni szeretnéd akkor gyere el egyedül az elhagyott társasházhoz, este 6 kor! Ne jöjjön senki mert nagyon pórul jársz te is, az öcséd is, és a társaid is megértetted!
- Meg! De ez így még fura! Mit akartok? Pénzt? Mennyit?
- Óhhh Kazu! Majd ott megtudod!
Ezzel letette a telefont. Nem pénzt akar, vagyis azt akarja! Ez csakis Mark lehetett. Ő ilyen szemét állat akit ilyen mocskos fantáziával áldtak meg!
- Kazu! - szólt Kevin.
- Mi az? - válaszoltam mérgesen.
- Hallottam az egészet. Most mi legyen? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom! De mindjárt hat lesz! Szólni kéne Viktoréknak.
- Bízhatsz bennünk! Veled megyünk!
- Figyi! Jó fejek vagytok, de tényleg! De Mark egy nagyon őrült személy akinél soha nem lehet tudni mi lesz! Nem akarok senkinek se rosszat vagy bajt.
- Kazu! Ez így veszélyes! Megyünk veled!
- Kevin! Mark egy psychopata állat! Már gyilkolt meg embert aztán úgy elintézte, hogy senki semmi bizonyítékot nem tudott felhozni ellene! Azt az ügyet még mindig nem tudták lezárni, és egy nagy rejtélyként állították be! Senki se tud róla csak pár ember köztük én, de megfenyegetett minket, ha köpünk akkor megöli a családunkat! Szerinted!? Aki egyszer már ölt embert az már többet is tud! - ordítottam le szegény fiút aki csak meredten hallgatta az egészet.
- Vagyis gondolod ha ez lesz akkor megöl téged is meg Torut is meg minket? - kérdezte sápadtan.
- Igen! Mert mint mondtam ő egy psyhopata! Nem lehet benne megbízni, és jobb tőle távol maradni.                                                                                                                               - Akkor most mi lesz? Mit csináljunk? - aggódott nagyon Kevin.                                       - Semmit. Nem tehetünk semmit! Csak annyit, hogy elmegyek egyedül!                           - Ezt nem engedem meg Kazu!                                                                                                    - Nem te mondod meg, hogy mit tegyek! Ő akkor is az öcsém, és egyben szerelmem!  - De mi meg a barátaid vagyunk, vagyis vagy velünk, vagy senki sem megy!! Túl veszélyes!             
- Akkor nekem többé nincsenek barátaim! - mondtam dühösen  aztán félrelöktem mert az ajtóban állt. Ha most nem indulok el akkor nem érek oda!                                  Zsebemből előkaptam jobb kezembe késemet amit mindig magamnál tartok aztán elindultam ahhoz a bizonyos elhagyatott társasházhoz.                                                    Nem telt el sok idő, és elértem ezt a bizonyos házat. Tökéletes hely elrejtőzni az emberek elől mert ide senki se merészkedik ha jót akar magának. Túl nagy a csend! Várnak rám biztosan, ezért nagyon óvatosnak kell lennem!                                               Lassan, és iszonyat halkan beosontam az épületbe észrevétlenül. Senki sincsen itt lent! Lehet lesből akarnak támadni? Állok elébe! A késemmel nagyon is jól tudok hadakozni! Felmentem a lépcsőn amikor is hangokat kezdtem el hallani. Mintha valaki nyöszörögne. Ez Toru lehet! Csak találjam meg Mark ot! Kap egy jó nagy leszúrást! Ha hozzá mert érni akár egy ujjal is, akkor én tőlem kap egy olyan kínzást ahol majd a halál után fog könyörögni az a szemét!                                   
Amint egyre feljebb mentem egyre jobban hallatszottak a hangok.                                 - Hagyjatok! - ez Toru hangja!                                                                                                     - Nyugodj meg cica! Majd mindjárt játszunk egy kicsit ha az a féleszű bátyád ideért! - ez pedig Mark! Ennyi volt! Elszállt minden türelmem! Elkezdtem futni a harmadik emeletre, egyenesen a fény irányába. Amint elértem azt a lakásrészt egyből berontottam. Egy kis nappaliba értem ahol egyben konyha is volt, és két ajtó. Az egyik nyitva volt a másik csukva. Miért nincs itt senki?           
- Nem vagy valami eszes Kazu! Sem gyors... - mondta Mark miközben kilépett a nyitott szobából.
Ekkor kinyillódott a másik ajtó ahonnét előjött két talpnyalója egyenesen felém. Én fogtam a késemet, és elkezdtem szurkálni feléjük hátrálás céljából. Engedelmeskedtek is, de azt nem vettem észre, hogy mögöttem is jöttek be 4-en. Sikeresen megfogták jobb karomat, és kezemből kicsavarták a késemet. Az egyik meg fogta magát, és gyomorszájon vágott ezzel leterítve engem a földre ahonnét már sikeresen fel tudtak engem szedni, és lefogni míg én szenvedtem az ütéstől.                                                                                                                                             - Mondtam, hogy nem vagy egy észlény, de legalább egyedül jöttél. - mosolygott rám ördögien.   
 Bevittek abba a kis szobába ahol egy rozoga székre leültettek, és megkötöztek. Fel sem tudtam fogni, hogy mi történt mert még mindig az ütés hatása alatt voltam. Mikor végre csillapodott a fájdalom felnéztem, és Torut láttam magammal szemben egy ágyhoz kötözve.                                       
- Toru! Jól vagy? - kérdeztem aggódva.                                                                                 
- Kazu? - kérdezte, csak nem tudta hova nézzen mert a szeme le volt kötve.                                            

........................................

Helló! Tudom késtem vele, de nem tudtam, hogyan írjam le. Igen azt mondtam ebben a részben lesz már, de nem sikerült bocsi! Majd a köviben a tudjátok! Kemény lesz ( micsoda félreérthető poén XD) mert először fogom leírni majd a tudjátok mit úgyhogy lehet drukkolni, hogy jól sikerüljön XD. Addig is Bye bye! Útólag is B.Ú.É.K mindenkinek!