PROLÓGUS

107 10 5
                                    

Nyugat-Frostheim, Markland

Holdvilágos éjszaka ereszkedett a falura, miközben hűvös szél söpört végig a vidéken a sötét tenger felől érkezve. Lassan közeledett a tél, az öregek már a csontjaikban érezték, ám ezzel együtt a lakosoknak teljesíteniük kellett ígéretüket is. Az esküt, melyet még Markland alapítói, az őseik tettek.

Hangosan zúgó hullámok nyaldosták a kavicsos fövenyt, amin egy apró csónak vesztegelt, várva, hogy vízre bocsássák. A rozoga lélekvesztőtől néhány méterre, két oszlopban felsorakoztak a falusiak, kezükben valamennyien fáklyákat tartottak. Arcukon komor ábrázattal meredtek egymásra, nők és férfiak vegyesen, de még gyermekek is akadtak köztük. Hamarosan a fából és kőből emelt házak mögül előbukkant egy hófehér ruhába öltözött, vörös hajú lány.

Könnyes arcát fátyol takarta, léptei kecsesek és határozottak voltak. Annak ellenére, hogy tudta, mi várt rá. Oldalán kézen fogva az apja kísérte, akár friss arát szokás az oltárhoz, de ezúttal nem egy örömteli percet jöttek ünnepelni. A lány szipogva, mégis felszegett fejjel ment végig a két sor között, majd mielőtt elérte volna a csónakot három markos legény vált ki a tömegből, és a vízbe csúsztatták a lélekvesztőt. A lány a vízhez érve beszállt a csónakba, az egyik legény evezőt adott a kezébe, és beljebb taszították a rozoga dereglyét. A lány, mielőtt evezni kezdett, még visszanézett apjára, aki bánatában térdre rogyott, és zokogni kezdett. Néhányan vigasztalásképpen rázkódó vállaira tették a kezüket, de senki nem szólt egy szót sem.

Lélegzetvisszafojtva nézték, ahogy a csónak egyre távolodott tőlük. A sziklák borította, partközeli sziget felé tartott, hová akár úszva is el lehetett jutni, bár senki nem merészkedett volna oda a világ minden kincséért sem. A hullámok ide-oda dobálták a kishajót, mely kitartóan közeledett a szigethez, ám néhány méterre tőle hirtelen az oldalára borult, s Markland lakosai az árnyaknál is sötétebb kezeket pillantottak meg kiemelkedni a vízből. Szinte egyszerre ragadták meg a vadul kapálózó lányt, majd könnyedén lerántották a mélybe, elvágva éles sikolyát, amit messzire vitt a hegyek felé vágtázó szél.

FROSTHEIM SAGA - ÁTOK (Befejezett)Where stories live. Discover now