Döntések sorozata (Harry Potter Fanfiction)

Tizedik lépés: Váratlan fordulat

Voldemortnak iszonyúan fájt a feje, teljesen elmosódott előtte minden, csak arra tudott összpontosítani, hogy Nila tartja a karjaiban és beszél hozzá. Nem fogta fel, mit mondott, a dallamos hang egyszerűen magával ragadta és elsodorta az álmok világába.

Később, mikor magához tért már az ágyban feküdt, puha párnák között. Már késő este volt, ahogy az órára pillantott a kis komódon. Nila mellette feküdt az ágyban, halkan szuszogott, miközben Gufit ölelte magához, de egyik kezével a kezét fogta. Lenézett a mellette fekvő nőre, és végre elhatározta magát. Mennie kell, már így is hatalmas veszélynek tette ki, ha tovább marad, azzal megölheti. Óvatosan lefejtette a nő kezét a sajátjáról, egy puha csókot lehelt a homlokára, mire Nila édesen elmosolyodott; majd halkan kiosont a szobából. Egy táskába dobálta minden holmiját, miután felöltözött.

Gyorsan magához vette a pálcáját, s még egyszer körülnézett a lakásban, amit az otthonának nevezhetett az elmúlt két hónapban. Nem akart elmenni, de tudta, hogyha tovább marad, akkor sokkal nagyobb veszélybe sodorja a nőt.

Nem figyelve semmire elhagyta a lakást, elsétált ahhoz a kocsmához, ahol annak idején megérkezett. Késő este lévén sokan voltak már odabenn, tömve volt a hely mindenféle alakkal. Nem szólt senkihez, egyszerűen a kandallóhoz sétált, maga elé emelte a táskát, hopp-port szórt a kandallóba és belépett a lángok közé.

- Anglia, Foltozott Üst. – Azzal megindult a pörgés körülötte.

-o-o-o-o-o-

Nila rosszul aludt, folyton forgolódott az ágyban, hánykolódott az rémálmok tengerén. Utálta ezt az érzést, felrémlett előtte minden rossz, ami eddig megtörtént vele, újra átélte azokat az eseményeket, amiket el akart felejteni, hogy végül teljesen leizzadva és lihegve riadjon fel.

Kapkodta a levegőt, zúgott a feje a rémálmok után, egész testében reszketett. Csak az utcai lámpák halovány fénye világította meg a sötét szobát. Érezte, hogy valami nincs rendben, és ahogy maga mellé nézett, már tudta, miért. Tom nem volt ott, pedig ott kellett volna lennie. Nem is tudva magáról kipattant az ágyból és kiszaladt a sötét lakásba, folyton a férfi nevét mondogatta, hátha csak a fürdőben van, vagy a másik szobában. De nem volt sehol, egyszerűen eltűnt, őt pedig mellbe vágta a felismerés. Tom elment, és nem hagyott maga után semmit. Nem értette, miért fáj a mellkasa, de szörnyű érzés volt. Olyan volt, mintha egy részét elszakították volna tőle.

Nem hitte el, hogy egyszerűen csak elment, hogy itt hagyta egyedül. Átkarolta magát és visszasétált a szobába, hogy maga elé bámulva üljön vissza az ágyra. Még érezte a sötét, fűszeres illatot, ami mindig körbelengte a szobát, mikor Tom ott volt, de most semmi. Szúrt a szeme és fájt mindene, nem értette, mi lelte hirtelen. Sós könnyek áztatták az arcát.

Egy hónappal később

- Egy kis figyelmet kérek! Üdvözlök mindenkit a mai estén. Mint azt már tudhatjátok, a Tiltott rengeteg most is, mint az elmúlt években, tiltott terület minden tanuló számára. Arra kérek minden elsős kisdiákot, hogy ezt vegye figyelembe, beleértve az idősebb évfolyamokat is.

És most, szeretném bemutatni nektek tanári karunk új tagját. Az idei évben ő fogja oktatni a Sötét varázslatok kivédését, fogadjátok sok szeretettel. Ms. Rehvenge! – Ahogy az igazgató kimondta a nevét, úgy állt fel a székében, majd aprót biccentett a diákok felé.

Sokan megrökönyödve vették tudomásul a jelenlétét, már csak a korára való tekintettel; mások furcsa pillantásokkal mérték végig, de nem foglalkozott velük. Nagyot sóhajtva inkább Perselushoz fordult, hogy ne kelljen a gyerekekkel foglalkoznia.