Döntések sorozata (Harry Potter Fanfiction)

Hetedik lépés: Forró éjszaka

virginbergh Ajánlom neked. 😊

Nilának fogalma sem volt arról, hogy mennyi ideig ültek a szakadó esőben. Egyszerűen csak hozzábújt a védelmet nyújtó férfihoz, és zokogott. Nem fogta fel, hogy Tom mit mond neki, csak arra eszmélt, hogy annak mély baritonja kellemesen megnyugtatta, csitította a lelkében tomboló vihart, s ezzel együtt felszárította a könnyeit. Az erős zokogásból hüppögés, később halk szipogás lett. Tom egész idő alatt körkörösen simogatta a hátát és a haját, és ringatta a karjaiban. Valószínű ez nem akaratlagos mozdulat volt, mégis jólesett összetört szívének.

Végül a férfi elégelte meg előbb a vizet és a hideget, mert mikor már kellően nyugodt volt, egyszerűen a karjaiba vette, és egy elsuttogott Invito után a kezébe repült mindkettejük pálcája, aztán azokkal együtt indult útnak az erdőben, egy pillanatra sem ingott meg elhatározásában, ami miatt Nila szorosabbra vonta a nyaka körül az ölelést, és fejét a férfi vállára hajtotta.

Később arra ocsúdott, hogy Tom próbálta lefejteni róla a koszos és vizes ruhákat a faházban, amit kibéreltek az akciójuk miatt. Magánkívül pillantott fel a férfira, s minden kérésének eleget tett. Egyszerűen hagyta, hogy a másik azt tegyen vele, amit csak akar. Így jutottak oda, hogy egy forró vízzel teli kádban ültek mindketten anyaszült meztelenül. Tom hátát a kád szélének döntötte, s a lábai között húzta magához a nőt. A mellkasának döntötte Nilát, és hagyta, hogy ellazuljon a karjai között a forró vízben. Ő pedig egyszerűen csak élvezte a másik közelségét, a víz melegét, miközben érezte a hátán a férfi szívének heves dobogását. Nem akart mást, csak nyugalmat; és Tom most mindent megadott neki, amire csak vágyott.

-o-o-o-o-o-

Voldemort nem az a fajta ember volt, aki könnyen elérzékenyült vagy megszánt volna valakit. Azonban úgy tűnt, hogy az idei év a változás éve volt a számára. Először visszaszerezte a testét, és nem kellett az Albán erdőkben bolyongania, miközben unikornisok vérét issza, hogy életben maradjon. Aztán jött a következő lépés, hogy elege lett az ostoba emberekből, akik körülvették, s úgy határozott, hogy eljön Amerikába. Talán élete egyik legjobb döntése volt, hogy ezt meglépte! Nem érdekelte, mit hagy hátra maga mögött, csak a belső hangra hallgatott, ami arra kérte, hogy távozzon a brit szigetekről.

Úgy tűnt, kezd gyümölcsöző lenni ez a döntése. Mikor már kellően átfagyott a sáros földön - bármennyire is szerette a vizet, a hidegért azért nem volt oda -, inkább a karjaiba vette Nilát, hogy biztonságba vigye a kimerült nőt. Magához hívta a pálcáikat, s a kékszeművel a karjaiban indult meg a faházhoz, amit kibéreltek. Többször tették már ezt a két hónap alatt, amióta együtt dolgoztak. Persze voltak alkalmak, amikor sátorban, vagy épp fedél nélkül kellett meghúzniuk magukat, de ez sem jelentett akadályt kettejüknek. Nila kreatív volt a táborépítést illetően, ő meg segített a fiatal boszorkánynak a kivitelezésben. Persze volt, amiből nem volt hajlandó engedni, de végül mindig közös nevezőre jutottak.

Ahogy belépett a faházba, úgy tette le a nőt az egyik fotelba, s egy elsuttogott Piroinitio után fellobbantak a lángok a kandallóban, hogy meleget adjanak átfagyott testüknek. Nem volt hatalmas a szállásuk, de épp elég ahhoz, hogy kényelmesen ellegyenek benne egy ideig. Hatalmas kandalló ontotta magából a meleget, egy nagy franciaágy volt az egyik sarokba tolva - úgy határoztak, hogy jobb, ha együtt alszanak -, kicsi konyha a másik sarokban egy tűzhellyel; és a szoba egyik végében, ajtóval elválasztva helyezkedett el a fürdő egy kétszemélyes káddal megfűszerezve. Ennél több nekik nem is kellett, minden mást mágiával alakítottak át vagy csináltak meg, hogy kényelmesebb legyen. A kádba vizet bűvölt, aztán felmelegítette. Mikor már úgy ítélte, hogy kellően forró, visszasétált Nilához és elkezdte vetkőztetni a nőt. Az teljesen magánkívül volt, ezt már abból megállapította, ahogy hagyta magát vetkőztetni. A boszorkány erre mindig is allergiás volt, még akkor sem szerette ezt, ha megsebesült egy-két alkalommal, és úgy kellett róla lefejteni a ruhát, mielőtt a seb elfertőződött volna.