My demons

Castiel Hellstar

Amikor leszállt a vonatról,azonnal két ember sietett elé. Meglepődve bámult a két ismeretlen srácra, akik kábé 15-17 évesek lehettek.
- Szia Stephen vagyok. - törte meg a csendet az alacsonyabb srác. - A nővéred küldött minket.
Csillogó szemeit még jobban kiemelte az arcán megtalálható sminkmaradék.
- Hello Castiel vagyok. - ledobta a csomagját a lába elé és kezet nyújtott Stephennek.
- Szia Vale vagyok - szólalt meg végre a magasabb srác is. Látszott rajta,hogy nagyon nem akar az események részese lenni. Talán ő már sejtette,hogy mi fog történni.
- Mit gondolsz a melegekről? - vágott bele a szavába Stephen.
Castiel egy pillanatra lefagyott,aztán idiótán hebegni kezdett.
- Hát...én nem ítélem el őket.
Stephen arca,ha lehetséges még jobban felragyogott. Vale megforgatta a szemét és visszafordult Cashez.
- Vigyázz vele,mert hamar túllép rajtad - sétált el.
Stephi észre se vette a távozását,egyre csak Castielt nézte.
- Akkor most mi lesz? Leadsz a nővéremnek vagy elmegyünk valahova? - köszörülte meg a torkát Cas.
- Hova szeretnél menni?
- Valami kajáldába.
- Az van itt a közelben - megfogta Cas kezét és maga után húzta. Cas gyorsan felkapta a csomagját és hagyta hogy magával rángassa. Hamar elértek egy épülethez,ahol hatalmas táblák hirdették hogy jó helyen járnak. Castielnek összefutott a nyál a szájában,amint meglátta a táblán a kínálatot. Stephen nevetve nézte,ahogy szó szerint belebeg az étterembe.
- Mit kérsz? - ment utána.
- Bármi ehetőt. Ugye meghívsz? - mosolygott rá cukin.
- Persze - nevetett Stephen és ment rendelni. Castiel gyorsan elfoglalt egy ablak melletti helyet és onnan figyelte a többi vendéget. Arra riadt fel a bambulásából,hogy Stephen letesz elé egy tálcát.
- Tessék,jó étvágyat - mosolygott rá.
Castiel rávetette magát a kajára és pár perc alatt befalt mindent.
- Köszi - vigyorgott rá. - És most?
- Most hazamegyünk. - villantott egy bugyiszaggató mosolyt Stephen. Határozottan lehetett látni,hogy mi jár a fejében. Cas vállat vont és felkapta a csomagjait.
- Rendben.
A hazaúton Stephen továbbra is Cas véleményét kérdezgette a lehető legkínosabb témákban,még Cas csak fülig pirosan próbàlt jó benyomást kelteni. Hazaérve Cast rögtön nővére fogadta egy szoros (kicsit szorosabbra sikerült by Cas) öleléssel. Úgy tűnik a jó benyomás keltése is megvolt,mert utána ő és Stephen rögtön a szobába ment és mindenki képzelete szerint döntse el,hogy mi történt ott.
(Cas: Ez volt az első. A többit én mondom el. *Befogja az írója száját*)
Szóval lefeküdtünk egymással természetesen. Aztán öngyilkos akart lenni,mert belém szeretett....szívem szerint megmondtam volna neki,hogy "alig húsz perce találkoztunk,hogy a Szent Luciferbe szerethettél belém?" de ehelyett csak annyit mondtam,hogy "én is". Persze a szerelemről akkor még fogalmam sem volt....Pár nap vagy hét múlva megcsaltam őt a másik sráccal,Valel aki nem akart komoly kapcsolatot. Szerencsémre,mert én sem tápláltam iránta komolyabb érzelmeket. Aztán szerelmes lettem egy férfiba: Nash Starkba.
(Író: Ezt én akarom elmesélni. Olyan cukik vagytok!
Cas: Lelövöd a poént....)
Cas fülig beleszeretett Nashba,de volt egy kis probléma. Nashnak barátja volt. Mondjuk ez Cast nem igazán zavarta,Nash pedig sosem volt híres a hűségéről. Szóval elkezdett flörtölni vele. Nagyon erősen flörtöltek (ha egyáltalán létezik ilyen) és hamarosan már le is feküdtek egymással. Nash nem igazán táplált érzelmeket Cas iránt, Cas viszont első látásra szerelmes lett Nashbe. Nagyon sok munkájába került még szeretőből, hivatásos szeretővé majd végül baráttá nőtte ki magát. Nash végül beleszeretett és összejöttek hivatalosan. (Titokban by Cas)
Majd Nash összeveszett a vőlegényével, szakítottak és összeházasodott Cassal.
(Ennyi?
Cas: Hát azt hiszem...elég béna lett a vége
Kussolj törpe ez a te életed
Cas: Rohadj meg)