Russian [befejezett]

Megérkeztem!

Hát itt vagyok! El sem hiszem, hogy a saját lakásomban állok. Nem nagy, de nekem pont elég. A konyha zöld falai, a szobám bézs árnyalata, a fürdőszoba türkizkék csempéi, a folyosón lévő fényképek és a nappali fényessége. Számomra ezek a dolgok teszik oly gyönyörűvé az otthonomat. A pakolással elvoltam egy fél napig, de megérte, mert pontosan úgy néz ki, ahogy megálmodtam. Nem akartam, hogy anyáék jöjjenek és segítsenek, ugyanis akkor anya elképzelései szerint lenne berendezve. Azt meg semmiképpen sem szerettem volna, ezért megmondtam nekik, hogy nem kell elhozni, nem kell segíteni, majd én elvonatozom és boldogulok egyedül is. Hiszen már felnőtt ember vagyok. Felnőtt, szabad ember. Istenem dejó ezt kimondani. Bzz bzz-bzz bzz- rezegett az asztalon lévő telefon. Ràpillantottam  a képernyőjére s anya virított  rajta. Hát persze, gondolhattam volna.
-Szervusz drágám-szólt mézédesen.
-Szia-köszöntöttem mosolyogva, amit persze ő nem láthat.
-Hogy haladsz?
-Már készen vagyok-mondtam büszkén.
-Ennek örülök szívem! Minden rendben?
-Igen anya, minden a legnagyobb rendben! Ahogy előre megbeszéltük, mindennap, amint végzek az egyetemen felhívlak titeket! Viszont most mennem kell! Szeretlek, puszi-nyomtam ki gyorsan a hívást, mielőtt megint belekezdene valamibe.
Mit csináljak? Most hogy igazából azt csinálok, amit akarok.

Az albérletem alatti kisboltban álltam sorba, kezemben egy popcornnal és egy Lipton zöld teával. Éppen a rágókat nézegettem, amikor észrevettem, hogy a bejáratnál áll egy férfi aki engem bámul. Koszos, szürke kabátja a térdéig ért, fekete sapkája alól pedig kilógtak, álláig érő, barna, hullámos fürtjei. Elkaptam róla a tekintetem és az eladó felé fordultam, ugyanis én következtem. Kifizettem a cuccokat, majd sietősen távoztam a boltból. Két ajtót kellett csak arrébb sétálnom, hogy elérjem a tömbházam bejáratát, mégis háromszor hátra fordultam(plusz kétszer a lépcsőházban), hogy megbizonyosodjak róla a boltos férfi nem követett-e. Félelmem csupán paranoia volt, mert ő nem jött utánnam. Fellélegezve fordítottam el a kulcsot a zárban, aztán beléptem az agusztus végi, narancssárga, késői napsugarakkal megvilágitott házba.