Light in the darkness

Értetlen bolond

Reggel Hope telefonjának a pittyegésére ébredtem,valaki folyton írogatott neki.
Nem akartam megnézni,azért neki is van magánélete.
De egy idő után már felettébb zavaró volt és gondoltam lenémítom vagy kikapcsolom.
Amint megláttam a telefonban a nevet a szemeim kikerekedtek és kérdések támadtak fel bennem.
Hope zaklatója írogatott neki.
Ideges lettem hogy még most sem hagyja békén,hogy kishíján agyonvertem.
Legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatokra de nem tettem, ez mégis csak Hope telefonja,majd ő elintézi.
Szombat reggel van,úgy gondoltam hagyom aludni az édesemet és csinálok neki reggelit de egyik pillantról a másikra hevesen kezdte venni a levegőt.
Rémálma lehet,nem tudtam mitévő legyek.
Gyorsan magamhoz öleltem hogy érezze vele vagyok,szorosan ölelt mint akinek épp most van a legrémesebb álma.
Nem eresztettem el,szorítottam lelkemhez.
Lassan megnyugodt,és vele együtt én is.
Nem ébredt fel úgyhogy lementem reggelit csinálni de előtte még betakartam nehogy fázzon a drágám.
Fogalmam sem volt milyen reggelit csináljak ezért összedobtam egy rántottát.
Épp helyeztem volna ki a tányérokra amikor megéreztem két kezet amik ölelnek magukhoz.
Óriási mosoly ült ki az arcomra mert tudtam hogy ez Hope.
Megfordultam és egy édes csókot helyeztem az ajkaira.
-Jó reggelt szerelmem! -mondtam mosolyogva két csók között
-Jó reggelt neked is! -majd tovább csókoltuk egymás imádott ajkait.

Leültünk az asztalhoz egymás mellé,fogtam a kezét és így reggeliztünk.
-Mit tervezel mára kicsim? -érdeklődtem meg tőle
-Hmm, kettő körül szerintem haza megyek és tanulok
-Rendben,majd akkor haza viszlek. -mondtam és adtam egy puszit az arcára

Befejeztük a reggelit és azt terveztük hogy filmezni fogunk.
Kettesben vagyunk a házban,azt csinálhatunk amit csak szeretnénk.
Hope ötlete volt hogy nézzük meg a Szoba című filmet,letöltöttem,a gépet a tv-re kapcsoltam és már néztük is.
Érdekes a film története,megfogott.
Amikor vége lett a filmnek bújtunk egymáshoz.
Jól esett ez a közelség mindkettőnknek.
Az idő sajnos szinte elrepült,már 13:00 elmúlt.
Elkezdtünk készülődni hogy időben haza vigyem Hope-ot.
Fél kettőt ütött az óra és mi màr az ajtóban álltunk.
Bezártam az ajtót és a garázs felé vettük az irányt,beszálltunk és már indultunk is.
Az úton arról beszélgettünk hogy milyen jó volt együtt.
Nem mentem gyorsan de hamar odaértünk.
Megálltam a ház előtt és váltottunk egy két búcsú csókot..najó volt az 20 is,de nem bírtunk betelni a másikkal.
Végignéztem amíg Hope elsétál az ajtóig és bemegy,közben persze integettem neki.
Nyugodtan mentem haza mert tudtam hogy otthon van és oda csak  nem megy ez a pszichopata.

Rendet raktam otthon és pihenni készültem na meg arra hogy majd később elviszem Pufit és Csillagot sétálni, amikor is a telefonom zajára lettem figyelmes.
Hope hívott,nagyon megijedtem hogy valami baj lehet..sajnos beigazolódott a félelmem..
Hope zaklatott hangja fogadott,nem tudott értelmes mondatokat mondani.
-Frida..baj van..itt van..egyedül vagyok..félek..kérlek gyere és segíts..
-Hope,ki van ott? Adam? -kérdeztem idegesen
-Igen,ő..itt kiabál és veri az ajtót.. -a hangja kétségbeesett volt
-Máris indulok! Ne csinálj semmit! -mondtam határozottan

Biztonság kedvéért magammal vittem a két őrzőmet akiket kölyökként tanítottam hogyan tudnak megvédeni.
Rájuk adtam a pórázt amit a biztonsági övhöz lehet kötni.
Siettem nehogy valami baj legyen.
Amikor odaértem olyan szintű düh ragadt magával hogy attól féltem ha a két kezem közé kerül az a degenerált megfojtom.
Még az autóban eloldottam Pufi és Csillag pórázát kiszálltam és nekik is nyitottam az ajtót.
Egyből kipattantak.
Mélyen a szemükbe néztem és tudták mi a feladatuk, hogy védjenek engem és Hope-ot.
Dühösen indultam a ház felé,Adam még mindig az ajtón dörömbölt.
Ahogy odaértem a ruhájánál fogva megfogtam és lerántottam a lépcsőről.

-Mit képzelsz magadról te pszichopata??Megmondtam hogy hagyd békén Hope-ot mert nem állok jót magamért! Mit keresel itt? -mondtam idegesen és fenyegetően
-Nem érdekelsz te buzi! Hope az enyém! Csak az enyém! -a szemeiből sugárzott hogy nem százas
-Haha, ha a tied akkor miért az én ajkaimat csókolja és miért aludt velem este? -hergelni akartam és sikerült is
Nekem akart rohanni de nem sikerült neki, megint a földre került.
-Add fel! Nem tudsz legyőzni! -mondtam már szinte kiabálva

Hirtelen felugrott és elindult felém,elegem volt már ebből behúztam neki és kifeküdt.
Megfogtam a nyakánál,felemeltem és a falhoz vittem.
-Két választási lehetőséged van.. 1. Békén hagyod őt és engem,soha nem hallunk felőled és eltűnsz. 2.Agyonverlek és ha mégegyszer meglátlak itt akkor nem leszek ilyen lágy. Mit választasz? -közben már fogyott ki a levegőből

Hope jelent meg a hátam mögött,félt attól hogy megfojtom ezt a szerencsétlent.
Megfogta a kezemet és mondta hogy engedjem el.
Eleresztettem és a földre rogyott,közben arra lettem figyelmes hogy a két macim Hope lába köré fonódott.
Elmosolyodtam ezen,megfogtam a szerelmem kezét és vártam a választ Adamtől.
Vett néhány mély levegőt és belekezdett:

-Békén hagylak titeket. Eltűnök és többet nem hallotok rólam.
-Jó választás Adam, köszönjük szépen! -ezzel Adam el is ment

Hope magához ölelt és csak szorított.
A szemeiből folytak a könnyei, nagyon félt.
Mondtam hogy menjünk be és üljünk le hogy megnyugodjon.
Bementünk és a nappaliban helyet foglaltunk.
Pufi és Csillag a lábunknál feküdtek, Hope pedig az ölemben pihent és próbált megnyugodni.
Elhatároztam hogy maradok vele amíg a szülei haza nem jönnek.
Legalább bemutatkozhatok nekik..