Az a bizonyos nap

866 38 0
                                    

A mai napom sem telt másképpen mint a többi.
Hatkor "felkeltem",tusoltam, megreggeliztem majd rohantam az iskolába.
De azért út közben adtam anyának egy puszit és elköszöntem apától.
Imádom a szüleimet,mindent megadnak nekem, úgy szeretnek mint senki mást.
Az édesapám állatorvos, anyukám pedig nála dolgozik.
Olyan titkárnő féle.
Kiskorom óta imádok minden állatot ami csak létezik.
Van két huskym, Pufi és Csillag.
Ballagásomra kaptam őket, minden vágyam volt hogy lehessen saját kutyám és dupla öröm ért akkor amikor megláttam őket egy kicsi kosárban.
Már négy évesek, igazi felnőttek.
De legbelül még mindig kölykök és örökre azok is maradnak.
Velem szoktak aludni, az ágyam körül.
Védelmeznek minden éjszaka.
Beértem az iskolába,utálom a nulladik órát de sajnos az is van egy héten kétszer.
A nulladikom tesi, soha nem öltöztem a többiek előtt, megoldottam a wc-ben csak azért hogy ne lássák a vágásokkal teli testemet.
Az egyik legjobb vagyok tesiből az évfolyamban.
A kedvenc tantárgyam de most valahogy nem sok kedvem volt hozzá.
A napom egyedül töltöttem, egyedül ültem a fülhallgatóval a fülemben.
Nem történt körülöttem semmi érdekes, semmi új.
A mai nap csak úgy elrepült.
Kettőkor hazaértem,ebédeltem és megcsináltam a matek házit.
Pihentem egyet,átöltöztem és már húztam is az éjszakába.
Beugrottam egy dohányboltba,vettem egy doboz cigit meg piát.
Egy doboz cigi másfél hét alatt ment el,nem vagyok a függője.
Csak ha iszok akkor jól esik.
Megittam azt az üveg bort amit vettem és beültem a kedvenc helyemre.
Egy pub-ba.
Néztem ahogy az emberek önfeledten, mosolyogva táncolnak és azon töprengtem.. Én miért nem vagyok ilyen felhőtlenül boldog?
Gondolataimat egy lány szakította félbe.
Egy gyönyörű lány.
Barna haja és barna szeme lebilincselte a tekintetemet.
A barátnőivel táncolt, nem tudtam rájönni hogy egyetemista vagy középiskolás.
Furcsa érzések kezdtek magukkal rántani, érdekelt az a lány.
Tudni akartam mi a neve, ki ő.
Soha senki nem érdekelt, de ő felkeltette az érdeklődésemet.
Leszbikus vagyok, nem voltam még senkivel de tudom.
Undorító számomra a férfi test, a viselkedésük,minden.
Viszont nem voltam még egyetlen egy lánnyal sem.
Elhatároztam hogy megismerem ezt a lányt, de nem tudtam hogyan.
Nem tudtam hogyan közeledjek,nem volt egyedül és nem tűnt olyan lánynak akit érdekelne egy magamfajta lény.
Csak ültem ott a székben és bámultam ahogy ringatja a csípőjét, szexinek találtam.
Észrevette hogy figyelem.
A pult felé fordultam és kértem egy Wiskey kólát jéggel.
Valaki leült mellém és kért egy kólát.
Ő volt az.
Próbáltam összeszedni a bátorságomat hogy merjek valamit mondani, de annyira nehéz volt most.
Pedig nagyszájú vagyok, mindenkinek elmondom a véleményemet nem törődve mit fognak gondolni rólam, de most valahogy lefagytam.
Vettem egy mély levegőt, felé fordítottam az arcomat és köszöntem neki, majd ő is köszönt.
Beszélgetni kezdtünk és nagyon kedves volt.
Képes volt berángatni a táncparkettre, pedig soha nem szoktam táncolni.
Vele valahogy annyira más volt, mintha minden fájdalmam elszállt volna.
A füléhez hajoltam és megkérdeztem hogy nincs-e kedve kijönni velem,bólintott és már indultunk is kifelé.
Kint hűvös volt és rajta nem volt semmi csak egy rövidújas, oda adtam a kabátomat meg ne fázzon.
Egy fekete ing volt rajtam farmer nadrággal, na és egy alkalmi lapos cípő.
Végignézett rajtam és úgy láttam tetszik neki amit lát.
Elszívtam a cigit és vissza mentünk, táncoltunk még párat majd beültünk egy kávézóba.
Rendeltem neki is és magamnak is egy egy kávét, majd beszélgetni kezdtünk.
Nagyon kedves és aranyos lány, megtudtam hogy a neve Hope, ami azt jelenti hogy remény.
Hmmm..mily ironikus.
21 éves és egyetemre jár, tanár szeretne majd lenni.
Sokat mesélt magáról, ahogy mesélt és mesélt egyre inkább megtetszett.
Megittuk a kávénkat majd haza kísértem, vagyis a kollégiumjához, mivel nem itt lakik.
Elköszöntünk egymástól és haza fele tartottam, azon töprengtem Vajon ő lenne számomra a kiút?, Ő lenne a fény?.
És akkor jöttem rá..nem kértem el a telefonszámát és nem tudom a vezetéknevét..
-A francba -mondtam hangosan.

De leesett hogy tudom hol van a kollégium ahol lenni szokott, szóval holnap megtudom keresni.
Hajnalok hajnalán haza értem, beestem az ágyba és rajta járt az eszem.
A barna szemein, a kellemes lágy hangján, a kecses mozdulatain.
Láttam magam előtt őt,láttam magunkat.
Talán szerelmes vagyok?  Ő lenne az a valaki aki megment önmagamtól?
Gondolataimat a fáradtság és az álom zárta le..elaludtam.
Álmaimban őt láttam, épp az ajkait csókoltam.
Annyira puhák és édesek voltak, azt hittem ez a valóság.
Annyira valódinak tűnt, szinte éreztem.
De sajnos nem volt az..

Light in the darkness Where stories live. Discover now