James Potter és a Százak Pergamenje

Black néni levele

Szombat délelőtt James egyből letalált a nagyterembe, ami itt tartózkodása óta, először sikerült.

Ismételten összefutott Anastasiával, aki ezúttal kevésbé tűnt kialvatlannak.

- Szia – ült le mellé. – Nem zavarok, ugye? – nézett az Anastasia mellett ülő lányra.

- Nem, dehogy. Mi újság?

- Nem sok – mondta James egy pirítóst vajazva. – Visszaviszek egy könyvet a könyvtárba, aztán sakkozok Remusszal, majd duzzog egy kicsit, amiért nem hozhattam seprűt a suliba, aztán köpkövezek Peterrel, este pedig hajat mosok, mert amióta itt vagyok, még egyszer sem volt még rá időm!

Anastasia összeráncolta a szemöldökét.

- Ez a negyedik nap, amit itt töltünk.

- Hát ez az!

James befejezte az evést, töltött magának egy kis töklevet, majd a könyvével a hóna alatt elindult a könyvtárba. Miután visszatette a helyére a könyvet, amiből a füstkarikás varázslatot nézte ki, hasonló könyveket kezdett el keresni. Tetszett neki, hogy a könnyebb varázslatokat egyedül is el tudja végezni.

Besétált egy hosszú sorba. A legvégén megállt, és levett egy szimpatikusnak tűnő könyvet az egyik középső polcról. Ekkor a mellette lévő sor felől furcsa zajokat hallott meg.

- Szerintetek itt lesz? – kérdezte egy hang.

- Biztos nincs itt. Nem értem, minek is jöttünk ide.

- Hallgassatok! – szólt rájuk egy újabb hang. James valószínűnek tartotta, hogy egy felsős fiúhoz tartozik.

- Ja, tök valószínű, hogy ide tették bele, az egyik könyvbe a pe...

- Maradj már csöndbe! – szólt rá egy lányos hang. – Pontosan most mit is keresünk?

- Valami útmutatást, Cissykém.

James megpróbált átkukucskálni a könyvek között, de nem látott semmit. Jobbnak látta nem mocorogni, nehogy meghallják, és lelepleződjön.

- És szerinted le lesz írva, hogy pontosan hol találjuk meg? – kérdezte az egyik kétkedő hang.

- Remélhetőleg – válaszolt a fiú. – Ha pedig nem, akkor is kapunk talán valami útmutatást – mondta, és a hangokból ítélve levett egy könyvet a polcról.

- Hát én azt mondom, hogy csak az időnket vesztegetjük.

- Év végéig van időnk – mondta a Cissynek nevezett békítőleg.

- Ahelyett, hogy cseverésztek, ti is inkább kereshetnétek valami könyvet – mondta a fiú.

- Bocsáss meg, Lucius, de nekem mennem kell – mondta Cissy. – Rengeteg házi feladatot kaptam, és jó volna velük végezni a hétvégén.

A két kétkedő helyeslően mormogni kezdett.

- Márpedig addig nem megyünk el, amíg mindenki le nem vett egy könyvet, amiben talán találunk valami hasznos információt! Nekem is rengeteg házim van, év végén teszem le a RAVASZ vizsgáimat, de akkor is meg kell szereznünk azt a nyavajás...

- Jó, nyugodj meg egy kicsit, és ne kiabálj – csitította a lány. – Mi is keresünk valami könyvet, aztán megyünk.

Ezután James egy jódarabig nem hallott semmi, csak néhány könyvlap sercegését. Végül mind találtak egy-egy értékesnek ítélt könyvet, és elindultak kifelé. James nem mert utánuk menni, nehogy lebukjon. Egy darabig azon gondolkodott, hogy vajon mit kereshettek a kihallgatott diákok. Átment abba a sorba, ahol ők is vannak, de az ott lévő könyvekből nem nagyon tudott kiszűrni semmit.