Halálomig melletted [BEFEJEZETT]

A második esély

Nem tehettem jóvá már semmit tudtam hogy meghaltam. De egyszer csak halványodni kezdett a testem és egy világos helyen ébredtem fel. Egy korházban voltam. Senki sehol. Az egyik pillanatban lassan kezdett nyílódni az ajtó. Belépett a nővér. Nagy meglepődöttség tükröződött az arcán. Nemtudtam mi a baja. Közelebb jött és megkérdezte hogy minden tiszta-e hogy mi történt és hogy miért vagyok itt. Természetesen azt mondtam igen hiszen most már arra is emlékeztem mi történt olyan régen. Megkérdeztem tőle:
- Mióta fekszem itt?- a nővér lehajtotta a fejét és halkan annyit mondott:
- 15 éve. Uram sajnálom a felesége meghalt maga melletti szobában. Egy percre sem hagyta itt magát-mondta.
- És a gyermekeim?- kérdeztem ilyedten tőle.
- Uram a gyerekei nagyon rég elmentek már az anyjuk halálakor maga már három unokával rendelkezik. És két jó baráttal akik visszatértek magához.

Azzal beléptek a régi hármas tagjai. Tudtam az a bizonyos nagy Ő aki adott nekem még egy esélyt azt azért adta hogy eltudjak köszönni tőlük. Itt voltak mind a ketten. És jóba voltak újra. Odajöttek hozzám és mind a ketten megfogták egyik-egyik kezemet. Majd megszólalt a derűs arcú lány:
- Öreg lettél te vén róka tudod mennyit utaztunk hogy láthassunk téged?-ezt egy halk kacaj követte.
- Sose haragudtam rád és sosem felejtettelek el amíg éltem se téged se a másik legjobb barátunkat.

Hát itt voltak csak miattam. Bíztam abban hogy ezek után már boldogan halhatok meg. Mielőtt behunytam volna a szemem annyit mondtam nekik:
- Szeretlek titeket ti vagytok a legjobb barátaim és vigyázzatok egymásra már csak ketten lesztek de attól még a legjobb páros.

A halál nem egy olyan dolog amitől félni kell és nem is féltem tőle. Tudtam hogy egyszer még találkozni fogunk. És akkor örökre együtt leszünk.

Köszönöm nektek hogy vagytok nekem és hogy kiálltok mellettem igazi barátok vagytok. Nem hagylak titeket sosem egyedül és nem feledlek el titeket.