Halálomig melletted [BEFEJEZETT]

Mi ez a hely?

Miután ezek jártak a fejemben lehunytam a szemem. Örökre de nem békében.
- Hol vagyok?- kérdeztem magamtól. Bár érthető volt hiszen egy sötét teremben vagy szobában nemtudom hol voltam. Az biztos hogy nem láttam semmit csak egy kicsi kis fénypontot ami közeledett felém. Mivel veszteni valóm már nem volt én is elindultam felé. Egy angyal volt. Az én angyalom. Az őrangyalom. Nem mondott semmit csak kézen fogott és elvezetett egy hasadékhoz hol a sötétség megtörik és örök fény uralkodik. Miután odaértünk az őrangyal elengedte a kezem majd annyit mondott:
- Menny be ezen a fényes kapun és beszélj azzal akivel beszélned kellett volna.
Megköszöntem neki mind azt amit értem tett. Majd bementem a kapun és kiváncsi voltam mi fogad ott. Először találkoztam valakivel aki tetőtöl-talpig fehérben volt. Elvezetett egy olyan helyre ahol egy hatalmas vásznon elkezdtek lejátszani egy filmet. Tudtam milyen film. Ez az én életem volt mások szemszögéből. Apukám szemszögéből anyukáméból és a derűs arcú lányéból.

Tudtam én vagyok a hibás. Nem tudtam régen felfogni mit tettem és mit nem. Elástam magam mindenki szemében azt hittem amit teszek az mindenkinek jó és szép de ez nem így volt. Tönkretettem barátságot bizalmat vesztettem el. De mégis egy olyan életet kaptam amit nem érdemlek meg.

De miközben ezek jártak a fejemben a film véget ért. A fehér ruhás fickó elköszönt tőlem és azt mondta menjek be azon a barna ajtón ott lesz az akit én a legjobban látni szeretnék. Reméltem hogy ott találom majd azt akivel olyan rég nem találkoztam.

Beléptem és a derűs arcú lány ott ült egy kanapén de egy szót sem szólt. Közelebb mentem hozzá és leültem mellé. Elmondtam neki hogy sajnálom amit tettem és nem akartam neki rosszat. Nem szólt semmit egy ideig majd csak annyit mondott:
- Nem haragszom rád.