Kalitkába zárt szerelem

Túl kicsi kalitka

Mikor felébredtem hasogatott a fejem. Megfogtam és kötés volt rajta. Mi a szar? Kinyitottam a szemem... Egy fekete ketrecben voltam, vagyis inkább egy kalitka. Volt alattam egy vékonyka pokróc. A kalitka egy szép szobában volt. A falak világoskékek voltak és a padló fehér. Volt egy nagy ablak. Sajnos nem láttam ki rajta mert a szoba sarkában voltam és ebből a szögből nem lehetet kilátni. Gyönyörű fehér átlátszó függöny volt rajta. Volt egy két növény a szoba sarkaiban meg mellettem. A legtöbb szimpla szobanövény volt. Csak levél nem is volt virágja. 2 volt, aminek piros virágai voltak, de azok se virágoztak. Láttam, ahogy a kis fehér ajtó kinyílik és belép rajta egy piros pólós alak fekete nadrágban és fekete hosszú köpenyben. A haja olyan volt, mint két ördögszarv.
- Ó... Végre felébredtél? - mondta - ne félj. A fejed nem sérült nagyon szóval nem lesz maradandó károsodásod.
- Ki vagy?... És mi ez a hely? És miért...
- Ssss... Nyugodj meg és fogd be a szád, ha azt akarod, hogy válaszoljak.. - kissé megrémültem, de bólintottam - Először is azért vagy itt, mert leütöttelek - mondta nyugodtan - másodszor ez az én otthonom. Harmadszor azért hoztalak ide, mert kell a szárnyad!
- A szárnyam??
- A szárnyad!
- D.. De minek?
- Mert a szárnyad különböző főzetekhez meg varázslatokhoz szükséges. Hatalmas erő van egy angyal szárnyában. - megdermedtem.
- Mi? - rám vigyorgott és elkezdte simogatnia a szárnyam - H.. Hé - kuncogott
- Micsoda, félős angyal vagy.. - vigyorgott. Próbáltam hátrébb húzódni, hogy ne érjen hozzá de, túl kicsi volt a kalitka. Annyira ijesztő ez az alak. Végül abba hagyta de mielőtt vissza húzódott volna kitépet egy darabot.
- Ngh - össze rándultam. Ő csak halkan nevetett.
- Köszönöm angyalom. - megpuszilta a tollat és mosolyogva elindult a kijárat fele. Mielőtt becsukta volna maga után az ajtót vissza nézett. - Majd még jövök. - aztán távozott és bezárta az ajtót én meg pánikba estem. Nem fogom túl élni..