Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 42: Patkány, macska és kutya

Harry, Lucy, Ron és Hermione a döbbenettől megkövülten álltak a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében. A nap utolsó sugarai vérvörös sávot rajzoltak a park füvére. Azután egyszerre elnyújtott óbégatás hangzott fel a hátuk mögött.

- Ez Hagrid - motyogta Lucy. Ő és Harry ösztönösen megfordultak, hogy elinduljanak a kunyhó felé, de Ron és Hermione elkapták őket.

- Nem mehetünk vissza - szólt Ron, aki maga is holtsápadt volt. - Hagrid még nagyobb bajba kerül, ha kiderül, hogy jártunk nála.

Hermione alig kapott levegőt a döbbenettől.

- Hogy tehettek ilyet? - suttogta rekedten. - Hogy tehettek ilyet?

- Gyertek - mondta Ron, s összeszorította fogait, hogy ne vacogjanak.

Óvatos léptekkel továbbindultak a kastély felé, ügyelve arra, hogy a köpeny mindannyiukat eltakarja. Ekkor már rohamosan sötétedett - az egész parkra ráterítette nagy bűvös köpönyegét az alkonyat.

- Nyughass már, Makesz - sziszegte Ron, és a mellkasára szorította a kezét. A patkány vadul kapálózott. Ron újra megállt, hogy visszatuszkolja a zsebébe.

- Mi ütött beléd, bolond patkány? Nyughass... AU! Megharapott!

- Ne kiabálj - szólt rá suttogva Hermione. - Caramel bármelyik percben kijöhet...

- De ha egyszer nem marad nyugton...

Makesz erejét megsokszorozta a rettegés, s Ron egyre nehezebben bírta a markában tartani.

- Csak tudnám, hogy mi baja!

Lucy már tudta. A sötétben egy sárgán villogó szempár és a hozzá tartozó szőrös test kúszott feléjük a fűben - Csámpás. Hogy a macska látja őket, vagy csak Makesz visítását követi, azt nem lehetett tudni, de végeredményben mindegy is volt.

- Csámpás! - szólt fojtott hangon Hermione. - Csámpás, menj innen! Menj innen, nem hallod!?

A macska azonban nem tágított.

- Makesz... NE!

Hiába - a patkány kitornászta magát Ron ujjai között, leugrott a fűbe, és futott, ahogy a lába bírta. Csámpás üldözőbe vette, mielőtt Harry, Lucy és Hermione észbe kaphattak volna, Ron is kiugrott a köpönyeg alól, és eltűnt a sötétben.

- Ron!

Harry, Lucy és Hermione tanácstalanul egymásra néztek - azután ők is futásnak eredtek. A köpeny zászló módjára lobogott mögöttük. Hallották Ron lépteinek zaját, s még inkább dühös kiáltásait:

- Hagyd békén... Sicc! Makesz, gyere ide!

Hangos puffanás hallatszott.

- Megvagy! Tűnj innen, undok vadállat!

Harry, Lucy és Hermione kis híján keresztülestek barátjukon. Ron hason feküdt a fűben, de amit akart, azt elérte: Makesz ismét a zsebében volt. Most már mindkét kezét a ficánkoló púpra szorította.

- Gyere - zihálta Lucy. - Bújj vissza a köpeny alá... Dumbledore és a miniszter... mindjárt kijönnek...

Mielőtt azonban újra elrejtőzhettek, vagy akár csak lélegzethez juthattak volna, hatalmas mancsok tompa dobogása ütötte meg a fülüket. Valami közeledett feléjük... a következő pillanatban már azt is látták, mi: egy óriási, sárgás szemű, éjfekete kutya.

Harry és Lucy a pálcájuk után kaptak, de már későn - az állat egy hatalmas ugrással rájuk vetette magát, s mellső mancsai Harry mellkasának csapódtak. Harry megtántorodott, és hanyatt esett, Lucy már emelte a lábát, hogy lerúgja az állatot Harryről...