Harry Potter: Vörös és Zöld

Chapter 40: A kviddicsdöntő

- Ez tőle jött - mondta Hermione, és a hármas felé nyújtotta a levelet.

Lucy átvette tőle. A pergamenlap nedves volt, és a ráhullott könnycseppektől helyenként teljesen elmaszatolódott rajta a tintával írt szöveg.

Kedves Hermione!

Vesztettünk. Megengedték, hogy visszahozzam őt a Roxfortba. A kivégzés időpontját még nem tűzték ki. Csikócsőrnek nagyon tetszik London.

Még egyszer köszönöm a sok segítséget.
Hagrid

- Ez képtelenség - rázta a fejét Harry. - Nem ölhetik meg. Csikócsőr nem dúvad.

- Malfoy apja csikarta ki az ítéletet - mondta a szemét törölgetve Hermione. - A szokásos eszközeivel. Az a sok vén bolond a bizottságban hagyta magát megfélemlíteni. Hagrid persze fellebbezni fog, de mit számít az? Úgysem változtatják meg az ítéletet.

- De meg fogják - jelentette ki eltökélten Ron. - És most nem marad rád az egész munka, Hermione. Segítek neked.

- Oh, Ron!

Hermione Ron nyakába vetette magát, és keserves sírásra fakadt. Ron rémülten pislogott, és sután megveregette a lány feje búbját. Mikor aztán Hermione nagy sokára elengedte, láthatóan megkönnyebbült.

- Hidd el, Ron - szipogta a lány -, nagyon-nagyon sajnálom Makeszt...

- Ugyan, ne emészd magad - legyintett Ron. - Öreg volt már szegény, és hát nem is vettem sok hasznát. Ki tudja, talán most végre kapok egy baglyot anyáéktól.

A Black második látogatása után bevezetett biztonsági intézkedések miatt Harrynek, Lucynak, Ronnak és Hermionénak le kellett mondaniuk arról, hogy esténként meglátogassák Hagridot. Az egyetlen alkalom, amikor beszélhettek a vadőrrel, a legendás lények gondozása óra volt.

Hagridot nagyon megviselte az ítélet.

- Én rontottam el. Csak hebegtem-habogtam. Azok ott ültek velem szemben a fekete talárjaikban, engem meg olyan lámpaláz fogott el, hogy folyton elejtettem a jegyzeteimet, és kiment a fejemből az összes dátum, amit kikerestél nekem, Hermione. Aztán felállt Lucius Malfoy, előadta a mondókáját, és a bizottság pontosan azt csinálta, amit parancsolt nekik...

- Még semmi nincs veszve! - győzködte nagy bőszen Ron. - Fellebbeztünk! Már dolgozunk az ügyön, Hagrid!

A többiekkel együtt a kastély felé sétáltak. Malfoy, aki előttük haladt Crak és Monstro társaságában, újra meg újra hátranézett, és gúnyosan a képükbe nevetett.

- Kár a gőzért, Ron - szólt csüggedten Hagrid, mikor elérték a kastély bejárati lépcsőjét. - Az öreg Malfoy a markában tartja a bizottságot. Most az a fontos, hogy megszépítsem Csikócsőr utolsó napjait. Tartozom neki ennyivel...

Hagrid a zsebkendőjébe temette arcát, sarkon fordult, és elsietett a kunyhója felé.

- Nézzétek, bőg a behemót!

Malfoy, Crak és Monstro a tölgyfaajtón túlról hallgatóztak.

- Soha életemben nem láttam ilyen szánalmas alakot - nyekeregte Malfoy. - És még ez nevezi magát tanárnak!

Harry, Lucy és Ron dühödten elindultak Malfoy felé, de Hermione megelőzte őket, és - CSATT! Teljes erőből pofon csapta Malfoyt. A fiú megtántorodott. Harry, Lucy, Ron, Crak és Monstro tátott szájjal bámulták a jelenetet. Hermione keze újra a magasba lendült.

- Ne merészeld még egyszer azt mondani Hagridra, hogy szánalmas, te gonosz... lelketlen...

- Hermione... - szólt rá tétován Ron, és megpróbálta elkapni a lány kezét.