Ma van egy éve, hogy Jungkook meghalt. Halála után, idegösszeroppanást kaptam, és pánikrohamot diagnosztizáltak nálam. Két hónapig a pszichiátrián kezeltek - szerintem tök feleslegesen. Nem segített semmit, ígyis-úgyis fáj, hogy már nincs köztünk, de el kellett fogadnom. Tovább kellett lépnem...
- Tegnap letisztítottad a sírját? - kötöttem be magam.
- Két órán keresztül - válaszolta anya, s felbőgette a motort.
Eommát is elég rendesen megviselte a dolog, ő hozzá is közel állt, Jungkook. Épp a temetőbe tartunk, hogy eltöltsünk ott pár órácskát nála. Minden nap kimegyek hozzá, és elmesélem a napomat. Sokszor úgy érzem, hogy ott ül mellettem, és megsimítja hajamat. Bár persze mindezt beképzelem magamnak, azonban nagyon komfortos elképzelni.
- Nagyon hiányzik - szólaltam meg. - Miért titkolta?
- Leírta a levélben, nem? - kérdezte, eomma.
Na, igen a levél. Kikereteztettem, és kiraktam az ágyam fölé.
- Leírta, de...
- Nincs de - szakított meg. - Nem akarta, hogy aggódj, nem szeretett volna fájdalmat okozni - magyarázta.
Nem válaszoltam, hisz úgyis veszekedés lett volna. Úgyis tudta, hogy nem rémülnék meg, hanem támogatnám, míg meg nem halna.
- Azért jól titkolta, ugye? - parkolt le, a temető előtt.
- Voltak jelei - szálltam ki a kocsiból. - A virág, a nem evészet, hirtelen fogyás. Nem vettem észre semmit - motyogtam, miközben szememmel kiszúrtam Jungkook sírját.
Se szó, se beszéd, futni kezdtem. Mikor elértem "Jungkook-ot", hatalmas hiányérzet tört rám. Fehér márvánnyal volt borítva, a sírkő, amin több virágok helyezkedtek el. Pitypang és gyöngyvirág...
- Drágám! Egyedül szeretnél lenni, vele? - fogta meg vállam.
- Igen - suttogtam.
Anya magunkra hagyott, gondolom vizet hoz.
- Szia, Jungkookie - integettem bénán. - Ma van egy éve, hogy... - itt elakadtam. - Szóval, hogy egyedül hagytál. Minden egyes nap gondolok rád. Most is rajtam van, a Mickey egeres pólód - kuncogtam. - Nagyon szeretlek. Elmondhatatlanul hiányzol. Kiskoromban, nem tudtam elképzelni nélküled az életem, s ez most sem változott - simítottam végig a márványkőn. - Ha hallod mit mondok, adsz valami jelet? - kérdeztem. - Tudom, hogy a semminek hablatyolok itt, de kérlek.... - néztem körbe.
Váratlanul feltámadt a szél, és - a virágcserépből - pár pitypang rászállt a combomra. A táskám hirtelen leesettem vállamról, kiömlött minden. Pár perc múlva kisütött a nap, az előbbi szélnek nyoma veszett.
- Szendvics? - nevettem hihetlenül. - Szóval, piknikezni akarsz? - vettem fel a táskám hátamra, azonban a szenyót nem. Ráhelyeztem, sírjára.
- Emlékszel, Bunny? - kuncogtam. - Hagytalak enni, mert már akkor is vékony voltál - mosolyodtam el szomorúan. - Szia, Kookie! Legyél jó - nyomtam egy csókot, a sírkőre, - és belenyugodva, hogy ma is el kell engednem -, távoztam....
Jeon Jungkook
1997. 09. 01. - 2015. 05. 31.
Élt, 18 évet
Nyugodjon békében
Nos hát sziasztooook ^.^
Ezzel hivatalosan is vége, ennek a kis cuccnak lol
Na, de meg szeretném köszönni, azoknak, akik végig követték ezt a valamit, kommenteltek, vote-oltak. Nektek hatalmas köszönet!❤
Remélem, hogy a közeljövőben elég nagy népszerűségre tesz szert, a fanfiction ☺ Nagyon hálás vagyok! Fighting 👌
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
