𝐒𝐏𝐑𝐈𝐍𝐆 𝐃𝐀𝐘 ー 𝐉𝐊

♡3♡

- Vigyelek, vagy még élsz? - nézett le rám.

Vettem egy mély levegőt.

- Élek - válaszoltam. - Azért én is tudok hegyet mászni - fortyogtam magamban, s léptem egyet felfelé.

Nemsokára felértünk a legtetejére. Az idő most is tavaszias volt, bár már május vége felé közeledtünk. Egyetlenegy felhő sem vándorolt az égen. Tiszta volt.

- Bárcsak itt maradhatnánk, örökké - ült le egy kőre. - Te és én. Hoznánk pokrócot, néznénk a csillagos mennyboltot. Sütnénk mályvacukrot - nevette el magát.

- Az tényleg jó lenne - csücsültem le én is. - Nem kéne suliba járnunk - hunytam be szemem. - Álom lenne.

- Ennyire utálod az iskolát? - fordult felém, hunyorgatva. - Miért?

- Sokat kell tanulni, a tanárok nem szeretnek. Nagyjából ennyi - vontam vállat.

- Sokszor én sem kedvelem. Mindenki körém gyűlik, nem kapok levegőt.

- Mert szeretnek, Bunny - csipkedtem arcát.

- De minek, ha én nem szeretem őket? - vágott értetlen fejet. - És a sok hülye elhiszi, hogy mennyire bírom őket. Kis naívak - komorodott el. - Mindegyik a tudásomra pályázik. Tudják mikor - vett fel egy kisebb követ.

- Mit akarsz? - riadtam meg egy pillanatra.

- Tegyük fel, hogy ők a kis seggnyalók - mutatott a kőre. - Tudod mit csinálok velük?

- Nem.

- Ezt - és eldobta. Bele a rengetegbe.

- Felszabadító érzés - vigyorgott.

- Most már jó kedved van? - vigyorogtam én is.

- Igen - helyeselt. - Köszönöm, hogy meghallgattál - ölelt át.

Hova lett a jó kedved, Jungkook?

-----------------------------------------------------------
2017. 11. 1.