35.

351 47 10
                                    


Gyorsan elkészültem és Lisáékkal lementünk a konyhába reggelizni. Anya épp pakolta ki a tángyérokat amikor lementünk.

-Eggyel több tángyért szeretnénk kérni -vigyorgott Tillie majd odaszaladt anyához megölelni őt.

-Tillie olyan rég nem láttalak! Hogy megnőttél! -nézett anya mosolyogva Tilliere. Igaz hogy nem az ő lánya mégis nagyon szereti Tilliet. - Na gyertek reggelizni csináltam rántottát. Leo te meg azt csinálsz magadnak amit akarsz. -nézett rám anya. Én csak sóhajtottam egyet és elindultam tofut csinálni miközben a többiek ettek. Hirtelen csak egy ajtócsapódást hallottam szóval kinéztem az ablakon épp Tillie és Charls futottak egymáshoz.

-Charlieee! -ordította Tillie.

-Tiiiilsss! -sivított Charlie is majd mikor megölelték egymást a hatalmas ledülettől leestek a földre. Mindig is összeillettek volna... De mindketten tagadták... Amúgyis ha Rachel ezt a szomszédból meglátta tuti szakít Charlssal... Uhh baszki a tofuuu.

Ezerrel szaladtam a főzlaphoz és tovább csináltam a kajámat ami nemsokára kész is lett.

Mikor leraktam a tángyéromat a pultra Lisa még mindig evett.

-Na mi történt? -ültem le mellé vigyorogva. -Jól kijössz Tillievel?

-Igen nagyon! Tökre jól megértjük egymást. -mosolygott.

-Nem kéne megnézni mit csinál Tillie és Charls? -vetettem fel az ötletet merthogy azóta még mindig nem jöttek be.

-Ne! -ordított fel Lisa mintha valami életveszélyes dologról beszélnénk.

-Jaa hagyjuk őket romantikázni értem. -vigyorogtam Lisa ledöbbent arcát látva.

-Te hallottad amikor Charlsról beszélgettünk? -húzta fel a szemöldökét.

-Nem csak tudod mindkettőnek a közelébe élek egy jóideje. -röhögtem. - Mindig is látszott az arcukon hogy tetszenek egymásnak csak istenem olyan szerencsétlenek! Charlie még Rachelt is a barátnőjének hívja és másik csajjal járt mert letett arról hogy Tillie valaha is többet érezzen mint barátság...

-De Tillienek is bejön Charls... Miêrt nem szóltál előbb? Simán összehozhatjuk őket... -kezdett el alattomosan vigyorogni.

-Oké de mostmár nekem mennem kell mindjárt tíz óra és még el sem indultunk. -mosolyogtam Lisára.

-Oké menj és ügyesen mert ha szarul rappelsz lecsaplak -nevetett majd odajött elém hogy egy gyors puszit adjon de én elkaptam a derekát és egy hosszú csókot varázsoltam egy pusziból.

-Szeretlek -döntöttem a homlokom az övének lihegve az előbbi levegőhiány miatt.

-Én is szeretlek -mosolyodott el. És egy puszit nyomott az arcomra. Én pedig mégjobban magamhozhúztam és megöleltem.. Lehet nyálasan hangzik de nekünk szükségünk van erre a nagy szeretetre... Mindkettőnknek szüksége van arra hogy a másik kimutassa hogy rá lehet számítani...

-Na menj -mosolygott rám Lisa. - addig én beszélek Tillievel -kacsintott majd együtt elindultunk a bejárati ajtó felé és kinéztünk a mellette lévő ablakon... Ott ültek az ajtónk előtti lépcsőn... Közel egymáshoz és az arcuk vészesen közel volt a másikéhoz... Istenem Charls csókold már meg! Charls szeme csak cikázott Tills szeme és szája között majd óvatosan megcsókolta. Végre! Miután elváltak egymástól Lisa kinyitotta az ajtót és visítva kirohant.

-Sokáiiig! -ölelgette meg őket. Mire Tills csak vörösen vigyorgott.

-Neked is szia -mondta Charls. -Már hiányzott a hiperaktívságotok -nevetett.

-Jó ezt megjegyeztem! -mentem ki mosolyogva én is, majd lepacsiztam Charlssal. -Ügyes vagy bro -kacsintottam. -De mivel a féltesóm ezért óvatosan vele. -vigyorogtam majd odasúgtam neki. - Ez azt jelenti hogy ne egy nap után feküdjetek le -kezdtem el vihogni halkan.

-Kussmár -kezdett el röhögni Charls is. -Na induljunk.

Elköszöntünk a lányoktól, beszálltunk Charls kocsijába és nemsokára már a stúdió előtt parkoltunk le....

Folytköv❤
Ha tetszett hagyj nyomot❤

UNFORGETTABLEWhere stories live. Discover now