UNFORGETTABLE

6.- A koncert

És akkor megláttam Laurent... Lefagytam és alig tudtam visszazökkenni a zenébe...

Végig előtte álltam és neki rappeltem... Alig bírtam koncentrálni..

***

A koncert végén gyorsan magamra kaptam egy másik pulcsit, felvettem a kapucniját, és lehajtott fejjel gyorsan a kifelé induló tömeg irányába szaladtam...

Tudtam hogy szinte utolsóként jön majd ki... Már vagy öt perce állhattam ott amikor megláttam szerencsére elég közel jött hozzám szóval meg tudtam fogni a kezét és gyorsan kihúztam a tömegből...

-Ki vagy te és mit akarsz tőlem?! - sziszegte nem túl barátságosan.

-Szóval nem is ismersz meg?- kérdeztem kihívóan vigyorogva.😁

-Jah hogy csak te vagy az... Megijesztettél -mondta sértődött arccal.

-Szóval hogy én csak egy "csak" vagyok? - néztem rá a számat lebiggyesztve. -Pedig nagyon szerettem volna beszélni veled..

-Mégis miért érdekellek én téged?- vonta fel a szemöldökét.

-Ha elmondom hiszel nekem és nem nézel hülyének?- kérdeztem ő pedig csak tétován bólintott... Hát jó.. - Szóval igazából megláttalak... És megtetszettél... Vagy nemtudom... Fogalmam sincs mit érzek Lauren... Egy délután alatt nem tudom hogy lehetne valakibe beleszeretni, de mindenképp szeretnék megismerni... Még ha csak barátok is maradunk akkoris.- mosolyogtam rá féloldalasan.

-Hát ha te meg szeretnél ismerni legyen.- Bólintott és elmosolyodott.

-Akkor add meg a számod és majd irok neked hétvégén akkor nem lesz koncertem.- mondtam mosolyogva majd lediktálta a számát és elment.

-Haveer meg kellett volna öleld hogy lehettél ilyen béna? - lépett mellém Charlie.

-Nem tudom, érted? Nem tudom mit érzek... Nem szerethetek belé hisz egy fanom nem tehetem meg... Mindenhol felkapnák hogy milyen gáz vagyok... És ő pedig letagadna aztán más fiút keresne magának akik nem ilyen híresek- mondtam szomorúan...

Charlie ezután lebaszott hogy itt van egy jó csaj aki kedves de én nem élek a lehetőséggel...
 
   ***
-Na akkor idefigyelj... Lehet hogy itt van ez a lány de félek ebbe belekezdeni. - zártam le a témát... Vagyis akartam lezárni de nem sikerült...

-Te lökött, mégis mitől félsz?

-Attól hogy cserbenhagy és eldob... - kezdtem el mondani - attól félek hogy megint ellenem fog fordulni a világ és úgy törnek össze hogy az nekem a lehető legjobban fájjon tessék emiatt félek. El kéne felejtsem őt is mert ugyse venne komolyan hisz nézz rám úgy nézek ki most mintha akkora problémáim lennének? Senki se veszi észre mi megy bennem egész nap mire gondolok amikor rappelem a Hopefult és miért sírok minden nap. Senki se tudja ezt... - mondtam elcsukló hangon... Majd elsiettem a kisbuszig és beültem a hátsó ülésre...

Aznap egész éjjel depressziós számokat hallgattam... Fájt hogy szerelmes lettem félek az lenni mert megjárom vele és nekem lesz rossz, saját magamnak ártok vele...

Holnap felhívom Laurent hogy nem érek majd rá és örökre elfelejtem...

Kérlek írjátok meg commentben hogy legyen-e következő rész és tetszik-e, puszi❤