Siess vissza Hye Rim!

~11~

Hye Rim szemszöge*

-Kim John vagyok,örvendek.

Próbáltam nem kihányni az elöbbi húsgolyót.Próbáltam.

J-John bácsi?M-mégis hogyan?Mikor?M-miért?Lehetetlen....
Minden lehetségesnek tünt,de erre egyáltalán nem számítottam-John bácsira nem számítottam.
Ha felismer...Legszivesebben most süllyednék a föld alá.

-Mi is örvendünk,mi-

-Tudom,ti vagytok a híres Bangtan Sonyeondan,ugye?

-Mr. Kim épp Párizsból érkezett,mivelhogy ez az ember,aki előttetek áll egy feltaláló,aki azért jött hogy segíthessen a cégünk új terveiben.-mondta tele élettel Yoo Me.Ha más helyzetben lennénk legszivesebben elröhögném magam.Ezek az emberek nem tudják mekkora bajt hoztak magukra.Mondjuk talán van esélye,nem akarok gonosz lenni,hisz hála neki itt vagyok.Keményen szorítanák John bácsinak,viszont tessék??A cégnél fog dolgozni?Mégis meddig?Erről szó sem volt!Ez tényleg megtörtént?John bácsi valójában itt dolgozott 8 éve?Ha igen,miért nem mondta soha?Nem töltöttünk sok időt együtt,ez is igaz de...

-Biztos csak halucinálok...- John bácsi rám nézett és csak a jó ég tudja mi következett utánna.

-A csinos hölgy nevét szabad tudnom?-nem mondhattam el ki vagyok.Körbenéztem,hátha kapok egy egérutat.

-Egy feltaláló?-ámultak a fiúk.

-Daebak!!És miket szokott feltalálni?-kérdezte izgatottan J-Hope.

-Ezt-azt.Most például egy nagy terven dolgozok.

-Mi az?Megosztaná velünk is?

-Hmmm....sajnálom fiúk,ez titok.-kaccsintott.A fiúk nem hagyták könnyen.Itt volt az én esélyem.Lassan kiosontam a mosdóba.Nem terveztem ott maradni egész a parti végéig.A táskám bent hagytam,benne a mobilommal.Nem szeretném ha a többiek aggódnának miattam,de nem lenne más választásom.Ha megtudná John bácsi,hogy én itt vagyok,és azt,hogy hogyan kerültem ide elsőnek  egy hosszú leckét adna arról,hogy a nem tesztelt dolgokhoz tilos hozzányúlni,nem kipróbálni,majd arról fog áradozni,hogy a találmánya működött.
Egy óra semmi tevés után úgy döntöttem kidugom az orrom de ahogy visszamentem kiszurtam John bácsit a terem másik felében.Most PD-nimmel beszélgetett.Akárhonnan is nézem,nem hiszem hogy felismerne.Nyolc év telt el azóta plusz még sok lány van,akit Hye Rimnek hívnak.De azért jobb távolságot tartani.

-Hye Rim!Itt vagy?Azt hittem már hazamentél de megtaláltam a táskádat...-Yoo Me halálra ijesztett,mikor a semmiből megjelent.-Jól vagy?

-I-Igen.Csak egy kis friss levegőre van szükségem.A mosdóban voltam...

-Van itt egy erkély,ott talán jobban lennél.-bólintottam,mivel tényleg szükségem volt rá.Az agyam megállás nélkül dolgozott,a halom kérdések másodpercenként duplázódtak.

Az úton magammal vettem egy pohár pezsgőt is.Kiérve becsuktam magam mögött az ajtót és kifújtam a levegőt.

-Noona?-JungKook hangja szélvészként ért hozzám.Meglepett arcán egy mosoly jelent meg,majd magamellé intett.-Hye Rim,mi a gond?-kérdezte le se véve tekintetét rólam.

-Mi lenne a gond?

-Hát,egy ideje rám se nézel,hozzám se szólsz és számba se veszel.Furcsán viselkedsz...-ezt mond annak,aki a tegnap elrángatott egy temetőbe!

-S-Semmi.-jó tudni,hogy nem emlékszik arra az estére.

-Biztos?Ah...a tegnap-

-AAAA BLABLABLABLAA!!