A Riválisok /BEFEJEZETT/

25. Fejezet

*Lilla szemszöge*

Hétfő van, és ez az utolsó próbánk napja. Mármint, nem az egész évfolyamé, mert az már volt, hanem a miénk. Elvileg Máténál próbálunk, és már nagyon várom! Egyre közeledik a szalagavató, ezen a héten már főpróba lesz...nagyon izgatott vagyok! A szalagavató időpontja jövő hét péntek, de olyan, mintha még minimum egy évet kellene várni rá. 

-Elmentem!-kiabáltam anyunak, majd becsuktam magam mögött az ajtót és kiléptem a hidegbe. Brr. A kapuban ma Anna várt, mert a múltkor megígértem neki, hogy vele jövök.

-Reggelt'-köszöntünk egymásnak, majd megöleltem és elindultunk a suliba.

-Emlékszel még a táncra?-kérdezte Anna gúnyosan. 

-Nem, már egy lépésre sem-válaszoltam ugyan úgy, majd kinyújtottam rá a nyelvem. Ő teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a reakciómat, és csak vigyorgott rám.

A suliig a szalagavatóról és a délutánról beszéltünk-mint mostanában mindig-majd a termünkbe érve én ébren aludtam, ő meg a telefonján játszott. Unalmas napnak ígérkezett ez is, mint a többi, de egy kicsit feldobott, hogy a szünetekben tudtam beszélgetni Mátéval. Ő is nagyon unhatta magát, mert képeket küldött az éppen órát tartó tanárról, és összefirkálta a messengerben. Annának is megmutattam őket, és alig bírtuk abbahagyni a nevetést. Ráadásul a képek olyan szögből készültek, amiből észre lehetett venni a telefont, de egyiknek sem tűnt fel. Máté nagyon profi.

Suli után megbeszéltük, hogy Máténál találkozunk, mert így mindenki el tud menni haza előtte lepakolni meg stb. Mondjuk Anna nálam pakol le, mert nem talál el egyedül Mátéhoz-annak ellenére, hogy a múltkor már volt nála-így együtt megyünk.

-Kész vagy?-hallottam meg Anna hangját a nappaliból.

-Igen!-kiabáltam vissza, majd letrappoltam a lépcsőn és gyorsan felöltöztem.-Biztos nem mész haza mielőtt megyünk?

-Tuti-vágta rá.

-Miért nem?

-El akarsz küldeni?-nézett rám szomorúan.

-Neem, dehogy is-védekeztem, de láttam, hogy nem komolyan kérdezte.

-Lusta vagyok-válaszolta.

-Ja, értem-forgattam meg a szemem, ő pedig csak mosolyogva nézett rám.-Menjünk-mondtam, majd elindultunk Mátéékhoz. Anyuéknak hagytam otthon üzenetet ha esetleg elfelejtették, hogy hol vagyok, szóval minden oké.

Mialatt sétáltunk, azt hittem megfagyok, ezért gyorsabban mentünk mint szoktunk. Már alig vártam, hogy odaérjünk, és reméltem, hogy addig nem fagyunk meg.

-Sziasztok-nyitotta ki az ajtót Eli mosolyogva.

-Sz-Szia-válaszoltam, majd beléptünk az előszobába. Végre meleg van! El sem hiszem!

-Hideg van kint?-kérdezte Eli szórakozottan.

-Á, strandidő van-ironizáltam, majd elnevettük magunkat.

-Ne is mondd, olyan melegem volt egész héten...-sóhajtott.

-El tudom képzelni-bólogattam teljesen komolyan, majd Eli mögött megláttam Mátét.

-Sziasztok-köszönt.-Gyertek, már majdnem berendeztük a nappalit-mondta Máté. Levetkőztünk, aztán átmentünk a nappaliba.

A bútorokat arrébb tolták, és már csak a kanapé maradt, így még azt segítettünk arrébb tolni-nem mintha szükségük lett volna rá, Ádámmal ketten nagyon erősek-aztán körülnéztünk, hogy így minden jó lesz-e.