A Riválisok /BEFEJEZETT/

12. Fejezet

*Lilla szemszöge*

Tegnap reggel eléggé meglepődtem, mert üzenetet kaptam Mátétól. Először nem mertem megnyitni, mert a hétfői próba után nem tudtam, mire számítsak. Talán lecsesz, talán csak úgy beszélgetni akar, talán nem is nekem akart írni...nem tudtam, így hát nem is nyitottam meg az üzenetet. Egész nap nem válaszoltam neki, végül este mégis visszaírtam. Azóta még nem írt, de ma úgyis találkozunk, ugyanis...szerda van. Éjjen. Hétfőn nem voltam a toppon, ezért szinte semmire nem emlékszem a tánc új részéből, amit a múlt órán vettünk, szóval érdekes órának nézünk elébe. Persze a mai nap biztos gyorsan elrepül majd, mivel most az egyszer nem várom a próbát.

Annával már közösen is kielemeztük ezt a "Máté rám írt a messengeren" dolgot, de ő sem tudja miért írt rám, Ádám pedig még ha tudná sem mondaná el. Előbb-utóbb úgyis kiderül, délután mindenképp beszélnünk kell majd.

-Visszaírt?-kérdezte Anna a suli felé menet. 

-Még nem-néztem rá a telefonomra, hogy megbizonyosodjak róla. 

-Mondjuk, nem csodálom. Egész nap nem válaszoltál neki. Ha Ádám ezt csinálta volna velem, én se írnék vissza rögtön-mondta.

-Hát...szerintem én se-tűnődtem.-Attól még jó lenne, ha visszaírna, mert kíváncsi vagyok, mit akar..

-Amúgy, tegnap beszéltünk már a hétfői próbáról-kezdte Anna.-De nem mondtad meg, hogy mi bajod volt. Szóval, mi történt? Nagyon furcsán viselkedtél. Tényleg.

-Fogalmam sincs, mi ütött belém...csak egész végig a pénteken gondolkodtam, és emiatt zavarban voltam és képtelen voltam koncentrálni, meg normálisan viselkedni...tuti hülyének nézett. Ő tök normálisan viselkedett, én pedig tök furcsán. Ráadásul még a táncot sem sikerült összehozni, mert mindig elrontottam. Szépen összehoztam. Ezek után meg elképzelni sem tudtam, hogy miért írt rám, de ezt már megbeszéltük. Anna...akkora hülye vagyok-motyogtam. 

-Nyugi-karolt át.-Biztos nem néz hülyének. Szerintem ez érthető, hiszen ez volt az első csókod, ráadásul utána mégegyszer megcsókolt...szerintem én is hasonlóan reagáltam volna a helyedben. Meg emlékszel, amikor összejöttem az exemmel? Sokkal rosszabb voltam, nem figyeltem senkire és semmire csak rá, elhanyagoltam mindenkit...de aztán helyrejöttek a dolgok, nem? Na ugye, hogy igen. Mondjuk ti még nem vagytok együtt, de nem ez a lényeg. Szóval ne aggódj, Máté rendes srácnak tűnik, meg eddig-a kezdeteket leszámítva-az is. Ha meg emiatt megváltozik a kapcsolatotok, meg nem úgy fog veled viselkedni, ahogy eddig, akkor kapja be. Az ő baja lesz, hogy hagy téged elmenni-mosolygott. Végiggondoltam amiket mondott, majd elmosolyodtam és megöleltem.

-Köszönöm.

A nap elég gyorsan eltelt-mint ahogy számítottam is rá-és mikor feleszméltem, már a tornaterem felé tartottunk Annával. Jobban izgultam, mint eddig bármikor, de nem csak Máté miatt, hanem a tánc miatt is. Bár a múlt órán ez a rész nem csak nekünk okozott problémát, azért mégis aggódtam.

A helyünkön állva vártunk a fiúkra, és pár perc múlva már ide is értek. Ma sikerülni fog, normálisan fogok viselkedni. Normálisan. Normálisan. Oké. Menni fog. 

-Sziasztok-köszöntünk egyszerre Annával.

-Sziasztok-köszöntek ők is.  Mindannyian éreztük a feszültséget, de igyekeztük figyelmen kívül hagyni. 

Mátéval pár méterre álltunk egymástól, és szerintem ugyanerre gondoltunk, mert pár másodperc múlva ideállt mellém. Eközben a tánctanárok is megérkeztek.