A Riválisok /BEFEJEZETT/

24. Fejezet

*Lilla szemszöge*

Végre itt van az utolsó próba. Több tánclépést nem kell megtanulnom!! Másfelől viszont így több időt töltöttem Mátéval és a többiekkel, ráadásul a legtöbbször jól is éreztük magunkat a próbákon, így valamennyire biztos hiányozni fog. 

Ezekkel a vegyes érzésekkel indultam el a suliba reggel. Máté szokásosan a kapu előtt várt, majd egy rövid csók után megfogta a kezem és elindultunk. Ma reggel nem elég, hogy álmos voltam, még a hideg is rátett egy lapáttal a "kedvemre" így csodásan indult a nap. Ahogy elnéztem, Máté sem úgy nézett ki, mint akinek meg sem kottyan a koránkelés, csak ő még így is baromi jól nézett ki, én meg...őő...hagyjuk.

-Várod már a próbát?-szólaltam meg, és a leheletem látszott a levegőben. 

-Mondjuk-válaszolta néhány másodperc múlva.

-Értem-válaszoltam.-Én várom, de...olyan vegyes érzéseim vannak.

Máténak is kifejtettem ezt az előbbi gondolatmenetemet, majd újra csend lett. Biztos a fáradtság miatt voltunk ennyire szótlanok, bár azért még beszéltünk a suliig.

-Megfagyok-mondtam.

-Miért? Tiszta nyári idő van-ironizált, majd mindketten elnevettük magunkat.

-Igazad van, nem is értem-folytattam mosolyogva.

-Jó reggelt!!!-hallottam meg egy ismerős hangot a hátunk mögül, majd mikor megfordultam Anna egyszerűen rám ugrott ami miatt majdnem elestünk a járdán. Máté inkább arrébb állt, nehogy őt is magunkkal rántsuk.

-Neked is-válaszoltam meglepetten.-Hát te?

-Elfelejtettem, hogy újra Mátéval jössz reggelente, de már a házatoknál jártam, így gondoltam, beérlek-mondta mosolyogva.

-Legközelebb veled jövök-mondtam, mert rájöttem, hogy a hétfőn kívül már egy ideje csak Mátéval jöttem suliba, és nem akarom Annát elhanyagolni, hiszen ő sem mellőz engem Ádám miatt.

-Oké-válaszolta boldogan.-Mizu? Várjátok a próbát?

Újra átbeszéltük ezt a témát, majd a suli előtt egy darabig (khm, negyed órán keresztül) búcsúzkodtam Mátétól, mikor meghallottam a jelző csengőt, így mind a ketten rohanhattunk, csak én a termünkbe, ő meg úgy egyáltalán a sulijába.

A terembe érve levágódtam Anna mellé, és épp akkor lépett be a tanárnő a terembe, így megkönnyebbülten felsóhajtottam. Anna egész nap Ádámmal írogatott, én pedig játszottam a telefonomon, meg egyszer beszéltem Mátéval is.

Az órák után összeszedtük a cuccainkat, majd a tornaterem felé vettük az irányt.

-Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fog kinézni az egész tánc egybe, ráadásul a ruháink még rajtunk sem lesznek ma-mondtam izgatottan.

-Úúú igen, én is nagyon kíváncsi vagyok-csillant fel Anna szeme, majd hirtelen valaki eltakarta a szemem a kezével, és amikor elvette már Máté állt előttem. Úgy láttam Anna is ilyen fogadtatásban részesült, mert Máté mellett Ádám állt és mind a ketten ugyanúgy vigyorogtak. 

Anna csak nevetett, én meg visszavigyorogtam Mátéra, mire ő elnevette magát, ezért én is. Biztosan hülyének néztek a körülöttünk lévők, hogy a semmin nevetünk, de nem baj.

-Viccesek vagytok-szólalt meg Anna, de láttam, hogy alig bírja ki nevetés nélkül.

-Tudjuk-válaszolta Ádám nagyképűen, mire Anna meglökte a karját és újra elnevették magukat. Máté megfogta a kezem és beálltunk a szokásos helyünkre.