Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Fifteen

- Kook...mit csináljunk?- lettem idegesebb.

- Jimin..24 óránk van. Most bemegyünk közlöd anyukáddal és holnap megyünk Busanba.

- És a nevelőszülők?- értetlenkedtem még mindig.

- Majd mindent meg fogsz tudni időben- simított vég arcomon majd nyugtató csókba húzott.

Remélem ezt is meg fogom tudni.
Viszonoztam pici csókját majd bementünk.

- Sziasztok- mentünk a nappaliba ahol Tae és anya valami főzős műsort néztek.

- Szia Chim, ah Kook- mosolygott anya.

Tae csak intett mert a tv eléggé rabul ejtette.

- Mi járatban?- érdeklődött anya miután leültünk a fotelba. Vagyis én a karfára.

- Mondani szeretnénk valamit- kezdett bele Kook.

Derekamat megfogta. Gondolom bíztatni akart. Vettem egy mély levegőt és anyáékra néztem.

- Együtt vagyunk- nyögtem ki és Kookie fejének hajtottam a sajátom.

A derekamon pihenő kar szorosabban fogott és az ölébe húzott.

- Bátyó, a reggeli után ez nem meglepetés- nevetett Tae

Pirulva bújtam Kook nyakába aki csak kacagva ölelt.

- Gratulálok- hallottam anya hangján, hogy mosolyog. Ah..egy letudva.

Piros arcocskával rámosolyogtam majd a fárdság miatt is szorosan bújtam Kookhoz. Ha vége mindennek majd..majd szakítunk. Vagyis azt hazudjuk. Aztán rávetem magam.
Megnyaltam ajkaim amit észre is vett.

- Jiminie éhes vagy?- kuncogott.

Hevesen bólogattam kuncogva.

- Kaja a hűtőben- közölte anya.

Felpattantam és a konyhába rohanva feltéptem a hűtőt.

- Pizza- csillogtak a szemeim és kivettem a tálcát.

- Kis éhes mókus- csípett az arcomba Kook.

- Az vagyon- kuncogtam és miután melegítettem magamnak leültem és az egészet megettem.

- Nekem nem is hagysz?- kuncogott Kook.

- am..- néztem, hogy már csak egy maradt. - Főzök neked.

- Nem kell nyugi. Én utolsó óra után ettem. Te ettél ma?- nézett rám gyanakodva.

- Nos...- nyeltem le az utolsó falatot. - ha elkezdeném sorolni, hogy mit ettem ma, nem jutnél tovább a semmitől

( by oppa xD)

- Jiminie pabo- rázta a fejét.

- Nem volt időm enni- emeltem fel védekezően a kezem.

- Jó, de legközelebb ne forduljon elő- simította meg a hajam

- Nem fog- ráztam meg a fejem.

- Gyere beszélnünk kell a anyukáddal- fogta meg a kezem és kihúzott a nappaliba.

- Mrs. Park- szólította meg anyámat Kookie.

- Mond Kook- mosolygott.

- Holnap Jimint elszeretném vinni Busanba. Tudna neki esetleg igazolást írni?- mosolygott bájosan.

- Mostanában annyit hiányzott az iskolából- nézett ránk rosszalóan. - De ez az utolsó alkalom.

Végül meglágyult, amit csak mosolyogva fogadtunk

- Köszi anya

Viszonozta gesztusom és hagyta, hagy menjünk fel a szobámba.

- Anyukádhoz viszel?- dőltünk le az ágyra.

- ühüm- felelte csukott szemmel és magához húzott.

- Tetszeni fogok neki?- izgultam picit.

- Te mindenkinek tetszel baba- puszilt a hajamba.

- Kérdezném, hogy ezt most miért, de...

- Majd játék után. Addig bonyolult lenne minden. Rendben?- cirógatta a hátam.

- Rendben...- motyogtam és lehunytam a szemeim.

Szükségem van a közelségére. Hogy érezzem az illatát..hogy mellettem legyen... Mindenét akarom ennek a férfinak.

                         ***

Reggel óvatos és lágy cirógatásra keltem.
Nyüszögtem picit, majd mivel a cirógatás erőteljes rázogatássá változott, muszáj voltam kinyitni a szemem.

- Mi az?- morogtam rekedtes, reggeli hangon.

- Indulnunk kell. Már csak óráink maradtak- láttam ő már fel van öltözve.

Amilyen nehezen csak tudtam felkeltem és összeszedtem a ruháim.

- Este jövünk?- néztem rá, de csak nemleges fejrázast kaptam. - Akkor pakoljak ruhát?- bólogatni akart, de elgondolkozott.

- Lehesz ruha nélkül is, engem nem zavar- perverz mosolyától picit megijedtem, de pakoltam ruhát bőséggel.

- Indulhatunk?- állt az ajtóban.

- Igen- mentem le én is.

Anyáék már elmentek, így csak be kellett csuknom az ajtót és már kocsiba is vágódtunk. Az út nagyon nagyon csendben telt egy ideig.

- Bármit fogsz látni, vagy tapasztalni, ami rossz élmény lenne kérlek előre is bocsáss meg- törte meg a csendet.

Összeráncoltam a szemöldököm.

- Mégis mi lenne rossz emlék?- pillantottam rá.

- Bármi. Ígérd meg kérlek- tette kezét a combomra.

- Rendben...- suttogtam bólintva.

Vajon mire gondol? Hm...oda akarok már érni, de picit félek is...

Oh Boii Halii :3

Remélem tetszett és nem lett olyan hű de rossz😅😅 igyekeztem 😅😅

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szepen koszonom a 26K megtekintest ❤❤ imadlak titeket ❤❤❤

Pussz: DOMINIKA