Jég Herceg [JIKOOK/ BEFEJEZETT]

Season Two/ Nine

- Ki az?- kérdezte Wonho miután látta, hogy meredten bámultam azt a két szót.

Faszom bele mindenkibe... Sóhajtva elraktam a telefonom és felnéztem a fiúra.

- Csak egy ismerős. Mennem kell majd találkozunk- mosolyogtam rá és egy gyors ölelés után elindultam Kookhoz.

Eléggé sötét volt, és lehet csak képzeltem, de mintha valaki lépteit hallottam volna ahogy jön utánam. Ismerős lépteket...
Szaporáztam a tempóm és szinte futva mentem át. Rátenyereltem a csengőre, hogy nyissa már ki

- Jövök!- lány hang szólt ki és az ajtó kitárult.

Azt hittem Kook nyit majd ajtót, de helyette egy tőle picivel fiatalabb, talán 20 éves lány ált előttem

- Szia, te vagy Jimin?- ragyogott fel az arca.

Kook mesélt neki rólam? Ez miért tesz boldoggá? Talán a csaj boldogsága ragadós...

- Igen. És te...?- jöttem zavarba, hogy én őt egyáltalán nem ismerem.

- Rose vagyok. JungKook kishúga- először kezet akart velem fogni, de utána hirtelen megölelt.

Lesokkolódva megsimítottam a hátát. Olyan más mint Kook... De a jókedve ragadós.

- Húgi, még elijeszted- picivel arréb JungKook hangja csengett fel.

- Jó, na csak örülök, hogy megismerhetem- engedett el és odébb állt.

Félve Kookra pillantottam akinek most picike öröm bújkált a szemei sarkában. Még tud mosolyogni? Csoda.

- Szia Jimin- lágy hangjától megborzongtam és picikét mosolyogtam

- Tanár úr- biccentettem.

- Neeh- kacagott fel. - Most Kook vagyok- bökött a fejével a lépcső felé.

- Oh még válogat- forgattam a szemem mosolyogva és felmentünk a szobájába.

- Wow...olyan...- lepődtem meg mikor beléptem a szobájába.

- Semmilyen, egyszerű?- adta a lehetőségeket.

- Nem..olyan..nem te. Ez túl egyszerű neked- gondolkoztam és közelebb mentem az agyához. Tényleg olyan No Name volt a szoba. Mint amiket a szálodákban kapsz...
Egyetlen framcia ágy, nagy szekrények és író asztal. A falak csupaszok, egyszerűek

- Miért én milyen vagyok?- kérdezte Kook.

- Nem volt időm..se alkalmam megismerni téged- vontam vállat.

- Most lesz- huppant le az ágyra és maga mellé intett

- Miért hívtál át pontosan?- csücsültem mellé.

- Hát...gondoltam holnap elmehetnénk az első páros versenyre. De csak ha van kedved- adott a kezembe egy jegyet.

- Tényleg?- döbbentem le. - biztos velem akarsz elmenni?

- Persze. Veled neveztem volna. Légy a párom- simította meg a kezem.

Égő vörös fejjel azt se tudtam mit válaszoljak. Félénken bólintottam és lesütöttem a szemeim.

- Baj van? Mintha kényszer lenne...- szomorodott el a hangja.

- Nem az. Csak váratlan- ráztam meg a fejem.

- De holnap hajnalban indulnánk. Itt kellen aludnod. Meg minden buszod elment már- ezt egyáltalán nem úgy mondta, mintha bánná

- De nem fogok zavarni?- motyogtam

- Te? Soha- legyintett

- Fiúk vacsi~- kiabált Rose.

- Nekem is?- lepődtem meg.

- Persze- terelt le a konyhába Kook és kihúzott nekem egy széket.

Rose feltálalta a vacsit ami simán instant kínai kaja volt.

- Köszönöm- köszöntem meg úgy egyben mindent

- Oh csak egyél- mosolygott Rose

- Nem is tudtam, hogy Kooknak húga van- csevegtünk az asztalnál. Vagyis inkabb csak én én Rose. Kook inkább csak hallgatott minket.

- Pedig van- kuncogott a lány. - Én viszont már sokat hallottam rólad

Huncut mosollyal nézett a bátyjára aki amolyan "megöllek ha bármit mondasz" fejjel bámult rá vissza.

- Valóban?- lepődtem meg. - Kook sokat mesélt rólam?

- Igen. Nagyon sokat- csillantak fel mogyoróbarna szemei

- Miket?- lettem izgatott

- Na Jó Rose ennyi volt- szólt közbe JungKook.

- De ajj már bátyó, pedig annyit meséltél milyen jó a se- nem tudta befejezni mert befogta a száját Kook.

- Mi jó?- néztem nagy szemekkel Rose-ra.

- Semmi- rázta a fejét JungKook és elengedte a lányt.

Fintorogba ettem tovább. Csak tudnám mimről áradozott ő annyit...

*****

- Jó éjszakát Mochi- dőltünk be az ágyba miután a nappaliban megnéztünk hármasban egy filmet

- Miért Mochi?- lepődtem meg

- Kis cuki meg pufi voltál ahogy faltad a kukoricát- fordult felém kuncogva

- Nem iis...- motyogtam és elbújtam a takaróba

- Jó éjt Bunny...- motyogtam félénken.

Hallottam, hogy kuncog és lekapcsolta a villanyt. A párnára helyeztem a fejem és elnyomott az édes álom. Hát...nem gondoltam volna....

***

- Jimin ébredj már!- lökdösött ordítva Kook.

Nyöszörögve nyitogattam a szememeim. Este is ilyen kemény volt az ágya? Kómásan felültem és azt se tudtam, hol vagyok.

- Bazd meg hol vagyunk?!- ordított tovább kétségbeesetten JungKook.

Kómásan pislogtam körbe, de nekem sem úgy rémlik, hogy egy poros, dohos, sötét helyen aludtunk el

- Jó reggelt galambok- szólalt meg egy idegen, szinte már robot hang valahonnan

Ijedten bújtam Kookhoz. Azt hittem el fog lökni, de szorított és simizte a hátam.

- Ki vagy?- ordított Kook.

- Jelenleg a játék vezér, ti a játékosok- jött a válasz.

- Miféle játék ez?- szólaltam meg félénk hangon

- Ahol vagy azt csináljátok amit mondok vagy vesztettek és vége a játéknak, de csúnya befejezéssel

- Mi-milyen csúnya vég?- dadogtam.

- Majd megtudjátok. Most vegyétek fel azokat a nyomkövetőket amit az asztalon találtok. És az emberek kivezetnek titeket- s 4 darab hegyomlás jött be. Nem mozdultunk így ők rakták a kezünk, a levehetetlen nyomkövetőket. Nem akartam elszakadni Kooktól, de mind a kettőnket megragadtak és határozottan kidobtak.

Miféle beteg játékba keveredtünk?...

Oh Boii Halii ;)

Vagy inkább éjszakai baglyok hali xDD
Nos első rész amit 14 évesen írtam 😂😂 remélem nem változtam, meg nem romlottam 😅😅

Ha tetszett hagyjatok. Nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAK

+++

Nagyon szépen köszönöm a 20K-t ❤❤❤
Imadlak titeket ❤❤

Pussz; DOMINIKA