Ember bőrbe zárva / AoT.Rivaille Heichou\

¤3.Epizód¤

A lány szemei tányér nagyságúra növekedtek. Ledöbbent és úrrá lett rajta a kétségbeesés. Hogy lehet a tanára ha ennyire érdektelen mindenkivel szemben? Senkit sem tekint magával egyenrangúnak és lekezeli az embereket. Csak Erwint és Hanjit tűri meg maga mellett,bár az utóbbiban kételkedett.
Már az első találkozásukkor látta,hogy nem lesz fényes a kapcsolatuk. Meggyőződött róla,amikor elválasztotta Jeantől,mielőtt péppé veri a Lópofát.
Gondolatait egy ládába zárta érzelmei mellé és arcán helyét vette a komorság,az érdektelenség.
Heichou megilletődött a parancsnok kérésén. Hogy eddze a lányt? Kizárt dolog,már ha belegondolt a hideg végig futott a hátán. Többször eljátszott a gondolattal,csakhogy érezze ezt. Maga sem tudta,de jó érzés töltötte el vele. Végül önszántából belement. És most ott állt a lánnyal szemben miközben az egy kisebb érzelmi háborút produkált az arcán. Reflexből elmosolyodott,hogy ezt váltja ki Maeből. Aztán rájött,hogy hol van és megemberelte magát,pontosan a lány érzelmi háborújának végén, vagyis amikor a kadét érzelem nélküli arca került a szép fejére. Mi? Levi gondolatban fejbe csapta magát. Hogy gondolhat ilyet a lányról? Szó mi szó,hogy egy kifejlett és igen formás nő egyedről van szó,de Petráról sem jutott ehhez hasonló az eszébe. Pedig a lány okos,erős,tapasztalt és nem utolsó sorban szép volt. Mégis Maeva mozgatta meg a gondolatait.
- Oi,Kölyök,mit bámulsz? - mogorva oldala visszatért,ami kissé megnyugtatta mindkettő katonát.
A lányt azért,mert nem volt a férfinek semmilyen megnyilvánulása a kiképzéssel kapcsolatban,illetve a megszokott viselkedését adta elő,amire egy csípős és rendkívül tiszteletlen beszólás lesz a válasz. A férfi pedig azért nyugodott meg,mert kitudta űzni Pápaszem párkereső dumáját,ami rohadtul az agyára ment már.
- Egy ökröt. - a lány végül egy frappáns beszólással díjazta a hadnagyot gondolat menetét követően.
- Tch. - gyorsan lerendezem a beszélgetést mielőtt elszólom magam, gondolta Rivaille azzal Szemöldök mellé szegődött s megindultak az udvarra,nyomukban az igyekvő kadéttal.
Feltérképezi a tudásomat,vagyis megbizonyosodik arról,hogy mit tudok a manőverfelszereléssel. Megfog lepődni,hogy mit tudok! Tudom,hogy mi lesz. Odamegyünk a géphez,Rivaille a szokásos semmitmondó fejével,Erwin a félig komor és félig mosolygó arcával. Arckifejezésük mit sem fog változni mikor feltekernek,de mikor fent leszek Levi elfogja tátani a száját,vagy valami ehhez hasonló fejet fog vágni. Megmutatom neki,hogy gyakorlás nélkül is vagyok olyan jó katona mint Ők,bár tudnám,hogy miért vagyok jó benne. Biztos valami katonaféle voltam régebben. Maeva eltökélt gondolatokkal szelte végig a pályát,ám lerökönyödve állapította meg,hogy számításait keresztbe húzták.
A két tiszt ugyanis a füves résznél megállt azzal a szándékkal,hogy erőnléti felmérést tartsanak.
Kisebb sokk volt a lány számára,de bizonyítási vágya nem hagyott alább.
- Mi lesz a feladatom? - megjátszott érdektelenséggel tette fel a kérdést, amely véleménye szerint meghozta a kellő eredményeket.
- Fekvőzz, addig amíg bírsz,de ha nem megfelelő akár egy is,akkor kezdheted újra. - a Törpe idegesen dobbantott egyet és ciccegéssel jelezte a feladat kezdetét.                                                       Ezt természetesen szem tikkeléssel vette tudomásul a gyakorlatozó kadét s neki is kezdett a feladat teljesítésének.

Fekvőtámaszozás közben gondolatai akaratlanul elkallódtak. Erenre gondolt. Ne tessék félre érteni,nem érzelmi dolgokkal kapcsolatban. Furcsának találta azt a gondolatot,hogy valaki tizen-akárhány méteres karokat és lábakat növeszt,sőt irányítani is tudja azokat! Akaratlanul is beleborzongott. Elképzelte,ahogy Jäger egy villámcsapás segítségével hihetetlen gyorsan tizenhat métert nő és senki sem lepődik meg rajta különösebben. De hogy tud a fiú sétálni? Egyáltalán tud-e? Nagyon kicsinek tartotta annak a valószínűségét,hogy az a gyenge kölyök megtudja tartani a testét miközben titánokat gyilkolászik és felügyel arra,hogy ne taposson el semmit és senkit.