Ember bőrbe zárva / AoT.Rivaille Heichou\

¤1.Epizód¤

A lány ágyát nemcsak a parancsnok, Hanji és Heichou állta körbe,hanem a három kadét is,akik segítettek kiszedni a földből az ájultat.
Most viszont nem tűnt ájultnak és sebezhetőnek a lány.
Gyilkos tekintetével végigmérte a társaságot,csak Armin nézett félve az ágyban ülőre.
Nem tudta elhinni,hogy hol van. Az utolsó emléke a szabadban,egy erdővel körülvett mezőn játszódott le,ez pedig nem hasonlított rá. Hogy került ide? És kik ezek? Több tucat gondolatához még sok-sok kérdés társult,ám válasz nélkül.
- Hogy hívnak? - kérdezte tőle egy izmos,szöszi férfi, akit egy barna hajú szemüveges lány és egy alacsony, fekete lóboncú férfi fogott közre.
- Mit kerestél a Falakon kívül? - egy barna hajú fiú kérdezte tőle,nem tudta türtőztetni magát,a hanglejtése elárulta. A kérdezőt egy fekete hajkoronával rendelkező,sálas katona lány próbálta lehalkítani,a barátja lehet, állapította meg a leány,akit ostoroztak a sok kérdéssel. Szép kis társaság,gondolta s tekintetével az utolsó kérdést feltevő srácba karoló fiatalt figyelte,ő volt a csapat gyenge pontja. A szőke,törékeny kölyök,nem épp a legeltökéltebb és erősebb lehetett,vette le a következtetést.
- Tch,mégis mi tart ennyi ideig a válaszadáson? - most a Picúr férfi érdeklődött nem túl kedvesen a lánytól.
A leány rendíthetetlen arccal figyelte a körülötte zajló eseményeket. Komor és sötét tekintete olyan volt mint Rivaillenek azzal a különbséggel,hogy elszántság és egy kis harag rejtőzködött benne,hasonlóképp Erenéhez amikor Titánokkal harcol. Ezzel a pillantással illette a hadnagyot, választ viszont nem adott.
- Mi a neved? - a parancsnok már ideges volt,hangja mint a villám utáni a dörgés. Állkapcsát megfeszítve állta az ismeretlen tekintetét,akit még ez sem rettentett el.
- Válaszolj már,idióta Kölyök! - üvöltötte a szőke melletti férfi.
- Miért válaszoljak? - ez volt az első megnyilvánulása a "vendégüknek". Gúnyos mosollyal tette fel a kérdést, ami szintén gunyorosnak hatott.
- Miért feleljek,ha azt sem tudom kinek mondom? Nem tudom kik maguk és mit kezdenek ha megtudják a nevemet. Egyszer csak itt termek sok idegennel összezárva és semmit sem tudok. Nem mondok többet,amíg nem leszek informáltabb. - az idegen mondandója meglepte a felderítősöket,Armin pedig tátott szájjal nézte a nőt,aki ellenszegült parancsnokának és hadnagyának. Látszódott,hogy az utóbbit elönti a harag,szeme szikrákat szórt.
- Hanji Zoë tizedes vagyok! - mosolygott a lányra a szemüveges nő. Közvetlensége meglepte,de egy mosollyal és egy biccentéssel jutalmazta a kedvességet.
- Mikasa Ackerman. - a fekete hajú leány hangja mit sem változott mint az arca, kifejezéstelen tekintettel mutatkozott be.
Mindenki bemutatkozott,a lány mosolyogva próbálta megjegyezni a neveket,szerencsésen. Ám mikor a Törpére került a sor,mindenki elkomorodott.
Fürkésző tekintet mérte végig Levit. A sötét álca mögött érezte hősünk, a sötét és szomorú múltat. Rögtön azonosult vele a gorombasága ellenére.
- Hmpf,Rivaille Ackerman. - végül a kelleténél mogorvábban mondta,de mindenkit megnyugtatott a tény, miszerint Heichou is le lett tudva.
- Most,hogy bemutatkoztunk... - pillantott Erwin a mogorva hadnagyra. - Te is bemutatkozhatnál. -
- Természetes. Maeva vagyok. - boldogan pillantgatott a katonákra, akik tanácstalanul néztek egymásra. Nem hallottak még Maeváról.
-Mi a vezetékneved? - Zoë csillogó szemekkel pislantott a fiatalra.
- Nem tudom. - motyogta az.
- És honnan jöttél,mit kerestél a Falakon kívül? - a Szöszi kérdéseire csak egy szomorú és tanácstalan fejrázás volt a válasz.
- Nem emlékszel? - a tizedes szemöldöke majdnem leverte szemüvegét a fejéről.
- Nem. - jött a tömör válasz.
- Te,Erwin. - fordult hirtelen a copfos felettese felé. - Megvizsgálhatom? -
- Igen,s kérdezd meg tőle,hogy marad-e. - Mae hirtelen pillantások kereszttűzébe került.
- Gyere velem. - intett neki Hanji,mire a lány bólintott és felállt.
Mindannyiuk kikerekedett szemmel nézte. Amikor ájult volt nem tűnt nagynak,de most... Erwinen kívül mindegyiküknél magasabb volt. 180 cm biztosan volt,így csak pár cm választotta el a Szöszi magasságától.
Maeva meghökkenve tapasztalta,hogy az egész társaságra le kellett nézni, csak a Szőke volt nála magasabb,míg a Picúrhoz jócskán le kellene hajolnia. Mosolyogva nyugtázta,hogy nem csak neki okozott meglepetést a mérete, majd magát is szemügyre vette.
Egy fehér ing és egy ugyanolyan dzseki takarta felsőtestét mint új ismerőseinek,lábait egy barna nadrág,egy térdig érő szintén barna csizma és sok övszerűség borította. Nem tudta ki ötlete volt csizmát húzni a lábára,de biztos volt,hogy nem Rivaillé, aki fintorogva nézte a lány gyűrött öltözékét.
- Na,akkor gyere Mae-chan. - ragadta meg Hanji a lányt,mire egy "Igen"-nel felelte a lány.
- Gratulálok Kölyök,ez volt az első normális dolog amit mondtál. - morogta Heichou,a sértett pedig elkomorodott,de nem hagyta magát.
- Nekem legalább volt normális,  nem úgy mint neked.- az ismert róka vigyor terült el orcáján,ahogy beégette Ackermant.
Beszólására Eren és a tizedes is elmosolyodott,Erwin is palástolt vigyort ejtett el,míg a hadnagy ciccegett. Nem tettszett neki az éles nyelvű.
- Nos Maeva, mesélj nekem arról amire emlékszel. - kérte a tudós, miután helyet foglalt a lánnyal szemben az irodájában.
-Semmire,mint az imént mondtam. Viszont amikor emlékeznék az ismerőseim,a családom és az adataim... Nincs semmi a helyükön csak üresség. - megértést keresve emelte a vele szemben ülőre tekintetét,aki sajnálattal és együttérzéssel nézett fel rá.
- Viszont. - kezdte mielőtt a katona elkezdené. - Ha az olvasás vagy egyéb tudást keresem, az meg van. A Falon belül történt fontos dolgokról is tudok,csak a velem kapcsolatosokra nem.-
- Amnézia. - bólintott a hallgatóbizottság.
A tizedes próbálta elraktározni az információt. A lány magáról semmit sem tudott,viszont minden másról volt fogalma. Amnézia. Sokk vagy egy feji sérülés váltja ki,de a lány sérülés mentes volt. Trauma? Az kizárva, egyedül túlélte kint,nem lett volna más ami előidézhette,maximum a Titánok látványa. De akkor megették volna!
Érdeklődve lépett a fiatalhoz,hogy kitapogassa a fejét sérülést keresve,de ahogy hozzányúlt Mae összegörnyedt és fájdalmasan a két füléhez nyomta kezeit.
A pápaszemes idegesen nézett körbe, féltette új ismerősét. Tehetetlenségében a hátát kezdte simogatni,mire az fellélegezve felült.
- Mi történt? Jól vagy? - ez volt az első eset,hogy ennyire tanácstalan volt a titán fanatikus.
- Emlékek. - felelte Maeva és Hanjira nézett.
- Mit láttál? - a nő szemébe visszaköltözött az a izgatott,fanatikus és kissé őrült csillogás. Olyan érzés fogta el mint amikor a kicsi Beanjét vizsgálta.
- Egy házban voltam,körül véve sok emberrel. A rokonaim voltak,de arcuk nem volt. Egy asztalt álltunk körbe és egy tortát néztünk amin egy felirat volt. Boldog 21. Ez állt rajta. -
- Tehát 21 éves vagy. - Hanji elgondolkodott,majd visszafordult alanyához. - Most megvizsgállak,hogy Titán vagy-e.
- Titán? - a lány megbotránkozva nézett újdonsült barátnőjére. Hogy lehetne valaki Titán? Összeszűkített szemmel nézett a tizedesre.
- Elmagyarázom,mert erről,ahogy látom nincs infód. - kacsintott cinkosan Szemüveg majd belekezdett.
- Aha,tehát vannak fél Titánok. Gyorsan gyógyulnak gőzt eregetve mint a normális Titánok és magukat megsebezve elindítják az átváltozás folyamatát. Óriás testet növesztenek és irányítanak. - amolyan jóváhagyásként a barna hajúra nézett, aki bólintott egyet. Mae felbátorodott és folytatta beszámolóját,hogy bebizonyítsa értett mindent Zoë beszámolójából.
- Mint kiderült Eren is az,de ő jó. Megmentette társait többször és rengeteg óriást legyilkolt,de bíróság elé állították. Így került ide. - Zoë ismét biccentett,a szürke pedig folytatta.
- De vannak ellenséges alak váltók. Berthold,ő a Kolosszális. Reiner,aki a Páncélos. Annie is,ő a Női Titánt irányítja,de inaktív jelenleg. És végül Ymir,aki kötelességének érezte szolgálni Reinert,de a szíve mélyén jó. Mind a 104-es kiképző osztag tagjai voltak,csakúgy mint Erenék. - egy biccentéssel jelezte a tizedes,hogy elégedett s átvette a szót.
- A vonalaid megegyeznek azokkal amik a Titán alakból visszaváltozott egyének testén jelentkezik. Az alak váltás utóhatása,úgymond.Ezért feltételezzük, hogy egy vagy közülük. - erre a feltételezett Titán bólintott.
- És,hogy tervezed?-
A katona egyszerűen elővett egy kést,a lány pedig rögtön megértette. Hagyta,hogy megvágja a kezét,készségesen állt elébe. Ezt követően a fájdalomra és a sebre koncentrált. Elképzelte,ahogy összehúzódik és gőzfelhők közepette eltűnik.
Ám a próbálkozás feleslegesnek látszott. Véren kívül nem távozott semmi a sebből. A csalódott Hanji sajnálkozva nézett áldozatára.
- Hát,legalább nem vagyok Titán. - sziszegte fogait összeszorítva a "sebesült".
Szemüveg letette fegyverét s felvett egy csomag gézt,hogy ellássa a sebet. Lefertőtlenítette,majd bekötötte.
- Most mi lesz? - a kérdésre az ápoló felkapta a fejét és a lányra nézett,de nem látott semmi érzelmet a szemeiben,ismételten.
- A Titán teszt negatív,a vonalak ismeretlen eredetűek. Lehet,hogy csak valami betegség utóhatása. Viszont van egy ajánlatunk. - a nő félve figyelte a lány arcát. Mondandója elején érzelem mentes volt,a végére pedig már voltak érzelmei.
- Hallgatlak. - egy szót mondott,de Hanji abba se tudta hagyni a beszédet ez után.
- Szeretnénk ha csatlakoznál a Felderítő Egységhez,mivel erősnek tűnsz. -
- És ez miért jó? - összezavarta a barnát a kérdés.
- Azért,mert nem tüntettük fel a jelentésben a mintákat a testeden. Ha ez megtörtént volna,akkor vizsgálat nélkül elvittek volna felboncolni. - a nő nem szépített az igazságon, szárazon tálalta. - Mivel nem tettük,figyelembe vettük a vizsgálatot,mivel negatív lett, ezt a cuccot a karodon elfelejthetjük. Pláne,hogy múlóban van. -
- Ezt értem,de mi a feladatotok? És mi lenne a következménye a beleegyezésemnek? - tiszteletet érzett ez iránt a fiatal iránt,a Négyszeműnek csúfolt. Tudni akart mindent,hogy rendesen megfontolja a dolgokat. Tisztán játszott. Információkkal, roppant okosan. Megfontolt katona jelöltet szereztek.
- Nos... - zavarában a szemcsijét piszkálgatta az orrán. - Mi a Falon túlra merészkedünk,hogy információkat szerezzünk a Titánokról. A miénk a leghálátlanabb és legnehezebb feladat. Sok katona életét veszti egy-egy felfedezőút során. Az emberek feleslegesnek tartanak minket, mert eddig nem jártunk sok sikerrel. Ha csatlakozol?Akkor egy hónapos kiképzést kapnál,hogy megtanuld használni a manőverfelszerelést,meg egyebeket. - minden lényegeset közölt a lánnyal,már csak a döntés hiányzott.
- Nos,akkor csatlakozol hozzánk,hogy együtt kinyírjuk és megismerjük a Titánokat?-