A Riválisok /BEFEJEZETT/

18. Fejezet

-Jól van, na-mondta Máté durcásan.-Elmondtam Lillának, hogy mi történt a múltkor azzal a csajjal, meg ilyenek..aztán..

-Aztán?!-kérdezte Anna türelmetlenül.

-Aztán elmondtam neki, hogy szeretem-mondta Máté. Itt mindenki feszülten figyelt.-És megkérdeztem, hogy lenne-e a barátnőm. De Lilla...-itt hatásszünetet tartott.-...nemet mondott.

Annának szerintem még a szíve is megállt egy pillanatra, mikor ezt meghallotta, majd mérgesen rám nézett.

-Hogy...mit...csináltál?-kérdezte. Szerintem, ha lehetséges lett volna, már megölt volna a tekintetével.

-Váárj...még nincs vége-mondtam egy kicsit félve.

-Igen, még nincs vége-bólogatott Máté.-mert utána hozzátette, hogy "nem tudna nemet mondani erre a kérdésre"-idézett engem, amitől egy kicsit elpirultam. Anna elmosolyodott, majd miután felfogta, hogy mit is jelent ez, odarohant hozzám és elkezdett sikítva ugrálni, hogy "VÉGRE ÖSSZEJÖTTETEK" "ERRE VÁRTUNK MIÓTA MEGISMERTÉTEK EGYMÁST" "ÚRISTEN ÁDÁM HALLOTTAD EZT?" "ÉJJEEEEEEEEN" én pedig nevetve ugráltam vele együtt.

-Én...úgy örülök nektek-ugrott a nyakamba Anna, én pedig mosolyogva visszaöleltem.

-Üdv a párkapcsolatban élők klubjában-kacsintott Dávid, én pedig mosolyogva biccentettem.

-Dávid, te mióta vagy tagja ennek a klubnak?-kérdezte Máté kíváncsian.

-Én mindig is tagja voltam-húzta ki magát.

-A jobb kezed barátnőnek számít?-kérdezte tőle Máté, mire Dávid megajándékozta egy gyilkos pillantással, mi pedig csak nevetve figyeltük őket.-Jaj bocsi, a bal kezed az? Ne haragudj, nem akartam megbántani a barátnőd-folytatta vigyorogva.

-Mázlid van, hogy fáradt vagyok a verekedéshez-mondta Dávid.

-Aha, persze...-mondta Anna alig hallhatóan, én pedig próbáltam nem nevetni.-Na ideje mennünk. Találkozunk a suliban-mondta Anna, majd elbúcsúztam a többiektől is. Már csak Máté és én maradtunk.

-Akkor...

-Holnap jövök érted-mondta Máté mosolyogva.

-Jó-mosolyogtam én is, majd Máté közelebb hajolt és egy jó hosszú csók után ő is elindult haza.

-Jó srácnak tűnik ez a Máté-hallottam meg anyu hangját mögülem, én pedig paprikavörös fejjel rohantam fel a szobámba. Az egészet végignézte??? Úristen...holnap érdekes reggelben lesz részem, azt hiszem...

*Kedd*

A tegnapi után igyekeztem minél hamarabb elszakadni otthonról, így negyed 8-kor már a kapunkban álltam és vártam Mátét. Pár perc múlva ő is ideért. Mosolyogva néztem rá, ő pedig -ahogy ideért hozzám-átkarolta a vállam, közelebb húzott magához és adott egy puszit az arcomra. Eléggé meglepődtem, amit biztos ő is észrevett, mert mikor ránéztem, már nevetett.

Értetlenül néztem rá.

-Mi van?-kérdeztem durcásan.

-Semmi, semmi. Üvölt rólad, hogy nem erre számítottál-vigyorgott. 

-Itt hagylak-közöltem, majd kibontakoztam az öleléséből és elindultam a suli felé.

-Lilla, várj már meg-nevetett, de mivel nem álltam meg, kénytelen volt kicsit gyorsítani.-Naaa-mosolygott rám, de én nem is figyeltem rá. Ezt úgy hívják, hogy bosszú.-Szóval most ezt fogod csinálni? Hát jó-mondta, és innentől kezdve nem is szólt hozzám. Most komolyan ennyiben hagyta? Ilyen nincs.