Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Sosem...

- Te is nekem Shawn. Bár ott lehetnék, de már nem sok van hátra, ki bírjuk.

- Mi volt a találkozón?

- Semmi különös,  Nick csinál egy projektet és én is részt veszek benne.

- Nagyon büszke vagyok rád. Ugye tudod?

- Igen, tudom Shawn, és ez nagyon jól esik. 

- Mit szólnál ha azt mondanám a turné végén kiveszek egy kis szabadságot és csak rád koncentrálok.

- Azt hogy ez minden vágyam.

- Akkor meg szervezem, elutazunk, kettesben és csak ketten leszünk, senki más.

- Alig várom...

Cassie szemszög...

Minden egyes nap amit Shawn nélkül töltöttem  egyre nehezebben telt el. Anyáék nem tudták, hogy kibékültünk, azért sem mert Shawn megkért, hogy együtt mondjuk el nekik ha haza jött és azért sem mert ha én elmondom akkor megint elkezdtek volna aggodalmaskodni, és az senkinek sem jó.

Nickkel elkezdtünk dolgozni a klippen,  megkezdődött a statiszták kiválasztása és ezzel együtt A LÁNY kiválasztása is. Órák óta ültem Nick mellett az asztal mögött és figyeltem a lányokat akik jelentkeztek egy szerepre. Azt egyikük sem tudta konkrétan, hogy melyik énekes klipjébe keresünk főszereplőt. A legnagyobb gond az volt, hogy tudtam nem fogjuk megtalálni a tökéletes lányt, mert senkit nem tudok Shawn mellé képzelni, viszont az sem csinálhatom sokáig, hogy mindenkit elutasítok mert az meg nagyon gyanús lenne, így előbb utóbb kénytelen leszek valakire rámutatni.

- Szóval mi a baj?- fordult felém Nick az egyik szünetben.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy olyan mintha nem is itt lennél. Történt valami?

- Nem, semmi.

- Shawnnal beszéltetek esetleg? 

- Igen, de erről nem tud. 

- Elmondhatod neki ha szeretnéd.

- Nincs jelentősége.

- Tényleg? Szerintem nagyon is van. Tudod mit látok? Ugyanúgy szereted, hanem jobban , mint mikor együtt voltatok és fáj arra gondolni, hogy mással lásd, még ha csak egy klipről is van szó. Nincs igazam?

- De igen, minek is tagadjam, a vele töltött idő, minden nehézségtől eltekintve csodálatos volt. Imádtam őt, teljes szívemből szerettem, és még ma is szeretem és talán még hiszek abban, hogy lehet köztünk valami.

- Akkor viszont nem itt kellene ücsörögnöd, hanem odamenni és megmondani neki.

- Mindennek eljön az ideje Nick, nekünk is, ha úgy van megírva - mondtam halkan. Shawnra gondoltam arra, hogy mennyire szeretnék már mellette lenni.

- Cassie... Én annyiszor elszúrtam már...

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy mindig fontosabb volt a karrierem, a zene a magánéletemnél, a barátnőmnél, éppen ezért vagyok most itt így. A testvéreim valahogy megtalálták az egyensúlyt, nekem nem ment még, pedig nem is tudod mennyire szeretnék haza menni egy olyan lányhoz aki mosolyogva köszönt és kérdezi meg mi történt velem aznap. Akihez csak hozzábújnék és mesélnék, akinek kiönthetném a szívemet... szeretném végre ha lenne valaki aki vár rám otthon és nem a sötét lakásba érkeznék. Fogalmad sincs mennyire irigy vagyok a testvéreimre. Kevin élete mesébe illő, Dani, a felesége csodálatos nő, nagyon szereti a bátyámat és ott van a két gyermekük, és annyira boldogok, akárhányszor csak ott vagyok náluk engem is elfog a vágy, hogy bár lenne már családom. És Joe, ők is egyre közelebb jutnak a következő lépcsőfokhoz, a kapcsolatuk nagyon jól halad és tényleg boldognak látom, még senki mellett sem láttam olyan boldognak mint Sophie mellett. Én meg egyedül vagyok mint a kisujjam és ez borzalmas.