A Riválisok /BEFEJEZETT/

1. Fejezet

*Lilla szemszöge*

A folyosón állva néztem az ablakon át beszűrődő napsugarakat, mikor megszólalt a csengő fülsüketítő hangja, mely a hangulatomat is és a pillanatot is elrontotta. Már délután volt, az utolsó órára várakoztunk, mikor Anna meglökte a karom.

-Hahó, Föld Lillának! Merre jártál?-hajolt előre, hogy lássa az arcom. Elmosolyodtam.

-Csak elbambultam. Utolsó óra előtt már egyáltalán nem fog az agyam..-sóhajtottam.

-Mert amúgy igen?-töprengett Anna, mire kinyújtottam rá a nyelvem. Közben a tanárnő is megérkezett, így bementünk.

-Lil, figyelj csak-suttogott Anna.-Eljönnél velem délután a 2-es suliba? Kérleek, nem akarok egyedül oda menni. Úgy néznek rám ott, mint akit meg akarnak ölni.

-Ne máár..miért kellene nekem oda mennem? Nem mintha érdekelne az iskoláink közötti nézeteltérés, de semmi keresnivalóm nincs ott-suttogtam én is. 

-Azért gyere, hogy én ne legyek egyedül. Kérleeek-nézett rám boci szemekkel.

-Nem is leszel egyedül. Ádám elé mész, nem? Az az 5 perc nem olyan sok.

-Ne már, Lillaaa. Naaa! Úgy sem jártál még ott. Negyed óra alatt végzünk. Ígérem! Utána meghívlak egy fagyira. Na?

Felsóhajtottam. Előpakoltam, és elkezdtem a jegyzetelést, ugyanis a beszélgetésünk közben már a tábla fele tele volt írva. Már majdnem leírtam mindent, mikor megéreztem Anna égető pillantását az oldalamon. Végül is, nem veszítek semmit, ha elkísérem.

-Legyen-suttogtam, mire ő elkezdett ugrálni a székén és egyfolytában vigyorgott. Elmosolyodtam, majd visszatértem a másoláshoz.

Órák után gyors összeszedtük a cuccainkat, majd el is indultunk. A 2-es iskola nincs olyan messze tőlünk, gyalog nagyjából 20 perc. 

A kapu előtt állva egy kicsit meglepődtem. Az iskola hatalmas volt, szerintem nagyobb, mint a miénk, az udvarról ne is beszéljünk. A közepén egy szökőkút helyezkedett el, körülötte színes virágok mindenhol. A járda szélén padok, néhol asztalok is álltak, a bejárat mellett jobbra pedig egy vadi új biciklitároló volt. Anna látván a reakciómat elnevette magát, majd besétáltunk a kapun az udvarba.

-Hű-vettem jobban szemügyre a helyet.

-Hát ja-értett egyet. Viszont ennyiben ki is merült a "hú, de klassz ez a hely" érzésem, ugyanis mindenhonnan kérdő és mogorva pillantások záporoztak ránk, mint idegenekre.

-Milyen barátságos ez a légkör-dünnyögtem, majd beléptünk a földszinten elhelyezkedő aulába. Bent a sötétebb színek uralkodtak, de ezt jól egyensúlyozták a hatalmas ablakok. Még egy erkély is volt a harmadik emeleten, ahova az ment ki, aki épp gyorsabb volt. A folyosókon elég sok kanapé helyezkedett el, a legtöbb szürke színű volt. 

Anna az egyik sarokban lévő nagy ablakhoz vezetett.

-Itt várj meg, mindjárt kicsengetnek. Megkeresem Ádámot és visszajövünk érted, oké?

-Hát jó-mondtam. Az első 2 perc után képes itt hagyni az ellenséges terület főhadiszállásán. Marha jó.

Éppen a hatalmas udvart vizsgáltam át molekuláról molekulára, mikor lépteket hallottam magam mögül. 

-Huh, meleg helyzet volt-sóhajtott fel valaki mögöttem. Megfordultam, mire egy zöld szempárral találtam szembe magam. Kíváncsian végigmért, láthatóan nem tudott hova tenni.-Te is lógsz az óráról?-villantotta meg hófehér mosolyát, közben pedig nekidőlt mellettem a falnak. Jézusom, de helyes ez a srác..

-Nem igazán-fordultam vissza inkább az ablak irányába, hogy folytassam eddigi roppant érdekes tevékenységem. Ha megtudja, hogy melyik iskolába járok, akkor lőttek annak, hogy elkísérjem ide Annát, vagy csak úgy betegyem ide a lábam. Nem mintha az lenne a hobbim, hogy idegen iskolák aulájában ácsorogva vizsgáljam át az egész helyet....na, mindegy. Az iskoláinkban az olyan diákokat, akik átmerészkednek az "ellenség" területére, megvetik és nagyjából utálják is. Kivéve persze azokat, akiket teljesen hidegen hagy ez a gyerekes civakodás az iskoláink igazgatói között. Addig nincs gond csak, amíg nem tudják, hogy  ABBÓL a suliból jöttél. De ha itt vagy nálunk rájön valaki, onnantól kezdve igazából mindegy lesz, hiszen egy ilyen "durva" sztorira mind a két iskola vevő.

-Nem hiszem, hogy láttalak már itt a suliban. Új vagy?-próbálkozott fenntartani a beszélgetést.

-Nem ide járok-mondtam.

-Gondoltam, ugyanis egy hozzád hasonló, szőkésbarna, rövid hajú lányról sem tudok aki ide jár-nézett ki ő is az ablakon.-Egy ilyen szépségre emlékeznék. Amúgy a nevem Máté-kacsintott, mire csak egy unott szemforgatást kapott. Most flörtöl velem, vagy csak képzelem?-Akkor hova jársz?-hajolt bele a látókörömbe, mire egy kicsit meglepődtem és arrébb ugrottam. Ő csak mosolygott a reakciómon.

-Miért fontos ez?-sóhajtottam.

-Csak érdekel. Na, mondd eeel-jött egy lépést közelebb.-És amúgy hogy hívnak?

-A nevem Lilla, és hidd el, jobb, ha nem tudod.

-Gyönyörű neved van-vigyorgott.-Ugyan már, az összes suli tök jó. 

-Persze-hagytam rá.

-Naaa-mosolygott rám. Felsóhajtottam.

-A Budapesti Gimnázium 1-es iskolájába járok-néztem rá. Úgy láttam eléggé meglepődött, de aztán...

-Tessék?-nézett rám megrökönyödve.-Ugye csak viccelsz velem.

-Elég szar humorom lenne, ha ezzel viccelődnék ebben a suliban.

-Mit keresel te itt?-szinte hallani lehetett a hangjában, hogy dühös.

-Nem mindegy az neked?

-Kérdeztem valamit. Egy kis idegesítő 1-es iskolás mit kereshet itt?!-még idegesebb lett. Jobb lesz, ha megyek, gondoltam, így hát hátat fordítottam és elindultam a kijárat felé.

-Még nem fejeztem be-kapta el a csuklóm. Visszafordultam, és megajándékoztam egy "mit akarsz még mondani?" nézéssel.-Hogy képzelted, hogy csak úgy ide jöhetsz?-nézett mélyen a szemembe. Úgy tűnt, hogy még ő sem biztos abban, amit mondani akar. Közben megszólalt a csengő, a diákok pedig lassan ellepték a folyosót. Mi még mindig ugyan úgy álltunk ott. A levegő csak úgy szikrázott közöttünk. Néhányan minket figyeltek, míg a többi diák versenyt futott az erkélyért és a padokért.

-Nekem ne mondd meg, hogy mit csinálhatok-mondtam még mindig a szemébe nézve. Megszorította a csuklóm, én pedig hirtelen kirántottam a kezem a szorításából.-Amúgy meg, inkább én vonhatnálak kérdőre téged. Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy a semmire dühös leszel rám, ráadásul nézz rá a csuklómra!-itt már én is kezdtem elveszíteni a türelmem. Mindennek van határa. Nem tettem ellene semmi rosszat, ráadásul ő akarta annyira tudni, hogy hova járok, ha meg ezt a gyerekes viszályt az iskoláink között ennyire a szívén viseli, akkor máson keresztül vezesse le a feszültséget, mert rossz embert talált meg.

-Lilla!-hallottam meg a háttérben Anna hangját. Egy pillanattal később már mellettem állt ő is, és Ádám is.

-Haver, te mit keresel itt?-nézett rá Máté gyanakodva.

-Öhm...én csak...éppen most végeztem,aztán mikor meghallottalak, gondoltam rögtön ide jövök-hazudta. Anna kérdőn rápillantott, de szerencsére leesett neki, hogy nem a legjobbkor jöttek, így annyiban hagyta a dolgot.

-Mi történt?-nézett rám Anna.

-Semmi. Menjünk innen-mondtam, majd hátat fordítottam és elindultam.

-Vissza se gyertek!-hallottam a hátam mögül a srácot, majd kiléptünk az iskola kapuján.