Rossz fiú bevetésen

♡Harmadik♡

D E Á K  Á D Á M
----------------------------------

-Tornasorba! - ordított le minket Máté bá', a tesi tanárunk.

-Tanár úr! Lehet játék óra? - kérdezte Kamilla.

-Páros munka lesz! - vágta rá.

-Tanár úr! Ön nagyon perverz! - kuncogott fel Zoli.

-Te hülye vagy! - nézett rá kifejezéstelen arccal. - A párok a következők! Endre és Vera, Nóra és Olivér, Levente és Lili, Niki és Zoli, Ádám és Kamilla, Józsi és Attila. - osztotta be. Tökéletes! Tuti megszerzem a csajt!

-Nem lehetne cserélni? - kérdezte reménykedve Kamilla.

Most megint le akar rázni? Legalább engem szeret legjobban a tanár, így mindig rám hallgat.

-Tanár úr, szerintem így a jó! - szóltam közbe.

-Nem változtatunk! A feladat pedig az lesz, hogy felülést kell csinálnia az egyiknek, a másik meg a bokáját fogja! Rajta! - csapta össze a kezét.

-Te kezded! - jött duzzogva mellém Kamilla.

-Rendben. Mennyit kell csinálni? - kérdeztem a tanártól.

-50 darabot! - fordult felém, majd vissza.

-Gyors meg lesz! - vontam vállat és elkezdtem csinálni a felüléseket. - Kamilla!

-Igen? - kérdezte sóhajtva.

-Miért mentél ki óráról? - kérdeztem.

Mi van velem? Miért érdekel? Ja igen, hogy megszerezzem!

-Te most igazából érdeklődsz vagy csak megjátszod? - húzta össze a szemöldökét.

-Tényleg érdeklődök! - néztem a szemébe.

-Mindegy, nem fontos. Ha meg annyira érdekel, kérdezd meg az osztálytól! - dünnyögte.

-Én a te szádból akarom hallani!

-Hát onnan meg nem fogod! Viszont kész vagy az ötvennel. Én jövök!

Helyet cseréltünk. Most én fogom a bokáját, és eleve a látvány valami csodás. Kicsit be is indult a fantáziám. Hosszú derékig érő, barna haja most fel volt kötve hanyagul egy konytba. Egy fekete trikóban volt és egy szintén fekete hosszú tapadós nadrágba. Megvannak az adotságai. Jó segg és jó mell. Nem értem, hogy ilyen szép lánynak, hogy lehet önbizalomhiánya?

-Meddig bámulod a mellem? - kérdezte. Annyira elbambultam, hogy észre se vettem.

-Bocs. - nevettem fel.

-

Miért? - kérdezte és értetlenül egyben kíváncsian nézett rám.

-Mi miért?

-Mindegy. - legyintett és folytatta tovább a felülést.

Az óra többi részében nem szóltunk egymáshoz. Mikor mindenki végzett a feladattal szabad foglalkozás következett. Mindenki elvolt mindenkivel, kivéve én és Kamilla. Mondjuk, én magamon gondolkodtam, szóval én is elvoltam.

-Gondolkodtam! - törtem meg a csendet.

-És mire jutottál? - kérdezte egy szemforgatás közben. Unottan ült mellettem a padon. Könyökével a lábán támaszkodott és feje tenyerébe volt temetve.

-Hogy nálam jobb, okosabb, dögösebb, önzetlenebb, szerethetőbb ember nem létezik! - vigyorodtam rá.

-Örülök, hogy van önbizalmad! - paskolta meg a válam szomorúan. -Neked legalább van. Téged szeretnek és bírnak. Te mindenkit megkaphatsz. Engem mindenki utál, csúnya vagyok és senkinek se kellenék! - mondta gyorsan, de mikor rájött, hogy hangosan mondta ki, elszégyelte magát. - A kurva életbe! - csapott a térdére egy hatalmasat.

-Miért gondolod, hogy nem vagy jó senkinek? Nagyon szép lány vagy, Kamilla! Dehogy utál téged mi mindenki! Ha kinyitnád a szemed, látnád, hogy mennyi pasi csorgatja utánad a nyálát! - feleltem teljesen őszintén.

-Anyám utál engem. Apám elhagyott. Bátyám meghalt. Tudod milyen szavakra kelek és fekszek le? - kérdezte könnyes szemekkel.

Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem.

-Gyűlőllek! Bár csak halott lennél! Ezt minden nap képzeld el, hogy a saját anyád mondja a szemedbe! - törölt le egy könnycseppet. - Persze ezt nem értheted! Mert neked csodás életed van! Meg hatalmas egód! - dünnyögte. - Te nem érzed azt, amit én. És sose fogod megtudni! Mindenkinek könnyebb lenne, ha nem lennék! El akarok menni! De nem tudom hová! Egyszerűn, véget akarok vetni ennek a szánalmas életemnek. Mert nem lehet mindenki boldog. Én egy nem boldog életet kaptam. Azt mondják, hogy az élet egy ajándék. De mi van, ha az ajándék rossz?

-Hiddj benne, hogy jó! Találd meg a rosszban a jót! - néztem rá szomorúan.

-Ez nem olyan könnyű. Te sem hiszel semmiben. - rázta meg a fejét csalódottan.

-Ez nem igaz! Elég sok mindenben hiszek! Elhiszem, hogy vannak fel nem fedezett óceánok, szigetek, városok, falvak amik arra várnak, hogy megtaláljam őket. Elhiszem, hogy van élet a halál után. Az élet nem egy ajándék, hanem egy esély. Esély, hogy bizonyíts. Nem azért kapod, hogy utána eldobd. Bizonyítsd, hogy több vagy annál, mint te, vagy mások gondolnak! Az élet egy esély, amit egyszer kapsz! Álmodj nagyokat, de azokat meg is kell valósítani! Kockáztas! Legyen vidám, boldog életed! Kezdj valamit, mert még van esély! - mondtam végig a szemébe nézve. Felálltam és kimentem a teremből.

Fél óra múlva esett le. Hú, de okos vagyok!

♡Sziasztoook♡ Itt a harmadik rész. Kicsit összedobott lett szerintem, de remélem tetszik! Nem sokár jelentkezem! Sziasztok!♡
~Vikiii27~