A babysitter /BTS_SUGA/

23.

Nem tudok kiigazodni rajta. Egyszer bunkó seggfej, aztán csak egy csendes és aranyos srác, aki bájosan rám mosolyog vagy csak néz. Oké, kicsit zavarba ejtő, ahogy a sötét szemei hosszú percekig tanyáznak rajtam, de legalább viszonozza a mosolyaimat. De aztán a következő pillanatban visszatér az igazi, világi, mezei ürgegyűjtögető barom, Min Yoongi, aki az első mondatával kivívja magának a pofont, amit fejben le is keverek neki, habár kívülről csak egy unott sóhajtást vagy egy szemforgatást hagyok rá. Egyszerre idegesítő és szórakoztató, miután tudom az igazságot róla és az irántam érzett érzéseiről, amiket csúnya módon meghallottam, amikor megjelentem a munkámat végezni. Csak remélni tudtam, hogy amiatt ilyen, mert tényleg az a herceg, aki nem meri kimondani a valódi érzéseit és fél, Yoongi esetében csak szimplán nem az ő stílusa, és nem amiatt viselkedik így, mert rájött, hogy csak egy buta, futó kaland volt az agya számára ez az egész és most visszatértünk a legelejére és csak az ágyába kíván. Nem lett volna vele probléma. Nem egy srác megfordult már a látószögemben, akik az egyetemen, a bulikon ugyanígy felajánlották már magukat nekem egy éjszakára, vagy megkérték, hogy én tegyem ezt nekik, ugyanígy, csupán amíg fel nem jön a Nap. Az egyetem erről szólt, így ismertem meg a legjobb barátnőmet és nagyon sok mindenkit is. Bulik, kalandok, meg a többi hülyeség, amiért fiatal az ember. Hogy én ehhez nem voltam az a tipikus, bevállalós csaj, az egy másik dolog. Én féltem, hogy elkapok valamit, féltem a csalódástól és a pletykáktól, de legfőképpen sosem akartam egy buli mosdójában elveszíteni a szüzességem. Tehát nem ez volt a gond, hogy Yoongi csak a következő volt a listán, aki ugyanezt akarta. A gond ott kezdődött, hogy egyrészt már hallottam a felém érzett érzéseit, amiket csak remélni tudtam, hogy nem múltak el egy hét alatt. A másik pedig, hogy úgy éreztem, hogy tényleg kedvelem, már amikor nem volt egy világi paraszt. Amikor leült velünk rajzolgatni, kézműveskedni, csak úgy tévézni, vagy amikor a kishúgával a stúdiójában múlatta az idejét, hogy csak egy kis időt töltsön Haru-val, akkor tényleg egész helyes srác volt, nem az a zsémbes, öreg fráter, akinek mutatta magát. Nem akartam beleszeretni, mert tudtam, hogy alig két hét múlva itt úgyis véget érne minden, Yoongi visszamegy a saját lakásába, én is az egyetemre, Haru-ra nem tudok majd annyit vigyázni és puff. Yoongi-t meg nem annak a fajtának ismertem meg, aki csak úgy, a semmiből, puszta kedvességből majd áthív egy teára a lakásába, romantikázunk a kanapén egy film mellett, vagy ő átjön hozzám és csak eltöltünk egy délutánt, na meg nem az, aki ezeket mind megtenné, csak azért, hogy végre komfortosan érezzem magam és majd idővel belemenjek az ágyi tevékenységekbe. Nem, ő valószínűleg egyszer átjönne, öt percig próbálkozna, majd amikor látta, hogy még mindig nem vagyok vevő rá, mert nem vagyunk együtt, akkor felállna és elmenne a fenébe. Igen, valószínűleg ez történne, nekem pedig erre semmi szükségem sem volt. Sem arra, hogy emiatt a hülye miatt bánkódjak és esetleg miatta szalasszak el egy másik lehetőséget, ami lehet, hogy sokkal jobb lenne.

*Yoongi POV*

Unottan bámultam magam elé és bár ment a tévé, a háttérzajként felfogtam a beszédet és a szemem homályos, fáradt pillogása is felfogott néhány villanást, az agyam teljesen leblokkolt. Egész este a zenéimet babráltam, javítgattam és még jobbá tettem, de annyira, hogy nem figyeltem az időt, és valamikor hajnal négy körül mentem aludni, amikor már majdnem ráesett a fejem a keverőpultra. És itt voltam, alig hajnal fél tízkor a kanapén, ébren, Haru-val az oldalamon, aki betört a szobámba és elkezdett rajtam ugrálni, hogy megjött Yoora, menjek és játsszak velük. Mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire volt boldog a reggelem. Haragudtam a húgomra, hogy felébresztett, és most valószínűleg érezhette a nem túl jó kedvemet, mivel csendben, a kanapé másik végébe húzódva figyelte a reggeli meséjét. És haragudtam a bébiszitterre, mert bár nem ő keltett fel, miatta kellett félbeszakítanom a délután négyig tervezett alvásomat.

- De utána tudsz még jönni, igaz? - Harsogott fel anyám hangja valahol az előszoba és a konyha között.

Yoora a konyhában ült és anyámmal beszélgetett valamiről. Az éles hang miatt lehunytam a szemem, de a füleim élesedtek, hogy halljam, miről van szó, habár nem akartam, ilyen az emberi természet. Amit nem kellene, azt mindig meg akarja hallani, amit meg kellene, azt kilöki a fejéből.

- Kevesebbszer - Felelt Yoora.

Valószínűleg mind a ketten már a konyhában lehettek, mert a hangok eléggé letompultak voltak, ahogy a két szobán át jutott el hozzám.

- Ha megtudom az órarendem, akkor majd írok vagy jövök és megbeszéljük, hogy hogy tudok jönni majd - Folytatta a lány.

- Mikor tudod meg? - Kérdezősködött anya.

- Ha minden jól megy, akkor a jövő héten - Válaszolt a lány.

- Az jó - Sóhajtott anya, hogy még a nyári szünet utolsó hetén megtudja majd, mennyire kell neki is változtatnia a munkarendjén Haru miatt. - És messze van az egyetem? Sokára fogsz ideérni?

- Nem - Yoora hangjából tisztán hallatszott a mosolya. - A közeli SKY-ba járok. Nagyjából húsz perc vagy fél óra lehet busszal ide.

SKY? A város, sőt, ha lehet mondani, akkor az ország három legjobb egyeteme között van. Akkor nem csalt a szimatom, amikor arra tippeltem, hogy egy tanulásmániás gyík. Mondjuk egy elég jól kinéző gyík, de akkor is az. De ami a legfontosabb, hogy a legközelebbi SKY, amiről valószínűleg beszélt anyával, majdnem az én lakásom mellett van. Néha utáltam is ott lakni, mert nagy volt a zaj a sok egyetemista miatt, éppen ezért szokhattam rá ennyire, hogy a hangszigetelt stúdiómban töltsem a napjaim nagy részét. Az ablakomból szinte látni lehetett az egyetem sarkát, ahol iskolaidőben tömörültek az autók, a motorok, és a diákok, akik csapatokba vergődve dohányoztak, kávéztak vagy csak beszélgettek, amíg el nem kezdődött az órájuk. Ami a legfájdalmasabb volt, hogy egyetemen nincs 8 órai kezdés és délután négykor mindenki hazament és csendben van. Nem, itt mindenkinek máskor kell jönnie és mennie, ezért egész nap ott van az a rohadt hangzavar. Lehet, hogy ezért volt olyan olcsó az a lakás. Mindegy, legalább van még egy indokom arra, hogy Yoora nálam legyen. Gyorsan beér majd az egyetemre. Akár még egy reggeli menet is belefér, hogy kényelmesen, ugyanúgy be tudjon sétálni az utca másik végébe. 

Morogva hátradőltem a kanepén, mire Haru egy kérdő pillantást vetett rám, de aztán érdektelenül visszafordult a tévéhez. Ő már megszokta, hogy folyamatosan morgolódok, főleg, ha álmos vagyok. De most az álmosság mellé rátett egy lapáttal, hogy mindig rá kell, hogy jöjjek, mekkora egy balfasz vagyok, aki megint, ha csak a saját agyában is, akkor is a szexre vezette vissza az egészet, holott az alapterv az volt, hogy megpróbálok normális lenni, hogy ne ijesszem el Yoora-t. De nem jött be, mert ugyanúgy azt hiszi, hogy csak az ágytöltelékemnek kell. Mi tagadás, nagyon akarom, hogy a matracom helyett rajta feküdhessek, de valamiért nem csak arra kell. Az agyam megkattant és megkedvelte őt, ez van. Szörnyűség.