A babysitter /BTS_SUGA/

9.

Lefektettem Haru-t aludni a délutáni szundijára, úgyhogy végre csendben leindultam a nappaliba, hogy elkezdjek összepakolni a délelőtti játékok után elhagyott társasokat, lapokat és ceruzákat a nappaliból. 

Meglepetésemre Yoongi terpeszkedett a kanapén, ébren még délután három előtt. Valami idióta sorozatot nézett, amikor beléptem a helyiségbe. Letérdeltem a kis asztalka elé és elkezdtem összerámolni az ott hagyott dolgokat.

- Belelóg a fejed a vizuális terembe - Közölte szakszavakkal a srác, hogy nem lát tőlem.

Felé néztem és megrántottam a vállam.

- Szeretnél te elpakolni? - Mutattam a szétszórt ceruzákra és papírokra az asztalon.

- Akkor fölösleges lennél - Válaszolt.

- Akkor meg légy oly kedves és bírd ki ezt a két percet, amíg összepakolok - Feleltem én is, majd visszafordultam az asztalka felé.

- Csak mert jószívű vagyok - Sóhajtott.

Felnevettem és megingattam a fejem. Jószívű? Inkább kőszívű, ha van ennek egyáltalán szíve. 

Betettem a ceruzákat a tartójukba és a lapokat is elrámoltam az asztalról, hogy végre tisztaság legyen a délelőtti színezés és kézműveskedés után. 

- Befejezted már? - Kérdezte Yoongi unottan.

Sóhajtottam és felálltam.

- Be - Sziszegtem rá a választ.

- Szuper - Forgatta meg a szemeit.

A kezébe vette a távirányítót és felhangosította a tévét. Felvont szemöldökkel néztem rá, ahogy megálltam a kanapé előtt. Ő is felnézett rám és értetlenül megingatta a fejét, miközben grimaszolt.

- Ha nem zavar, a húgod éppen aludna - Közöltem vele.

- Nem zavar - Válaszolta. - Legalább csend van.

Vettem egy mély levegőt és halkan morogva kifújtam magamból.

- Hogy lehetsz te ekkora seggfej? - Suttogtam, a fogaim között szűrve a mondatot.

- Gyakorlom a tükör előtt - Válaszolt gúnyosan mosolyogva, amikor egy másodpercre rám vezette a szemeit, majd visszafordult unott tekintettel a tévé felé.

Hihetetlen ez a csávó, komolyan! Hogy lehet egy ekkora paraszt valaki helyből? Még meg sem kell erőltetnie magát, zsigerből jönnek a hülyeségei és úgy köpi az idegesítő megjegyzéseit, mintha muszáj lenne. Aranyos az anyukája, aranyos a húga, miért nem tud ő is alkalmazkodni a családjához és legalább akkor elviselhető lenni, amikor itt vagyok? 

*Yoongi POV*

Lehet, hogy bunkó vagyok, de én itthon vagyok, nehogy már változtassak a saját stílusomon valaki miatt, aki csak dolgozik itt. Ha nem tetszik neki a stílusom, akkor nem kell itt maradnia. Anya felvehetett volna tényleg egy vén mamát, aki csendben van és legalább süt nekem. És legalább a hatvan éves trottyot nem akartam volna ágyba vinni. Mert igen, a napok múlásával és a vitáink, a nézeteltéréseink fokozódásával egyre vadabb lett Yoora is, amivel megközelítette azt a szintet, amit csípek a csajokban. Kinézetre amúgy sem volt rossz nő, és elég jól játszotta a játékaimat is, nem jött zavarba, legalábbis nem mutatta annyira és felvette a stílusomat egy-egy vita erejéig is. Nem ismertem őt, nem is akartam megismerni, mert nem akartam tőle semmit, csak szexet, ahogy mindenki mástól is. Nekem a zene volt az életem és nem akartam, hogy valami nőcske közbeszóljon nekem. Napi húsz órát a stúdiómban töltöttem és nem akartam ezt lerövidíteni valaki miatt, hogy randizgassunk meg hasonló nyálas dolgokat csináljunk. Egy órát még csak-csak nélkülözni tudtam, amíg férfiúi szükségleteimet kiéltem, de semmi több.

- Yoora? - Szóltam neki.

Ő megállt a kanapé mellett és visszafordult felém, mielőtt kiment volna, valószínűleg a konyhába. Felé fordultam és felkönyököltem a kanapé háttámlájára, hogy felé tudjak fordulni kicsit.

- Szexelni akarok - Közöltem vele kerek perec a szükségleteimet.

A lány arca megnyúlt egy kicsit, ahogy döbbenetében aprót esett az álla a föld felé és a szemöldökei pedig ellenkező irányba, a plafon felé szöktek.

- Miért kell ezt nekem tudnom? - Szisszent fel, halkan nevetve.

Megvontam a vállam.

- Keress magadnak egy könnyűvérű nőt, ahogy mindig - Biccentett az ajtó felé, majd újból nekiindult, hogy elhagyja a nappalit.

Megnyaltam a számat és elmosolyodtam magamban. Kihívás lesz, ez egyre jobban tetszik. Felálltam a kanapéról és utána indultam lusta, ráérős léptekkel. A konyhában volt, ahogy sejtettem. Éppen egy pohárba töltött magának vizet, a pultnak támaszkodva háttal. Amikor beértem a helyiségbe, elvette a szájától a poharat és felvonta a szemöldökét, hogy jelezze, mondjam mit akarok. Szívem szerint inkább mutattam volna, de mégsem akartam, hogy erőszakért letartóztassanak.

- Szeretem a könnyű megoldásokat - Közöltem a semmiből.

A lány értetlenül nézett rám, amikor ivott még egy kortyot a vizéből, aztán letette a csap szélére a poharat, hogy karba tudja tenni a kezeit, ahogy figyelt rám. Közelebb sétáltam és a bal kezemet zsebre dugtam, míg a jobbal beletúrtam a hajamba.

- Ha van a házamban egy nő, nem mennék el fölöslegesen - Magyaráztam a helyzetet.

Yoora hitetlenkedve felnevetett és megingatta a fejét.

- Egyrészt eléggé fáj, hogy ilyen egyszerűen kaphatónak nézel - Mondta. - Másodszor pedig lehetnél annyira okos, hogy lásd, hogy nem jóindulatból állok veled szóba folyton.

- Igen, észrevettem - Bólintottam és megálltam előtte, alig egy lépés távolságra. - Ha nem szólnék hozzád, te nem is köszönnél nekem.

Felfelé nézett, hogy tartani tudja a szemkontaktust a méretkülönbség miatt.

- Ha nem lennél egy arrogáns seggfej, talán még úgy is állnék hozzád - Közölte.

- Ilyen a természetem - Vontam vállat unottan. - Nem leszek kezesbárány, aki szót fogad neked és ugrik minden kívánságodra.

- Nem is kértem, hogy legyél az - Ingatta a fejét. - Csak annyit, hogy ne legyél egy lekezelő, felfuvalkodott gyökér.

Féloldalas mosolyra húztam a számat.

- Mit szeretnél? - Hajoltam lejjebb hozzá. - Szedjek neked virágot és mosolyogjak rád minden reggel?

- Hihetetlen vagy - Köpte a szavakat egy gúnyos mosollyal.

- Sokan mondták már, de általában ezt szex után hallom - Közöltem.

- Na látod - Sziszegett fel. - Erről beszéltem.

Lépett egyet oldalra és kikerült, ahogy elsétált mellettem. Megfogtam a csuklóját, mielőtt túl messzire került volna tőlem. Megállt mellettem, de nem nézett rám, csak szigorúan maga elé. Én lehajoltam a füléhez és úgy beszéltem hozzá.

- Előbb-utóbb úgyis megkaplak - Közöltem vele magabiztosan.

Yoora felnevetett és megingatta a fejét, majd rám nézett.

- Így gondolod? - Biccentette félre a fejét.

Bólintottam egyet és elengedtem a kezét, hogy a másik kezemet is zsebre tudjam tenni.

- Tudod, minél többet vársz el magadtól, annál nagyobbat fogsz koppanni a földön, ha majd nem sikerül elérned - Tájékoztatott.

- Ennyire biztos vagy magadban, babygirl? - Mosolyogtam rá.

- Ne hívj úgy, mint a könnyűvérű libáidat! - Nézett rám mérgesen.

- Akkor mit szeretnél, hogy hívjalak?

- Nem hiába neveztek el a szüleim, használd a nevemet! - Pirított rám, mielőtt végleg kiment volna a konyhából. 

Beharaptam az alsó ajkamat és elmosolyodtam. Érdekes lesz ez a kis cicajáték.