•15.rész•

679 55 20
                                    

-Szerintem mára ennyi volt.-szólt közbe Andy.

-Ne, jól vagyok. Folytassuk. A következő a Shadow's die.-mondtam mosolyt színlelve.

  A próba remek lett volna, persze ha nem történt volna meg a reggeli eset..
Így is csodás volt, hiszen a megmentőimmel énekelhettem együtt. Azt hiszem, még mindig nem fogtam fel ezt az egészet.

Miután vége lett a próbának, mindenki haza ment.

Mi Andyvel anyáékhoz mentünk. Beszélni akartam vele. Nem akartam hogy úgy érezze, én is magára hagyom. Nem menekülhetek el örökké.

A házhoz érve szörnyű fejfájás fogott el. Láttam magam előtt, ahogy apa a földön fekszik, és ahogy mindent vér borít. Próbáltam elhesegetni a gondolatot. Nem fordulhatok vissza. Most nem.

Andy kezét szorítva léptem át a küszöböt.
Nagymama újságot olvasott a nappaliban.

-Hol van anya?-kérdeztem köszönés nélkül.

-Alicia szívem, hogy vagy?-kérdezte egy ölelés kíséretével.

-Hülye kérdés..de igazából nem is ez a lényeg. Hol van anya?-tettem fel újra a kérdést.

-Alszik. Ne keltsd fel. Üljetek le.-mondta.

-Igazából nem tervezünk sokáig maradni. Csak szeretnék tudni néhány dolgot. Mikor lesz a temetés?

-Három nap múlva. Azaz pénteken.-válaszolta

-Rendben. Köszönöm nagyi. Ha baj van, csak hívj. Andynél alszom.-mondtam, majd elköszöntünk egymástól és Andy háza felé vettük az irányt.

-Mit szeretél csinálni?-kérdezte Andy. Annyira aranyos, hogy folyton próbál a kedvemben járni, és szégyenlem magam amiért bunkón viselkedek vele egész nap. De nem tudok mit tenni. Teljesen kikészültem.

-Azt hiszem, nekem teljesen mindegy. Dönts te.-mondtam.

-Mit szólnál hozzá, ha megint el mennénk a kedvenc helyemre? Vagy szívesebben maradnál otthon?-kérdezte

-Az remek lenne, menjünk.-mosolyogtam.

-Ez a hely gyönyörűbb mint ahogy emlékeztem.-mondtam, miután leültünk ugyan arra a sziklára, amire tegnap.

-Minden alkalommal szebbnek látom, akárhányszor ide jövök. Az utóbbi két alkalommal volt a legszebb. Igazából, te vagy az első ember akit ide hoztam.-mosolygott.

-Miért pont én?-érdeklődtem.

-Mert te különleges vagy. Ez olyan dolog amit nem lehet megmagyarázni. Egyszerűen csak más vagy, mint a többi ember.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen régen írtam. Mivel most szünet van, talán több időm lesz, ezért megpróbálok gyakrabban írni. Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon aranyosak vagytok, és nagyon boldoggá tettetek vele. Várom a további visszajelzéseket😘😘💕💕💕

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 22, 2017 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Just you and me •AB• Where stories live. Discover now