Just you and me •AB•

•9.rész•

Még beszélgettünk egy darabig, és meg kell hogy mondjam, Andy pontosan olyan mint ahogy elképzeltem.

Persze találkoztunk már, de mivel eddig nem volt alkalmam beszélni vele, ezért nem tudhattam, de nem csalódtam.

Remélem, sok időt töltünk majd együtt. Minden percben egyre boldogabb vagyok, amikor a közelemben van.

Jelenleg csak ő van nekem. Nincs Hayley, sem Ronnie. Igazából úgy érzem, hogy Andy el tudná velem feledtetni Ronnie-t is.

Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Szerettem Ronnie-t, de ez valami egészen más.
Talán ezt hívják szerelemnek.

A szeretet, és a szerelem között nagy a különbség, és azt hiszem eddig szerelemben még nem volt részem.

     Elérkezett a 7 óra. Andy is elkészült, és már indulhattunk is a randinkra.

Nem szeretem a puccos helyeket, de azt hiszem ez alkalommal kivételt tehetek.

Gyönyörű volt, és hatalmas volt a választék. Leültünk egy két személyes, megterített asztalhoz, és az étlapot kezdtük el tanulmányozni.

Hamarosan rengeteg ínycsiklandó ételt, és egy üveg pezsgőt pakoltak az asztalunkra.

-Mikor érsz rá találkozni a többiekkel?-kérdezte, miközben kezébe vette a pezsgős poharat.

-Amikor nektek jó.-válaszoltam

-Mondjuk holnap reggel?-kérdezte

-Nekem jó.-mosolyogtam, majd hozzá kezdtem az elő ételhez.

-A kávézóban?-kérdezte. -Ott ahol ma találkoztunk.

-Rendben. Mondjuk 10kor?

-Megbeszélem a fiúkkal. Megadod a telefonszámod?-kérdezte

-Nem tudom fejből, de tessék írd be a tiédet.-nyújtottam felé a mobilom.

   Az étel nagy részét elpusztítottuk, ezért úgy gondoltuk, hogy haza indulunk.

Megittuk az egész üveg pezsgőt, ami eléggé a fejembe szállt, ezért nem tudtam letörölni a vigyort a képemről.

Az óra fél 12-t mutatott. Elég késő van, a szüleim már biztosan aggódnak.

   -Jól vagy?-kérdezte Andy, miután majdnem leszédültem a székről.

-Persze, minden oké.-erőltettem mosolyt az arcomra.
A gyomrom össze rándult, és erős hányinger fogott el, ezért gyors tempóban a mosdó felé vettem az irányt.

Andy az ajtóban várt. Nem néztem tükörbe, de Andy arcára aggodalom ült ki, amint meglátott. Ebből gondoltam, hogy kb úgy nézhetek ki, mint ahogyan érzem magam. Egy szóval pocsékul.

-Nem vihetlek így haza.-motyogta Andy

-A szüleim kinyírnak, ha meglátnak ilyen állapotban.-mondtam alig érthetően

-Oké, akkor most írunk egy sms-t a szüleidnek. Ma nálam alszol.-mondta

-Tessék?-kérdeztem döbbenten. Végülis ha úgy vesszük ő egy idegen. Alig egy napja ismerem.

-Gyere, menjünk.-mondta, majd átkarolt, ezzel segítette, hogy megtartsam az egyensúlyom.

Miután a kocsihoz értünk, elkérte a telefonom, és megírta az üzenetet a szüleimnek, amiben az állt, hogy Hayleynél alszom.