Just you and me •AB•

•2.rész•

Nem sokkal később már a szobámban ültem, és igyekeztem egy jobb minőségű videót készíteni, hogy feltöltsem YouTube-ra.

Hamarosan elkészült a felvétel, ami szerintem még mindig átlagos és sok javítani való lenne rajta, de a szüleim meggyőztek arról, hogy ez arra a célra, hogy első videóként feltöltsem, tökéletes.

Így hát vettem a fáradságot, és eleget tettem szüleim elvárásainak.
Kicsit úgy tűnik, mintha csak miattuk tettem volna, de valójában élveztem, és bennem volt a kíváncsiság, vajon hányan kattintanak majd a videóra.

Megosztottam twitteren, és természetesen megjelöltem a bandát, hátha ők is megnézik.
De csak reménykedni tudtam, igazából egyáltalán nem hittem abban, hogy pont az én videómra kattintanak majd. De álmodni azért lehet, nem?

Nagyon hamar eltelt ez a nap.
Miután feltöltöttem a videót nem sok mindent csináltam.
Megnéztem egy filmet, zenét hallgattam, és közben el is aludtam néhány órára.

Mire feleszméltem, már délután 5 óra volt.

Kicsit bűntudatom volt, hogy úgy leráztam Hayley-t, ezért felhívtam, hogy mégis jöjjön át, hiszen igazából semmi dolgom.

Sajnos már keresett magának más programot, szóval úgy tűnik, a nap további részét is egyedül töltöm.

Az elmélkedésemet kopogás zavarta meg.
Tévedtem. Az ajtón Ronnie lépett be.

-Szia Alicia. Remélem nem zavarok. Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e.

-Dehogy, gyere csak beljebb. Igen, mostmár jobban vagyok. Biztos csak a fáradság tette. Este nem tudtam aludni, de mostmár kipihentem magam.

-Ennek örülök. És, hogy telt a napod?-kérdezte

-Unalmasan. Képzeld, feltöltöttem egy videót, arról ahogyan éneklem az In The End-et. Kíváncsi vagyok a véleményere. Később hallgatsd meg.

-Rendben, ha haza mentem az lesz az első dolgom.-mondta

-Remek.-mondtam, miközben erőltettem egy műmosolyt az arcomra.

   A beszélgetésünket telefon csörgés zavarta meg. Ronnie-t keresték.
Furcsa módon nem maradt bent a szobában, amikor felvette.

Kiment a folyosóra. Nem bírtam ki, közelebb mentem az ajtóhoz és sikerült elkapnom néhány beszélgetés foszlányt.

Egy lány volt a vonalban. Ronnie azt mondta, hogy rosszkor hívja, mert a beteg nagyijánál van látogatóban.
Elég érdekes kifogás.

Egyáltalán nem vagyok féltékeny típus, de ezt még én is furának tartottam.

Mire vissza jött, én ugyan úgy ültem az ágyon, mint amikor kiment.
Elég idegesnek tűnt.

-Nem tudtam, hogy beteg a nagyid. Sőt azt sem, hogy itt lakik. Hogy hogy nem találkoztam ma vele?-próbáltam leplezni az idegességemet.

-Te hallgatóztál?-kérdezte

-Tudod, elég vékonyak itt a falak.-nevettem

-Csak Zack volt az. Azt akarta, hogy menjek ma az egyik haverja bulijára, de én nem akarlak most magadra hagyni.-mondta

-Rendben. Akkor vissza hívom Zack-et, és megmondom neki, hogy nyugodtan el mehetsz arra a bulira. Nincs többé szükségem rád.-mondtam, miközben próbáltam nyugodt maradni.

-Ne, Alicia. Megmagyarázom.-dadogta

-Kíváncsian várom.-mondtam, de nem kaptam választ. Csak állt ott, és nézett azokkal a csodás szemeivel, amivel valaha le vett a lábamról.

-Menj el.-mondtam, és próbáltam vissza tartani a sírást, de a szemem egyre csak megtelt könnyekkel.

-Menj el!-ismételtem kicsit hangosabban, mire végre eleget tett a kérésemnek.