Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

I'll be needing stitches...

- John, ki az?- hallottam hangját mire Andrew megfogta kezem és behúzott a  szobába. Az ott lévők egyszerre hallgattak el. Shawn szája szó szerint tátva maradt mert épp megszólalni készült de megakadályozta a látványunk.  A szobában volt még Dean és Jeremy ha jól emlékszem a nevükre és még egy srác akivel még nem találkoztunk.

- Cassie...- suttogta Shawn.

- És Andrew, szevasz haver- lépett el mellőlem a férfi de Shawn csak engem nézett. Kezet fogtak majd Andrew tovább haladt és mikor mindenkit üdvözölt újra rám nézett - Cassie, azt hiszem egyedül James az akit nem ismersz. Ő Shawn előzenekara - mondta mire bólintottam majd a fiúhoz léptem aki mosolyogva nyújtotta kezét amit meg is fogtam.

- Szia, Cassidie Morgan vagyok - mosolyogtam rá

- Én James Taylor-Watts vagyok, örülök hogy végre megismerhettelek. Annyit hallottam már rólad.

- Remélem nem baj hogy magammal hoztam Cassiet is, srácok.

- Ugyan dehogy, hová gondolsz - mondta Dean vicceskedve - Viszont nekem most sürgősen el kell intéznem egy telefont. Később még látjuk egymást

- Nekem is.- ugrott fel Jeremy.

- Én azt hiszem iszom egy kávét, mindjárt elalszom - mondta James miközben Shawnra nézett.

- Tudod mit csatlakozom, a gépen pocsék kávét adtak - sóhajtozott Andrew. Mind eltűntek, vagyis hárman maradtunk. Shawn csak engem bámult én pedig Johnra pillantgattam.

- Én megyek és megbeszélem Tommal a rajongói találkozót. Majd jövök - mondta. Shawn bólintott én meg csak lehajtottam a fejem. Percekig álltunk egymással szemben némán. Majd megköszörülte a torkát.

- Annyira rég láttalak.

- Egy hónapja - mondtam mire bólintott.

- Hogy hogy itt vagy? Tudtam, hogy Andrew jön de az hogy te is itt vagy, nagyon meglepett. 

- Igen, azt mondta nem muszáj jönnöm, de gondoltam miért ne.

- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Annyira jó téged látni - mondta mire felnéztem rá. Szemébe nézve nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit mondjak, csak álltam ott és reméltem, hogy valaki hamarosan belép a szobába de ez nem történt meg.- Ott leszel a koncerten is?

- Igen. Vagyis gondolom. Andrew nem nagyon beszélt a programokról még.

- Tudunk valamikor beszélni?

- Most is azt tesszük. 

- Tudom, de nekem nem sokára mennem kell és szeretnék kettesben, nyugalomban beszélgetni veled. Nincs kedved este sétálni egyet?

- Szerintem mellőzni kellene az ilyeneket, én nem azért jöttem, hogy újra kezdjem veled vagy bármi hasonló, ahogy te is mondtad a telefonban, mint kollégák még működhetünk, de semmi több - mondtam halkan mire aprót bólintott és közelebb jött. Lassan felemelte kezét és karomon végig simított.

- Én akkor is nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy, hogy láthatlak.

Shawn... nem gondolom,  hogy ezt kellene csinálnod..- utaltam arra ahogy cirógatja a karom. Lassan kezére csúsztattam sajátom és lefogtam kezét aminek az lett az eredménye,  hogy ujjainkat összekulcsolta és még közelebb lépett.

- Mit is mondtál néhány hónapja? Isten is egymásnak teremtette a kezeinket?

- Akkor kellett volna megálljt parancsolni az érzéseimnek, akkor most nem lennénk itt. Ha tartom magam a szabályokhoz és nem szeretek beléd. Ha csak érzelem mentesen játszom a szerepem.