Jane Esbeth

Jane Esbeth - 3. rész

- Elnézést kisasszony, jól van? Sajnálom ha indiszkrét vagyok, csupán észrevettem, hogy már egy ideje itt áll. Esetleg szédül?

- Nem, nem jól vagyok. Köszönöm, csak... kicsit ki kellett szellőztetnem a fejem. Maga nagyon figyelmes. – engedett el egy halvány mosolyt a lány.

- Ugyan kérem, egy ilyen csinos hölggyel nyilván mindenki nagyon figyelmes.

- Jobban szeretem, ha nem ismernek.

- Azért a becses nevét megkérdezhetem?

- Jane. Esbeth. – olyan volt, mintha kissé nehezére esett volna kimondani ezt a két szót.

- Gyönyörű az neve, Miss Esbeth.

- Köszönöm Mr. Justin West.

- Megenged még egy kérdést? – Jane bólintott, így Justin folytatta – Honnan tudja a nevemet?

- Hát én... hallottam, mikor egyesek Önről beszéltek tegnap. – mondta kis pírrel az arcán.

- Valóban? És hol hallotta? Csak azért kérdezem, mert tegnap akárhogy kerestem a kisasszonyt nem találtam.

- Tényleg? Keresett? – kérdezte reménnyel a hangjában Jane.

- Ne haragudjon, talán kicsit ostobának tűnhetek, de nem igazán értem Önt.

Jane arcáról eltűnt a kis mosoly, és még egyszer lehunyta a szemét. Nem szabadott elárulnia magát.

- Akkor szerintem ezt a beszélgetést most zárjuk le...- mondta hűvösen.

- De kérem én nem akartam... - próbált a szavába vágni Justin, de Jane egy mondattal elhallgattatta.

- Ha megbocsájt, jelenleg fontosabb dolgom van. – mondta és elsétált. Justin szemével követte a hölgyet, hogy kiderítse mi az a fontos dolga.

Jane egyenesen Matthewhoz ment, aki egy széles mosollyal nyugtázta, hogy ő bizony minden hölgyet el tud varázsolni.

- Kedvesem, szabadna megkérdeznem, hogy merre járt?

- A női ügyeimet intéztem, uram.

- Esetleg még egy pohár pezsgőt? – kérdezte, és már nyúlt is kezével a mellette álló pincér tálcája felé.

- Köszönöm, de félek, hogy a fejembe száll. – mosolyodott el Jane. Matthew azonban nem vette észre, hogy mennyire hamis mosoly is volt az.

- Ne aggódjon, majd vigyázok a kisasszonyra. – mondta és átadott neki egy pohár pezsgőt. – Egészségünkre!

- Köszönöm, de többet tényleg nem ihatok. Esetleg éjfélkor még egy pohárkával, tudja a köszöntés miatt.

Ám Janennek nem ez volt az utolsó pezsgője éjfél előtt. Kijelentése ellenére mindig azon mesterkedett, hogy Mr. Armanddal koccintsanak egy újabbat. Matthewn látszott, hogy nem igazán bírja az italt, Jannek viszont a sokadik pohár után sem volt semmi gondja.

Az éjfél előtti utolsó órában, Mr. Armand már nem kicsit volt becsípve, így volt annyi bátorsága, hogy azt javasolja Jannek; töltsék az este további részét a szobájában egy újabb üveg pezsgő társaságában. Jane készségesen igent mondott, de valami furcsa volt a hangjában mikor kiejtette; „Örömmel".

A páros diszkréten elhagyta a termet, Matthew szobájában pedig mondtak egy utolsó pohárköszöntőt:

- Hát akkor – kezdte Mr. Armand –, erre a csodálatos estére – mondta majd Jane szemébe nézett – Önnel.

Koccintottak, a férfi pedig egy húzásra megitta pezsgőjét, majd leült az ágyára, hátradőlt, és szinte azonnal elaludt.

Jane csak a fejét csóválta, majd lassan ő is megitta a saját pohár pezsgőjét.

Mindeközben Justin gondolataiba mélyedve járt a sok ál arcos ember között a teremben. Egyáltalán nem tudta, hogy mire vélje Jane zavaros viselkedését.

Talán meg kellene keresnie, hogy bocsánatot kérjen, amiért túl közvetlen volt. Percekig kereste a teremben Jane arcát, vagy maszkját, siker nélkül. Azonban feltűnt neki még egy ember hiánya; a drága Mr. Armand sem volt sehol, amit igencsak furcsállott, tekintve, hogy rengetek csinos hölgy versengett a figyelméért, amíg itt volt.

- Pszt – szólt oda a másik felszolgáló fiúhoz Justin – nem tudod, merre van Mr. Armand?

- A nagyfőnök? – kérdezett vissza cinikusan a pincér – A mázlistája egy fél órája felment a szobájába a titokzatos új hölgy társaságában.

Justin egy szót sem tudott szólni. Illedelmes biccentéssel megköszönte a munkatársának az információt, majd kiment a hallba kicsit elszakadni a bál zajától. Úgy tervezte, hogy ott majd egy kicsit el tud gondolkodni Janen. Vajon csak egy, a többi Matthew figyelmét, és vagyonát kereső hölgyek között? Valahogy nem tudta ezt elhinni róla, másmilyennek tűnt... Mintha már ismerné...

Azonban ahelyett, hogy lett volna egy perc nyugta gondolkodni, egy hölgy hirtelen a nyakába ugrott szorosan átölelve őt.

- Justin, jöjjön velem. Kérem, induljunk máris! – a hölgy hangja nagyon zaklatott volt.

Justin finoman arrébb tolta a belé kapaszkodó lányt, hogy a szemébe nézhessen. Jane volt az.

- Miss Esbeth... Talán valami baj van? Nagyon idegesnek tűnik. Talán üljünk le és beszéljük meg, hátha tudok segíteni...

- Nem vagyok Miss Esbeth! – szakította félbe a lány harciasan Justint.