Első Priskin Tamás fanfiction.
"Elkezdtem lesétálni a pályáról, de Priskin elkezdett körülöttem focizgatni. - Szeretnék leülni, mert fáj a lábam, úgyhogy kérlek, focizz arrébb.
- El ne felejtsem, hogy ötször vettem el tőled a labdát, viszont ahhoz k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hintaágyban ültem és élveztem a napsütést, már május van, a nap pedig ezerrel süt. Teljes mértékben kiélvezzük, hogy Tomi még itthon van, június elején két meccse is lesz, arra pedig bizony készülni kell, én pedig már nem lehetek ott, ugyanis a kis drágaságunk bármikor megszülethet. Igazából jövőhétre vagyok kiírva.
A kezemet a hasamon pihentettem és figyeltem, ahogyan Tomi és az öccse dekázgatnak, míg Timi a limonádékat csinálja. Szerettem volna segíteni teríteni, de nem engedték, így hát csendesen várom, hogy valaki felhúzzon a hintaágyból, mivel ez egyedül már nem olyan könnyű. Az kezemre pillantottam, a szememet pedig megvakította a jegygyűrűm, amit még a nyaraláson kaptam Tomitól. Akaratlanul is elmosolyodtam, de nem tudok az esküvőre koncentrálni, mivel a kiskirálylányunk bármikor érkezhet. Amúgy is azt beszéltük meg, hogy a menyegző várhat még. Hihetetlen, de az elmúlt hetek olyan nyugalommal teltek, hogy azt nem lehet elmondani. Párszor voltam Pesten, míg Tomi a csapatával volt, de mindig csak Storckhoz mentem be, hogy egyeztessük a dolgaimat, miszerint már nem leszek a csapat orvosa az elkövetkezendő három évben.
- Drágáim! Megjöttünk! – a húgom visítva toppant be és úgy integetett, mint az angol királynő. Fura mert az anyósom és az anyukám nagyon jól kijönnek, de lassan már az egész család olyan lesz, mintha mindig is egy vérből lettek volna. – Mióta van bálnátok Cinti? – kérdezte Patti a sógorom barátnőjét.
- Jól van, mehetsz is haza! Lehet tényleg Zsókának kéne lennie a keresztanyának! Gonoszok vagytok mind! – mordultam fel, de persze csak kinevettek. Csak szomorúan néztem rájuk, mire Imi végre észbe kapott és felsegített a kényelmes helyemről, de szinte el is fáradtam. Nagyon nehéz ez a baba pedig állítólag picike.
- Tudod, hogy szeretlek! – ölelt meg Patti, amire nem tudtam semmit sem mondani csak magamhoz öleltem amennyire csak tudtam. Köszöntöttem anyát, apát és az öcsémet is, aztán anyósom még visszament sütkérezni, anyukám pedig ment segíteni. Apa és apósom leültek sörözni, míg Patti csatlakozott Cintihez és Timihez, a srácok pedig befogták Bendit. Nem akartam visszaülni a hintaágyba, ezért úgy döntöttem, hogy sétálgatok egy kicsit.
- Miért mászkál ennyit? – kérdezte Patti felhúzott szemöldökkel, persze azt hitte, hogy nem veszem észre.
- Elég nehezen bírja már. – hallottam meg a vőlegényem mély hangját. Igaza volt, a derekam már szörnyen fájt, már igénylem a napi kétszeri masszírozást és egyhelyben sem jó, de mászkálva sem. – Kincsem, minden rendben? – kérdezte Tomi, mire felé fordultam és úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzájuk, persze a pocakommal majdnem felborítottam Timi limonádéját.
- Bocsi. – emeltem fel a kezeimet, aztán visszaraktam a pocakomra. – Remek, már rugdos is. Istenem ez a gyerek túlságosan is Tomira hasonlít már most. Fárasztó. – sóhajtottam fel és vőlegényem mellkasára borultam, persze egyből átkarolta a derekamat, de nem tetszett annyira neki, amit az előbb mondtam.
