Mikor rád nézek | Priskin Tamás |

6. rész - Kirándulás Priskin Tamással

Reggel másfél órát edzettem, ami kifejezetten jól esett, kezdtem úgy érezni, hogy a testem teljesen le van amortizálódva, ezért majdnem öt kilómétert futottam, aztán egy edzőterembe keveredtem. Otthon lefürödtem és egy sportosabb szerelést választottam, csőfarmer, egy prios póló meg egy Nike cipő, a hajamat kiengedve hagytam és egy barna táskába pakoltam bele a cuccaimat. Sokat tanulmányoztam azt a mappát, amit Storck adott és a harminckét játékos felét megtanultam, igaz abból ketten már csak egy mérkőzésen vesznek részt, az utolsó válogatott meccsen novemberben.

Szala ismét felajánlotta, hogy eljön értem, én pedig örömmel egyeztem bele, habár Gergő is írt ebben az ügyben, csak Ádi megelőzte.

- Váó Petrus! – mosolygott és adott két puszit.

- Semmi extra nincs rajtam Ádi. – forgattam meg a szemeimet.

- Attól még csinos vagy. – mondta aranyosan, de aztán már csak az útra koncentrált, ahogy én is, csak közben Priskin adatai repkedtek a fejemben. Ki kell törölnöm ezt az embert az elmémből, kifejezetten idegesítő, hogy mindig ott van.

Azt sem vettem észre, hogy már ki kellene szállnom a kocsiból, ezért morogva csaptam be Ádám autójának az ajtaját.

- Valaki ideges ma reggel. – egy kedves, jóleső hangot hallottam, így felé fordultam.

- Nem vagyok ideges. – morogtam karba tett kezekkel. Csak mindig felidegesít, ha rá gondolok, de ezt nem kell tudniuk.

- Látom. – nevetett Dzsudzsák, majd átkarolta a vállamat és úgy indultunk be. – Mi a probléma Doktornő? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Lehet, hogy doki vagy, de itt én vagyok a szerelemorvos Nagyival és Szalával. – mondta mosolyogva, amin felnevettem.

- Ez mit takar? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Ha szerelmi bajod van, hozzánk bármikor fordulhatsz, és remek tanácsokkal látunk el téged. – kicsit megszorongatott majd elengedett, ezért ő lépett be először a folyosóra, ahol az öltözők vannak.

- Nincs szerelmi bajom. – morogtam az orrom alatt. Hatalmas kiabálások szűrődtek ki az öltözőből, ezért inkább gyorsan tovább mentem az orvosi szobába, ott pedig már bent volt Ági, aki egy nagy mosollyal köszöntött. – Jó reggel. Csak én gondolom azt, hogy ez ma egy dilis nap? – kérdeztem miközben levágtam a táskámat az asztalomra.

- Szerintem is, de csak túléljük. Hogy tervezted a vizsgálatokat? – kérdezte mosolyogva és elővett egy kis cetlit.

- Arra gondoltam, hogy sorjában fogom behívni őket és lehet, mára sok lenne, ha hárman jönnének be egyszerre, úgyhogy kettesével. Én súlyt mérek, te magasságot, bár szerintem az úgysem változott senkinél, de szeretek alapos lenni és a saját adataimmal dolgozni, gyakorlaton is ezért utáltak. – nevettem fel kínosan, amin ő is felkacagott.

- Akkor Gulácsi és Fiola? – kérdezte miközben ugyan azt a lapot nézte, amit én kaptam a kezdő tizenegyről. Bólintottam és felvettem a kikészített köpenyemet, amit úgyis le fogok venni, ismerem magamat és tuti zavarni fog. Reméltem, hogy a srácok már végeztek az öltözködéssel, de azért vártam még egy kicsit, megnéztem a közösségi oldalaimat, ittam egy pohár vizet, felhívtam a húgomat, hogy ha van kedve, akkor majd eljöhet elém, ha végeztem és elmehetünk meginni valamit. Végül elindultam a pálya felé és szerencsére a legtöbbjük már kint volt, érkezésemre pedig egyből felkapták a fejüket.

- Na, ezt már szeretem! Végre nem egy pasi vár ránk. – kiáltott fel Pintér, mire megforgattam a szemeimet.

- Gulácsi, Fiola, gyertek velem! – kiabáltam oda, a kettő érintett pedig máris futott hozzám. Engem követtek végig, meghallgattam minden bajukat és minden mérhetőt megmértem, már csak vért nem vettem tőlük, de az már csak jövőre jön. Úgy, hogy Ági nem csak az asszisztensem, aki írogatja az adatokat, hanem ő is méreget, így nagyon gyorsan haladtunk, délre a kezdő tizenegyből már csak Priskin maradt, ezért feláldoztam magam, hogy csak negyed órával később egyek, behívattam őt.