Hosszú még az út

Vakon ---- Eleanor

- Üdv félistenek!- szólt egy rémisztő hang. 

Olyan volt, mint a legsötétebb dolog a világon. Egyszerre rettentett el, és adott kellemes biztonságot a hang. Mint maga az éjszaka. És ez elég volt, hogy átjárjon a jeges rettegés. Ugyanis ez csak egy valamit jelenthetett. Nüxöt.

A többiek is hasonlóan érezhettek, pláne, mikor szépen lassan besoroltak a hátam mögé. Na köszi, lökjük oda az elsőt, mert az nem fél a sötétben! Az egyetlen, aki mellém állt, és nem mögém, az Apollón volt. Gondolom rosszul vette volna ki magát, ha a hatalmas istenség sikítva bújik el a harminc-negyven centivel alacsonyabb csaj mögé, pláne, hogy még világít is. 

A sötétséget kémleltem, hátha meglátom az istennőt. Egyszer csak a feketeségből egy nő vált ki. Sötét bőre, és még sötétebb haja volt. A ruháját alig lehetett megkülönböztetni a testétől, mert az is csak átható sötétség volt, leszámítva a fényes foltokat, amik az ég csillagai lehettek. Az egész nő olyan sötét és rejtélyes volt, mint az égbolt éjjel. 

- Nüx. Fejben is ilyen sötét vagy?- kérdezte flegmán Apollón, mire kikerekedett szemmel bámultam rá. Normális ez?????????? 

- Látom a modorodon nem sikerült javítani a büntetésed alatt, te senkiházi- vágta hozzá az istennő.

- Még mindig haragszol amiatt az eset miatt? Mondtam, hogy nem szándékosan nem vittem le a Napszekeret, hanem elaludtam! Nem tehettem róla. 

- Egy teljes évig nappal volt miattad, mert "elaludtál". Mindenesetre most nem ezért vagytok itt, feltételezem.

- Azért vagyunk itt, hogy megállítsunk.

- Mily nemesen hangzik ez! De nem tisztázták veletek, hogy nem kell harcolnotok velünk?- erre az isten furán nézett. Tudtam én, hogy nem figyelt, mikor a küldetésről dumáltam nekik! Háh, már megint nyertem... pedig nincs is bennem Niké vér. Remélem...

- Igen, csak ő tényleg sötét- vágta rá Lily, mire Apollón döbbenten nézett rá.

- Ne már kislány! Már te is?? Azt hittem, Aphrodité normális.

- Ez mindent megmagyaráz- bólintott Lily.- Egy értelmes ember sem mondaná az anyámra azt, hogy normális. Még én sem- erre hangosan felvihogtam, és reménykedtem, hogy a nagyi ezt hallotta. 

- Eltértünk a tárgytól- szólt Nüx, mire abbamaradt a diskurzus.- Egyszerű dolgotok van. Tizenkét próba. Akárcsak Héraklész esete.

- Azért azt szépen szólva sem lehet mondani, hogy Hérakésznak könnyű dolga volt- szúrta közbe Dominic, mire Brooklyn fejbe vágta.

- Te tényleg nem bírod befogni, egy percig okoskodás nélkül??

- Ez két szókapcsolat lett volna...- kezdte Dom.

- Leszarom a szókapcsolatokat!- vágta rá intelligensen az Árész lány, mire a fiú megkukult végre.

- Dominic Ace... ha nem választott volna ki más, azt mondanám, csináld meg te a feladatot, de így...

- Várjon, mi?- kérdeztem.

- Ó, szóval nektek nem mondták? Értem. Mindannyian szerepeltek egy egy feladatban, amit egyedül kell megoldanotok. Ez itt pont olyan. 

- Egyedül?- hűlt el a vér az ereimben. 

- Igen. És az én feladatom nagyon egyszerű lesz- mosolygott nyájasan.- Bárki is kapja.

- Ön nem választott előre?- kérdezte Carlos kimérten.

- Nem. Spontán személyiség vagyok.