Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Nem hagysz itt?

- Pontosan. Ti férfiak egyformák vagytok.

- Na azért ez nem igaz - húzott magához - És most mondd, mit szeretnél? Válogatott kínzási módszerek első fejezet. Kikötözni és tüzes vassal égessem a hátába, hogy egy seggfej?

- Megőrültél - nevettem fel halkan majd könnyeim újra megeredtek.

- Ne félj, minden rendben jön. Vannak még rendes srácok a földön.

- Nekem nem kell egy sem az tudi. Jobb lesz nekem egyedül Különben is hogy felejtsem el őt? 

- Tudom, hogy sokat jelentett neked.

- Ő jelentett nekem mindent. Bele gondolni, hogy ilyen szemét módon bánt el az érzéseimmel, hogy ennyire gerinctelen módon tette tönkre ami köztünk volt. Megígérte, hogy nem fog megcsalni. Annyiszor megígérte, még azok után is ezt ígérgette, hogy már megtette. Hogy lehet ekkora szemét?

- Ne aggódj, elbeszélgetek még vele, nem fogja olyan könnyen megúszni.

- De ne bántsd.

- Nem fogom, de csak mert ezt kérted.  Tudom, hogy a drámára van most a legkevésbé szükséged.

- Itt a teád kicsim - ült le mellém anya és bele kortyoltam a finom teába. Régen is mindig ezt készítette el és mindig lehiggadtam tőle. Persze ez most más helyzet. Régen egy vita apával korántsem rázott meg ennyire. Most az egész tetsem remeg, hol a dühtől, hol a fájdalomtól. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni a történteket, hogy miért tette, hogy mit csináltam rosszul. Én voltam a hibás? Talán ha kevesebbet hisztizem Camila miatt ő is kevésbé védte volna és nem húzott volna jobban hozzá. Vagy csak szimplán nem vagyok elég jó? Talán tényleg nem érek annyit mint az a lány, hisz ki vagyok én?  Csak egy hétköznapi lány, hétköznapi tervekkel mint a diploma szerzés, karrier és család utáni vággyal. Ezzel szemben Camila izgalmas és  szereti a pörgést amit Shawn is. Sokkal több közös van bennük.

- Mire gondolsz?- kérdezte Dan a kezem simogatva.

- Talán az én hibám volt. Igyekezhettem volna jobban. Érdeklődhettem volna jobban iránta. Mehettem volna több koncertjére, de helyette én bezárkóztam és nem érdekelt a nyílvánosság. Nem törődtem vele eleget.

- Ez butaság szívem.

- De igen, és különben is, korántsem vagyok olyan érdekes és izgalmas lány mint Camila...

- Ha ezt folytatod kapsz két nagy pofont kislányom. A kisujjadban több tehetség, értelem, szenvedély és szépség szorult mint annak a lánynak az egész testébe. Shawn egy idióta amiért egyáltalán ránézett. 

- Elfogult vagy...

- Nem, te becsülöd le magad túlságosan is. Menj a szobádba, zuhanyozz le, hozd rendben magad. 

- De annyira fáj anya. Nem akarok sem zuhanyozni, sem pihenni vagy aludni. Csak szeretnék sírni és szenvedni.

- Akkor fogom hagyni ha piros hó esik. Emlékszel hányszor hagytam el magam apád miatt? De te mindig ott voltál nekem és lelket öntöttél belém. Most rajtam a sor. Nem hagyom, hogy a kis szemét miatt magadba roskadj. Kicsim, mutasd meg, hogy milyen erős vagy. Emelkedj felül a dühön és mutasd meg neki mit veszített. Tudom, hogy fáj, de ha itthon bezárkózol nagyon sokáig fájni is fog még. De ha nyitott maradsz és teszed a dolgod, ha nem hagyod hogy elborítson a fájdalom akkor minden rendbe jöhet. Előbb utóbb a fájdalom is elmúlik.  Légy bátor, nézz szembe vele ne add meg Camilának ezt az örömöt, ne engedd, hogy jót mulasson rajtad - mondta anya mire csak bólogatva megöleltem őt. Nem tudom mihez kezdenék nélküle. Vagyis tudom, magamba tömnék három doboz fagyit , pár szelet csokit és pizzát rendelnék estére amit egy nagy üveg kólával kísérnék le, majd desszertnek ennék pár szelet csokitortát és álomba sírnám magam.