Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Ismerlek már...

- Talán tényleg csak ennyi van a dolog mögött. Én ismerem őt és nagyon szeret téged. Például a múlt héten is beszéltünk két koncert között és mondta, hogy már teljesen ki van készülve annyira hiányzol neki. Nélküled nem lenne ugyanilyen. Lendületet, erőt adsz neki. A tudat, hogy te ott vagy neki nagyon erőssé és kitartóvá teszi - mondta mire csak mosolyogtam. Jó volt ezt hallani. - Te is nagyon szereted, tudom, épp ezért próbálj meg csak bízni benne és a döntéseiben.

- Tudom, tudom - bólogattam.

A díjátadó után az egyik menő szállodában tartották az afterpartyt ami remekül sikerült. Tudtunk táncolni de akár félre vonulni és beszélgetni is. A zene tökéletes volt és rengeteg emberrel ismerkedtem össze. Már elmúlt hajnali kettő mikor Shawn átkarolta derekam és homlokát enyémhez nyomva sóhajtott.

- Elfáradtál?

- Kicsit - mosolyodott el - Jól érzed magad?

- Igen, nagyon - bólogattam majd nyaka köré fontam karjaimat. Egy percbe sem telt ajkai rátaláltak enyémre és gyengéden csókolt. Most nem érdekelt, hogy ki lát meg minket. Egész este csak lopva csókoltam meg, nem akartam, hogy mindenki rólunk beszéljen de már annyira vágytam rá. Ahogy keze lejjebb csúszott és csípőmet simogatta felkacagtam és ránéztem.

- Nem azt mondtad, hogy reggelig jóllaktál?

- Talán tévedtem - nézett szemembe.

- Anyáék otthon vannak, ha most el is megyünk nem csinálhatjuk ott.

- Mi lenne ha kivennénk itt egy szobát? Nincs már erőm haza vezetni - nézett rám édesen mire csak fejem ráztam.

- Olyan telhetetlen vagy.

- Miért, ne mondd, hogy te nem akarod és kibírnád várni, hogy haza menjünk és reggel átmenjünk az én lakásomba. Megbírnád állni egész éjszaka, hogy hozzám érj?

- Megőrülök érted - suttogtam mire még szorosabban húzott magához.

- Akkor menjünk és köszönjünk el - fogta meg kezem. A táncparkettről lesétálva oldalra pillantottam és megakadt a  tekintetem Camilán. Csak elégedetten elmosolyodtam majd  Shawnra felnéztem. Ő mosolyogva pillantott rám majd megcsókolt és a kis társasághoz mentünk akikkel a tánc előtt is voltunk.

Miután elbúcsúztunk  kézenfogva sétáltunk ki a buliról. Shawn intézte a szobát én meg írtam anyának egy üzenetet, hogy ne aggódjon ha nem talál minket reggel mert nem megyünk haza. Már épp eltettem a telefonom mikor Shawn keze jelent meg orrom előtt. Benne egy kártyát tartott majd ahogy hátranéztem  csak bedobta az " enyém vagy " mosolyát .

- Indulhatunk szerelmem?

- Alig várom, hogy megszabaduljak ettől a ruhától.- kacsintottam rá.

- Hát még én hogy várom...

Azt hiszem négy óra múlt mire úgy igazán ágyba kerültünk. Egy fincsi gyors zuhany után karjaiba simulva  mosolyogva sóhajtottam fel. Ő csak fölém hajolt és gyengéden simogatta hajam és arcom. Nem szólt egy szót sem. Mintha csak örökre az emlékezetébe akarná vésni a vonásaimat. Nem akartam megtörni a  varázst így én is csak néztem őt, figyeltem ahogy ajkai apró mosolyra húzódnak miközben hajam simogatja.  Annyira kedves és gyengéd volt az érintése, eltudtam volna viselni egész éjjel és nappal, csak azt, hogy simogat és szeretget.

- Annyira szeretlek Cassie - láttam, hogy tekintete elhomályosodik.

- Én is téged Shawn. Mindig szeretni foglak, megígérem, ez a turné nem áll közénk. Én itt leszek és várok rád. Sosem tudnék mást így szeretni.