Two Moods

《4》

Mirtha

"Túl sokáig néztél a szemembe ahhoz, hogy ne érezz semmit."

Másnap mindannyian kómásan mentünk iskolába, hiszen hajnalig az elmegyógyintézetnél voltunk. A szüleim mivel hamarabb elaludtak, úgy tudták, hogy 10 előtt hazaértem. Sose érek haza éjfél előtt. De ezt nem kell tudniuk.

A folyosón állva rendezgettem a könyveket a szekrényemben, és iszonyú fejfájással küszködtem. Csak annyira emlékszem a tegnapból, hogy felderítettük öten az épületet, majd Marcus is becsatlakozott, aztán üvegeztünk. De a továbbiakról semmi kép, azon se csodálkoznék ha Jordan hozott volna haza a biciklijén. Ahogy felbukkan Cleo, mindenről kikérdezem, de most feltűnően sokat késik, mi ketten szoktunk azok lenni, akik mindenki előtt beérnek, csak hogy mi kapjuk az első és egyben a legjobb minőségű kávékat a büfében. Hiszen mikor már elkezdődnek a szünetek, a sorok növekedni kezdenek, és a büfés néni mindenfélét összekotyvaszt. Gondoltam megemlítem, nehogy félreértés essen és azt gondoljátok, hogy az órák miatt jövünk be ilyen korán. De mivel ma médiával kezdünk, bőven lesz ideje mesélni Cleonak, mert a média tanárunk, hogy is mondjam..öreg, feledékeny, és miután beindítja a filmet amit egész órán néznünk kell, elalszik. Tökéletes alkalom pletykálni, kedvenc órám.

Pár pillanat múlva az emberek tömegesen özömlöttek be az ajtón, és akkor megláttam őket.
Cleo és Marcus egymást átkarolva lépnek át a bejárati ajtón, majd a fiú egy puszit nyom a lány arcára, amitől látszólag meglepődött.
Mi a fene.
Olyan szinten leesett az állam az előbbiektől, hogy nem mentem oda hozzájuk, megvártam amíg ők jönnek felém. Mikor ideértek, Cleo rögtön átváltott mosolygósról komoly arckifejezésbe, és karomnál fogva a média teremhez vezetett. Fogalmam sem volt miért lett ilyen feldúlt hirtelen.

Az óra elkezdődött, minden a megszokott kerékvágásban ment. Mikor a tanárúr végre elaludt, az osztály hangja kezdett növekedni, ezért én is rákérdeztem arra, amin azóta tűnődök mióta felkeltem.
-Mi történt tegnap üvegezésnél? Miért jöttél ma Marcussal?Hogy kerültem haza?És hogy a picsába történt, hogy pulcsiban és hosszúnadrágban jöttél?-látszólag kikészítettem Cleo-t ennyi kérdéssel, de láttam hogy igyekszik összeszedni magát
-Nos Mirth, tegnap üvegezésnél azt a feladatot adtad nekem, hogy egy hónapig tegyünk úgy azzal a seggfejjel, mintha járnánk. Éés, mellesleg megcsókoltad Danielt-kuncogott utolsó mondatán
-Hogy mit csináltam?-kerekedtek ki szemeim
-Úgy bizony, ez már válasz kettő kérdésedre is. A másik, hogy Jordan vitt haza. A biciklijén.-nevette el magát megint
-Oh, tudtam! Nem lehetett könnyű kibírni egy részeg lányt a biciklije hátsó részén ülve.
-Ugyan már, Jordan is részeg volt. Majdnem felborultatok. De mivel egyikünk se volt túl józan, nem tudtalak megállítani benne.
-És miért vagy úgy öltözve egy forró szeptemberi napon, mintha tél lenne?
-Pontosan a fogadásod miatt. Reggel még így is tapizni próbált Marcus..
-Basszus, úgy érzem rosszat tettem-sajnálkoztam-de! Ezt egy hónap alatt csak egyféleképpen lehet jóvátennem. Ugye nem akarsz végigszenvedni ennyi időt vele?
-Pontosan! Mit kell tennem?
-Egyszerűen nem kell szenvedve töltened!-célozgattam
-Ezt mégis hogy érted?-nézett ram értetlenül
-Élvezned kéne, hogy vele vagy. Akár barátok is lehetnétek. Bármi, csak ne úgy töltsetek el együtt úgy egy hónapot, mint két idióta akik egymást szekálják, közbe meg a népnek a szerelmeseket játszák.
-Pedig pont ez lesz. Kibírhatatlan faszfej az a fiú! Se én, se ő nem tudunk egy helyben maradni sértegetés nélkül. Ráadásul mindig ő kezdi.
-Nyugalom, nem azt kértem hogy szeress is belé. Az minden vége lenne, tudod milyen..Nem hagyhatom hogy egy ilyen fiú szerezze meg a legjobb baratnőmet-öleltem meg-egy kincs vagy aki sokkal többet érdemel nála, de csak azután, hogy vége a játéknak. Csak próbálj meg vele kedves lenni. Talán egyszer neki is menni fog.
-Nem ígérek semmit, tudod milyen hirtelenharagú vagyok. De próbálkozni fogok. Egy teljes hónap a legnagyobb idiótával a világon, kézen fogva és ölelkezve. Meg fog alázni, talán ki is fogja használni az alkalmat, és a színjátéknak hihetőnek is kell lennie. Huh, azthiszem ki fogom bírni.
-Ezaz, így állj hozzá! Ha történne valami, én mindig itt leszek, tudod mennyire értek a fizikailag fájdalmat okozáshoz. Fiúknak elsősorban.-nevettünk.

Az unalmas filmnek pár perc múlva vége lett, aztán kicsengettek. Váltottam még pár szót Cleo-val és Lolával, majd elindultam megkeresni Jordant, hogy megköszönjem a tegnap esti "fuvart".
A lehető legjobb helyen állt a lehető legjobb személlyel beszélgetve, a fiú mosdó előtt Daniellel. Szuper. De akkoris illendő lenne odamennem.
-Sziasztok!-sétáltam oda kedvtelenül, egy nem épp nőieset ásítva
-Jól látom, hogy valaki másnapos?-vigyorgott rám Daniel. Úgy letörölném azt a vigyort az arcáról, de jelenleg minden lépés kínos amit felé teszek a csókunk miatt.
-Szerintem ez nálatok sincs máshogy-löktem oda neki, majd Jordan felé fordultam
-Hé, bármi is volt az a részeg kerékpározásnak kinéző valami, köszönöm, hogy hazavittél. Enélkül valószínüleg nem lennék most itt.
-És milyen jó is lenne-ábrándozott Daniel, én meg csak a szememet forgattam. Értem mire megy ez ki. Tegnap én szekáltam, ma ő fog. Állok elébe.
-Hagyd Mirthát, tegnap mindenkinek fárasztó napja volt. És szívesen bármikor, csak akkor kérlek ne igyál ennyit-nevetett, majd miután megígertette ezt velem, visszaindultam a lányokhoz, mivel a következő órám velük lesz. Egy utolsó pillantást vetettem magam mögé, ahol Daniel ekkor megemelte fejét, és akárcsak én, összeszorított szemekkel és ellenségként nézett rám.

♡

M.