Two Moods

《2》

Mirtha

"Egyesek szerint cinikus vagyok és bunkó. Szerintem csak őszinte."

Már 10 perce vártam a squad többi tagjára, amin igazán meglepődtem, mert mindig én kések a legtöbbet. De nem bántam hogy egy elhagyatott elmegyógyintézet előkertjében kell állnom, egy kicsit se.
Legalább hat éve vagyok sorozatfüggő, és mindent megnéztem már ami segíthet a túlélésben, vagy ahhoz, hogy ne féljek egy kis sötétségtől. Szerettem a legelvontabb helyekre járni, ott éreztem biztonságba magam, de idáig mindig csak egyedül jöttem ilyen helyekre, vagy Cleo-val. El sem tudom képzelni, hogy a többieket meddig fűzögethette hogy ma eljöjjenek ide.

Az első ember akit megláttam az Jordan volt, Daniel-vel az oldalán. Mikor megvizsgáltam ruháikat, Jordan-en el kellett nevessem magam.
-Jordan, mi a fene ez rajtad-mutattam rá kosztümjére miközben a hasamat fogva röhögtem levegő hiányában-Arról volt szó, hogy teljesen feketébe gyere..de nem a hetedikes macska jelmezedben-kuncogtam
-Hé, tudod hogy nem öltözködök feketén-kulcsolta össze karjait mellkasán-Csak ez volt.
-Én se, de Cleo kölcsönadott pár cuccot-hoztam fel példának az én megoldásom
-Szerintem érdekes lenne ha egy lánytól kérnék ruhákat-forgatta meg szemét Jordan miközben háborgott
-Semmi baj haver, teljesen jó vagy így is. Plusz, ezerszer jobb képek fognak így készülni-nevettem el magam újra
-Na ezt adom-szólt közbe Daniel
-Miért, nem készítesz magadról egy nap elég képet?-kérdeztem meg gúnyosan a nagyfiútól, aki erre zavartan hadarni kezdett
-Mind Instagramra kellenek.
-Hát persze Daniel, meg a lányoknak.-ütögettem meg a hátát a fiúnak, majd messziről megpillantottam Cleo-t és Lolát. Intettem nekik, majd odasiettem hozzájuk.
-Soha többé ne hagyjatok egyedül velük-magyaráztam, majd odavezettem őket a kis társaságunkhoz és megismertettem velük Jordan jelmezét.
Egy pár percig még kint ültünk és beszélgettünk, a többiek cigiztek és piáltak. Én csak néha iszok és szívok el egy szál cigarettát, nálam a kávé okoz függőséget.

Nemsokára elindultunk az épület belsejébe, de mielőtt bármit is tehettünk volna, észrevettük, hogy a bejárati ajtó be van zárva.
-Rajta vagyunk-szólaltam fel, majd mintha Cleo tudta volna hogy mire gondolok, már nyújtotta is felém a kontyából kiszedett hajtűt, amivel néhány pillanat alatt kinyitottam az ajtót.
-Ha valahova be akarok törni majd, titeket mindenképp viszlek-jegyezte meg Lola

Az intézet belseje koromsötét volt, és fogadni mernék, hogy padlórecsegést is hallottam. Daniel elővette a zseblámpákat amiket magával hozott, és mindenkinek osztott egyet.
-Wow, valaki nagyon félhet otthon a sötétben-mondtam nevetve Danielnek, aki erre csak megforgatta a szemét
-Ez mind az apámé!-vágta be a durcit
-Oh, ez volt az első tippem-mosolyodtam el
Imádtam piszkálni a barátnőm volt pasiját, ez egy bizonyos védelem volt számomra ami távol tartja a hozzá hasonló fuckboyokat tőlem, és a többiektől. Igazából bírtam Danielt, de a természetét ki nem állhattam. Mintha belé lett volna rögzülve hogy naponta más lányokat vigyen haza, majd összetörje a szívüket. Nos, nem tudom hogy ha ma nem jövünk el erre a helyre akkor ki lett volna a fogása, de szívesen lány, örömmel megmentettünk.

Az idő amíg végighaladtunk a kísérteties szobákon nyomasztóan telt, hiszen végig a társaim beijedt nyöszörgéseit kellett hallgatnom, miközben Cleo nyugtatott.
Amikor egy új folyosóhoz értünk, mindig előre küldtünk valakit, hogy nézzen szét mielőtt odamegyünk. Most Cleo-n volt a sor, lassan elindult kezében az elemlámpával, láthatóan rettegett. Ez a folyosó teljesen néma volt, az egész épületben csak barátnőm lépései visszhangoztak. Egyszercsak egy sikítást hallottunk, amire én rohanni kezdtem Cleo felé. Mire odaértem, annyit lehetett csak látni, hogy a lány Marcus-t ütögeti
-Rohadj meg te idióta!-kiáltotta neki egy csomó hasonló jókívánsággal ötvözve
Összefűzött karral, lassan odasétáltam a fiúhoz.
-Marcus, te faszfej, minek jöttél ide rontani a levegőt?-kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel
-Gondoltam meglepem husit-vágta rá szemtelenül, majd Cleo felé kacsintott
-Na jóó, ebből most lett kurvára elegem-mondta felháborodtan a barátnőm, majd egy erőteljes lökéssel a földön tudhatta Marcust
-Látod, Cica? Az erő veled van!-kiáltotta újra a fiú, és láttam, hogy Cleo-nak elborul az agya
-Oké srácok, hagyjatok minket egyedül egy kicsit, egy fasszal van dolgom.-küldött el minket
-De én segíthetek lerendezni, tudod, a feminizmus erő!-mutattam a nem létező izmomra
-Szeretlek Mirtha, de most egyedül is menni fog.-fogta meg a karom, majd azt javasolta, hogy addig váljunk két személyes csapatokra, és fedezzük fel az épületet.

Visszatértem a többiekhez, ott pedig ment a veszekedés azon, hogy ki jöjjön velem, mert
1. Nekem van a legerősebb fényű zseblámpám,
2. Én vagyok az egyetlen aki nem fél ettől a helytől, és önvédelmi mozdulataim tökélyre vannak fejlesztve.
Végül Daniel karon fogott és elvezetett a csapattól mert elege lett a versengésből, ami szívás mert vele akartam lenni a legkevésbé. Már akkor sem volt a kedvencem, mikor Cleo-val volt együtt.
-Ugye mekkora megtiszteltetés velem lenni egy csapatban?-emelte fel fejét büszkeségében Daniel, amin nevetnem kellett
-Ne hidd azt, hogy mindenki veled akar lenni.-mondtam neki komolyan, és teljes szívemből
-Nem hiszem, tudom-rázta meg a fejét mosolyogva-én mindig megtöröm a jeget, mindenkinél.
-Nos, az én jéghegyem acélból van, sok sikert hozzá-hagytam ezzel ott őt, majd elindultam megkeresni Lolát és Jordant.

Ez lenne az első rész tőlem, remélem elnyerte a tetszéseteket babák!♡ M.